Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-205

Az országgyűlés képviselőházának É Általában véve remélem, hogy az alapokat is lefogják építeni és B. listára helyezik, mert a költségvetésen kívüli pénzkezelésnek ezt a módját igen hátrányosnak tartom. Minthogy beszédidőm már letelt, csak két szóval vagyok bátor magára a bizottsági jelentésre utalni és megindokolni azt, hogy amíg az igen tisztelt előadó úr engem fel nem világosít a bizottsági jelentésnek vagy indítványnak egy kifejezése tekintetében, addig, őszintén szólva, minden guvernementális jószándékom ellenére sem vagyok abban a helyzetben, hogy igent, vagy nemet mondjak. Tudniillik legnagyobb csodálkozásomra a 23. oldalon azt látom, hogy a bizottság azt javasolja, hogy a kölcsönöket vegyük tudomásul. Ezen nagy vita volt a múlt év decemberében (Ügy van! balfelől.) amikor elég nagy kölcsönösszeget mutattak ki. Most azonban, őszintén szólva,, nem igen tudom, miféle kölcsönökröl van szó, mert olyan kölcsönöket, amelyekre megvan a törvényes felhatalmazás, utólagosan itt tudomásul venni és reájuk a felmentvényt megadni teljesen fölösleges, mert hiszen törvényen alapulnak. Itt arról az egy, vagy legfeljebb két kis kölcsönről lehet szó, — az egyiket inkább előlegnek nevezném, — amelyek az 5. oldalon vannak: az egyik 26.000 pengő, — ez inkább előleg — a másik 400.000 pengő. De, ha már erre az álláspontra méltóztatik helyezkedni, igazán nem értem,, miért nem méltóztatik szólni a PK-nak arról a 30 millió pengőjéről is, amely a 420. lapon az állami adósságok szaporodásánál fel van véve azzal, hogy gyarapodás 30 millió. Ezt ide is be kellene venni a bizottsági jelentésbe. En eddig mindig azt hittem, hogy ez az összeg az 1926. évi IV. törvénycikk 4. szakasza alapján a veszteségi alap dotálására fordíttatott és most látom, hogy az állami adósságoknál van nyilvántartva, tehát ez tulajdonképpen nem tartozás, kölcsön valakivel szemben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gróf Esterházy Móric: Rögtön befejezem. — Ebben a tekintetben kérnék tehát felvilágosítást. Ezért őszintén szólva, sem igen-t, sem nemet nem tudok mondani a bizottsági jelentésre. Alkotmányjogilag károsnak tartom, hogy a számviteli törvény 42. §-a ellenére már megint a Házzal akarják utólag szentesítettni és a felmentvényt megadni. A számviteli tötrvény 42. §-ában világosan benne van ez. Alkotmányjogilag károsnak tartom ezt, annyival is inkább, mert hiszen ha a rendkívüli hatalom — legyünk evvel egészen tisztában— a törvényhozás hároni faktorának jogkörét szűkíti az exekútíva javára, akkor legalább maradjunk meg azon a törvényes állásponton, amely viszont a törvényhozásnak — nem az országgyűlésnek, hanem a törvényhozás három faktorának — enged beleszólást az állami kölcsönök felvételébe. Nem tudom, hogy a kormányzói hatáskör kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat mire fog vonatkozni, de a magam részéről nagyon kívánatosnak tartanám, ha minden, bizonyos öszszegnél nagyobb túlkiadást — úgy, mint azt hiszem, régente is volt — külön minisztertanácsi jelentésben az államfőnek be kellene jelenteni. Kérek felvilágosítást és addig nagy sajnálatomra a jelentés elfogadása tekintetében nyilatkozni nem tudok. (Helyeslés és taps a balközépen,) Elnök: Lukács Béla képviselő úr, mint a kérvényi bizottság előadója kíván jelentést tenni. )5. ülése 193?, június 27-én, kedden. 455 Lakács Béla előadó : T. Képviselőház ! Van szerencsém a kérvényi bizottsághoz beérkezett és általa letárgyalt feliratoknak és kérvényeknek 2. sor jegyzékét tisztelettel beterjeszteni. Kérem, méltóztassék ezeknek kinyomatása, szétosztása és majd napirendretűzése iránt intézkedni. Elnök: A beterjesztett sorjegyzéket a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Szólásra _ következik'? Dinich Ödön jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Mielőtt az 1931/32. évi állami gazdálkodás érdemleges bírálatába belemennék, egy fentartással kell élnem az előttünk fekvő zárszámadás értéke tekintetében. Ennek a zárszámadási két kötetnek sokszáz oldala rengeteg számadatot tartalmaz, pénztárkezelési számadatokat, de hiányzik belőle a mérleg és eredményszámlák összesítése; hiányzik nevezetesen az állami vagyon állagára, annak értékére, az állam tulajdonában lévő ingatlanokra és azoknak értékére, valamint a kormányzat által kezelt és ellenőrzött, s az 1924. július 1. előtt létesített alapokra vonatkozó kimutatás, úgyhogy ilyen •módon ezt az egész jelentést és ezt a számtengert, amely előttünk van, a legnagyobb mértékben csonkának és hiányosnak kell minősítenem. Ha a magángazdálkodás területén valamely részvénytársaságnak az ügyvezetősége a vállalat közgyűlése elé pusztán olyan részleges és hiányos adatokat terjesztene, amilyeneket itt az országgyűlés kap, egészen biztos, hogy a vállalat közgyűlése az illető vállalat ügyvezetőségétől a bizalmat nyomban megvonná. Az előttünk fekvő javaslatoknál évrőlévre arról kell értesülnünk,^— jelen esetben a számszék elnökének egynémely, azt mondhatnám szemérmes megjegyzéséből — hogy még mindig nem volt módja kvázi a mérlegvalódiságra vonatkozó egészen elemi követelményeknek eleget tenni. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy a magángazdálkodás terén mennyire másképpen méltóztattak ezt a kérdést kezelni. Abban a pillanatban, amikor a pénzromlás véget ért és a magyar valuta megszilárdult, a kormányzat intézkedést tett az úgynevezett mérlegvalódiság helyreállítására vonatkozólag. A vállalatokat kötelezte arra, hogy a változott helyzethez képest mindent értékeljenek át. Ebből az időből datálódik a magángazdálkodás területén a munkabéreknek és fizetéseknek az a katasztrofális mértékű lecsökkentése, amely a gazdasági válságnak egyik legfőbb tényezője; ebből az időből datálódik az a bizonyos nyugdíjvalorizációs törvény, amely alapelvéül tette meg azt a gondolatot, hogy amilyen mértékben a vállalat vagyonát átmentette, ugyanolyan mértékben tartozik csak alkalmazottainak nyugdíjat fizetni. A magyar állami életben és gazdálkodásiban mindennek nyoma sincs. Itt inkább az az elv érvényesül, hogy amilyen mértékben protekciód, összeköttetéses nagybácsid van, — olyan mértékben jutsz állami alkalmazáshoz, kinevezéshez vagy, amint a zárszámadásból látjuk, kegy alapján felemelt nyugdíjhoz is. Ez az a kétféle elv, amely ellen a zárszámadások tárgyalása során a legnagyobb nyomatékkal tiltakoznunk kell. Az egész állami gazdálkodás képe, ahogy ez az 1931/32. évi zárszámadásból I elénk tárul, az a bizonyos régi, hagyományos