Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
454 Az országgyűlés képviselőházának leg hiányzik, mert én azt hiszem, hogy az egész erdészeti kérdés és az erdészet jövedelmezőségének kérdése igen szorosan összefügg azzal a gazdaságpolitikával, amelyet a kormány folytatni akar, vagy nem akar az erdőgazdaság tekintetében. Itt anélkül, hogy a kérdést bővebben részletezném, nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urakat, hogy azoktól a bizonyos tervektől, amelyekről most a sajtóban minduntalan szó van, hogy tudniillik belföldi tűzifamonopóliumot is akarnak a nyakunkba akasztani, akár mint termelőknek, akár mint fogyasztóknak, méltóztassanak teljesen eltekinteni. Itt van a zsebemben meglehetősen sok erdőbirtokos beadványának másolata, amely beadvány a napokban expediáltatik a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Ezek az erdőbirtokosok nagyon határozottan ellene vannak és szükségtelennek, feleslegesnek mondanak egy ilyen állami monopóliumot. Nagyon kérem, — rnégis több 100.000 hold képviselőiről van szó — ne méltóztassék ebbe a tüzifamonopóliumba belemenni, mert ismétlem, semmiféle szükség ni nos rá. A részletekkel természetesen most itt foglalkozni nem akarok, nem tartozik a tárgyhoz. Legjobb meggyőződésem szerint monopólium nélkül is meg lehet oldani a kérdést, de természetesen ennek bizonyos előfeltételei vannak, sajnos, az eddig követett gyakorlattal szemben. Ha már vagyonmérlegről és ilyen kérdésekről van szó, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden egy kuriózumra hívjam fel a t Ház figyelmét, azoknak figyelmét, akik például lóneveléssel foglalkoznak, vagy ahhoz értenek. (Halljuk! Halljuk!) A leltár, ahogyan méltóztatnak tudni, meglehetősen hiányos, ennek ellenére azonban vannak benne 'bizonyos tételek, amelyek talán bizonyos kritikát váltanak kii. Itt van például az állami leltár egyik címe: termesztvények, anyagok, szerek, eszközök értékének gyarapodása összefüggésben a pénzszámadással. Itt látjuk: «földmívelésügyi minisztérium d) állami lótenyésztő intézetek,T Ez mind gyarapodás, összefüggésben a pénzszámadással. Az utolsó hasábon az áll, hogy 791.000 éá egy pár nengő a gyarapodás. A jegyzet alatt az olvasható, hogy^ az állatállomány természetes növekedése folytán keletkezett ez a 791.000 és egynehány pengő gyarapodás. Ez szeget ütött al fejembe és visszamenőleg négy évre összeállítottam a dolgot. Nem akarom a t. Házat most a részletekkel untatni. Kihoztam, hogy az állami lóállomány természetes növekedése négy év alatt, visszamenve az egyes zárszámadásokra, összesen 3,116.000 pengői. Meglehetősen óvatos vagyok, mióta a 33-as bizottságban igen heves vitám volt a földmívelésügyi miniszter úrral az importfaiszükséglet számadatai tekintetében. Óvatom vagyok tehát a számok tekintetében, ha a földmívelésügyi tárcáról van szó, nehogy véletlenül tévedjek, de úgv tudom, — lehet, hogy ebben tévedek — hogy körül belül 3000 állami ló van. Mégis bajosan képzelhető el. hogy négv év alatt ennek a lóállománynak pénzbeli értékszaporodása 3 milliót tehetne ki. Mindez csak kuriózum átekintétben, hogy bizony a pa-piros nagyon^ türelmes szokott lenni és hogy! az állami leltár hiányosan van vezetve és ahogyan jelenleg vezetve van, ebben a formában valami nagy gyakorlati célja — sajnos — nem lehet. Minthogy már letelőféíben van beszédem ideje, röviden kívánok foglalkozni a vagyonkái, ülése 1933 június 27-én % kedden. yáltsági alappal és sztereotip módon megismétlem azt a kérésemet az igen t. pénzügyminiszter úrihoz, méltóztassék egyszer már rendet teremteni a hátralékos Lebosz.-pénzek tekintetében, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert lehetetlen helyzet . az, hogy az egyik száz, a masak negyven százalékig kapja meg a maga kompetenciáját, lehetetlen, hogy tisztában ne legyünk azzal, hogy jár-e kamat a hátralékok után, vagy sem? Teljes vagyonbizonytalanságot teremtett az a 3200-as számú rendelet, amely bizonyos béres vételármérsékléseket hangoztatott, de nem mondotta 'ki, hogy ezt a mérséklési differenciát ki fizesse. Ennek következtében e tekintetben teljes a vagyoni és jogi bizonytalanság. Akárhány lelkiismeretlen ember kimegy a községbe, bolondítja a publikumot jobbról, bolondítja balról, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen), csak azért, mert ez a kérdés nincs szabályozva. A vagyonváltságalap mérlegében igen tekintélyes összeget hoztak ki az utolsó években az ingatlan vagyonra nézve, évről-évre fokozódó összeget. Engedelmet kérek, én inkább megfordított sorrendre voltam elkészülve, arra, hogy évről-évre kevesebb ingatlan marad a vagyonadóalapban, úgylátszik azonban, hogy nem ilyen a sorrend. Kénytelen vagyok itt felvetni egy kérdést, hogyha tudniillik ez az összeg évről-évre növekedik, akkor remélhetőleg & földterület is növekszik, nem pedig csak az érték. En azt hiszem, hogy az érték körül éppen a 3200-as rendelet következtében baj lesz, amennyiben hatvanszoros, vagy negyvenszeres tiszta jövedelem szerint méltóztatnak ezt az összeget a mérlegbe beállítani. Azt hiszem, hogy egy kis utánszámítás e tekintetben nem fog ártani. Ezek után a vagyonváltság-alapról többet nem is akarok szólani, csak ismételten figyelmébe ajánlom a t. kormánynak az itt mutatkozó és nézetem szerint nem éppen kívánatos állapotokat. A IX-es alap feloszlatását a legnagyobb örömmel vettem tudomásul, csak arra vagyok kíváncsi, vájjon ez a meglehetősen sokmilliónyi követelés, különösen pedig az a 10 milliós követelés, amelyet most a IX-es alapból a földmívelésügyi minisztérium kapott, micsoda tételeket és követeléseket foglal magában. Kernelem, hogy végre megfogom találni a zárszámadásban azt a körülbelül 800—850 ezer pengős rézgálicakció-pénzt, amelyet már évek óta kutatok a zárszámadásokban, de eddig még nem tudtam megtalálni. Kernelem, hogy ez is a 10 millióban van és a jövő évi zárszámadásban ezt a követelést is részletezni fogják, amelyet a IX-es alap felszámolásával a földmívelésügyi minisztérium kapott. Ha már alapokról van szó, akkor — nézetem szerint — mégis fel kellene vetni azoknak a törvényen alapuló alapoknak kérdését, amelyeknek költségvetései az egyes tárcák költségvetésénél mellékletként szerepelnek. Itt csak két igen nevezetes alapra akarok rámutatni, amelyeknek zárszámadása hiányzik, amelyek költségvetése azonban a tárcáknál igenis tárgyaltatnak. Az egyik a nyugdíjjárulék-alap, amely törvényen alapszik és amelynek meglehetősen nagy, többszázezer pengő a budgetje. A másik pedig, amelyet szintén nem találok meg a zárszámadásnál, de amely a költségvetésben megvan, a földbirtokrendezési alapok zárszámadása.
