Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1933 június 27-én, kedden. 469 és nyugodtan meg fogom hallgatni. (Jánossy Gábor: Rendben van!) Én lehetetlenségnek tartom a pártszenvedélyek felszitásának azt a permanensé tételét, amit jelenleg az egységespárt köztisztviselői körökben való szervezkedése jelent, mert lehetetlenség az, hogy iskolaigazgatók, polgári iskolai tanárok, gimnáziumi tanárok, községi tisztviselők, vármegyei tisztviselők és városi tisztviselők szervezzenek meg olyan pártot, amelynek jelenlegi pártszervezkedése állítólag éppen a pártnak az adminisztrációtól való függetlenné tételét célozza. (Ellenmondásak a jobboldalon. — Farkas Elemér: Nincs így!) Nincs így? T. képviselőtársam hiába mondja, hogy nincs így, ha az ország minden falujában el fogják olvasni, hogy képviselőtársam azt mondja, hogy_ nincs így, azt mondják, nálunk így van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: T. Képviselőház! Lehetetlenség, ami velem előfordult egy alkalommal. Meg vagyok győződve afelől, hogy az illető családapa teljesen téves nézeten volt. Eljött hozzám és azt mondotta, hogy az egységespárt elnöke, aki egyszersmind a polgári leányiskola igazgatója, azért buktatta meg egy tárgyiból a gyermekét... (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. Képviselőház, magam kijelentettem, hogy én a magam részéről nem hiszem, (l'Jgy van! a középen.) hogy a pártszenvedélyek idáig vihetnek valakit. (Simon András: Akkor minek mondja!) Majd megmondom, hogy minek mondom. Azért mondom, mert végeredményben az apa elsza ladt nemcsak énhozzém, hanem másokhoz is és elment velem együtt az igazgatóhoz azért, hogy könyörögjön neki, hogy ellenzéki létére gyermekét ne buktassák el. Ha tehát nem igaz ladt nemcsak énhozzám, hanem másokhoz is ez, de annak a kisembernek a lelkében felébred az a gondolat, s az a látszat keletkezik, hogy a^ gyermeknek az apja politikai meggyőződéséért kell szenvednie. (Ellenmondások a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársaimnak az a felfogásuk, hogy az állam vagy a község szolgálatában lévő tisztviselőknek az a feladatuk, hogy az egységesr>árt szervezkedését segítsék? {Ellenmondások rí jobboldalon. — Simon András: Nem is csinálják!) Nem is csinálják'? Elnök: Simon képviselő urat kérem, maradjon csendben. Fábián Béla: T. képviselőtársaim, ha nem ez a tisztviselők feladata és ha a magyar adminisztrációt nem akarják erre a célra felhasználni, akkor nekem tisztán csak- az az egy kérésem, hogy minden gyanú, minden félreértés eloszlatása végett, a szenvedélyek felkeltése lehetőségének megszüntetése^ végett legelsősorban a kormány utasítsa saját tisztviselőit, hogy az egységespárt jelvényét ne viseljék, mert ha ezek a tisztviselők jelvényekkel jelennek meg, ez legalább is félreértésekre ad alkalmat. (Zaj.) Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék ezen a téren rendet teremteni és megmondani a tisztviselőknek, hogy semmi szükség nincs arra, hogy ők az egységespárt jelvényeit osztogassák, semmi szükség nincs arra. hogy a tisztviselők az egysógespárt jelvénveit viseljék. Ezeket tartottani szükségesnek elmondani és az elnöki napirendet nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovips Györsy jep-vző: Tó+h Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam a napirendi vita során szóvátette, hogy vannak köztisztviselők, akik a Nemzeti Egység Pártjának jelvényét viselik. Méltóztassék megengedni, hogy erre saját egyéni nézetemet kifejtsem, szemben képviselőtársam megállapításaival. Azt hiszem, egy véleményen vagyok a Ház minden egyes tagjával abban, hogy a köztisztviselőtől azt követeljük meg, hogy politikamentesen, pártállásra való tekintet nélkül, tisztán a törvények szellemében és értelmében intézze és végezze a maga dolgát. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ügy van! Ezt csinálják!) Ha ez így van, akkor kérdem képviselőtársaimtól, méltóztatik-e azt gondolni, hogy abban az esetben, ha a Nemzeti Egység Pártjának jelvényét kitűzte az a köztisztiviselő, már megváltoztatta azt az álláspontot, amelyet a múltban eddig megtartani kénytelen volt? (Dinich Ödön: Félreértésre ad alkalmat! Tetszik látni!) Sőt tovább megyek. (Zaj.) Ezt a félreértést szeretném eliminálni elsősorban azáltal, iiogy felszólalok és kijelentem, hogy mi, a Nemzeti Egység Pártja, azt kérjük és követeljük azoktól a köztisztviselőktől, akik ezt a jelvényt viselik, hogy fokozottabb mértékben vigyázzanak arra, hogy a pártatlanság (Zaj.) főleg a néppel való érintkezésben mutatkozzék meg hathatósan s hogy a köztisztviselő feltétlenül udvarias és minden tekintetben szolgálatkész legyen. En azt hiszem, hogy az a köztisztviselő, aki a Nemzeti Egység Pártjának jelvényét feltűzte, tudatában is van ennek. (Dinich Ödön: Ne hordja hivatalban! — Fábián Béla: Kint se hordja! — Jánossy Gábor: Ott van az esküje is!) Viszont azt hiszem, t. Képviselőház, hogy azt követelni, hogy a kormány tiltsa meg, hogy egy tisztviselő hordjon egy jelvényt, talán túlmegy azon a kívánságon, amelyet az ember joggal előterjeszthet. (Ellenmondások a baloldalon.) Annyi szabadságot engednünk kell a köztisztviselőnek is, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa. (Dinich Ödön: A hivatalon kívül!) Ha azonban ez a véleménynyilvánítás a hivatalos működés terhére esik, akkor -— azt (hiszem — a kormányhatalom lesz az első, amely ez ellen intézkedni fog. (Ügy van! a jobboldalon.) Mólyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy szóvátegyem azt a> szerintem talán történelmi jelentőségű eseményt, amely ma délután az angol alsóházban történt. (Halljuk! Halljuk!) Az angol alsóház hat tagja a következő határozati javaslatot nyújtotta be az angol képviselőházban (olvassa): «Az alsóház az európai kérdések békés tisztázása érdekében és igazságot szolgáltatni akarván Magyarországnak, kijelenti, hogy szükségesnek tartja a trianoni békeszerződés revízióját, (Altalános élénk éljenzés és taps) még pedig olyan formában, hogy a magvar királyság visszakapja mindazokat az elszakított területeket, amelyek színmagyarnak tekintendők. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Az alsóház felszólítja a kormányt, vigye ezfc az ügyet a legelső adandó alkalommal a Népszövetség elé.» (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Képviselőház! A magam egyszerű szavaival akarom tolmácsolni azt a mély megilletődést és hálát, amelyet e pillanatban — azt hiszem — a majryar Képviselőház minden egyes tagja érez. (Ügy van! Ügy van!) Minden tiszteletünk, hódolatunk azé a nagy nemes nemzeté, amelynek képviselőházában ma délután ez az esemény megtörtónt. (Altalános helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy az én 69* i
