Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-205

450 Az országgyűlés képviselőházának lönbség, különösen ma, amikor a zárszámadások kérdése tulajdonképpen csak félig politikai kérdés, azért tudniillik, mert ez a zárszámadás egy olyan kormány ügyvitelére vonatkozik, amely ma már a maga egészében nem létezik, sőt sok tekintetben, azt hiszem — ha komolyan vesszük a nyilatkozatokat és a történelmi eseményeket — már az a párt sem létezik, mint olyan, amely annak a kormánynak a háta mögött állt, hiszen ez a párt is átalakult. Tehát a nagy evolúció még inkább megkönnyítené azt, hogy ezt a kérdést sine ira et studio, tisztán csak a köz érdekében, a szakszerűség szempontjai szerint oldjuk: meg, de ennek a szakszerű megoldásnak előfeltételeit a kormánynak és a többségnek kellene biztosítania. •. ' "ú\ ; i.43 Ezzel a házszabállyal, — hacsak ezt a házszabályt nem magyarázzuk nagyon lojálisán — azután ezzel a bizottsági tárgyalással és azzal a módszerrel, amellyel az eddigi zárszámadások, de különösen ez a mostani zárszámadás tárgy altatott, ezt az előfeltételt nem érhetjük el. Mindenesetre arra kérem a t. Házat, hogy a jövőre nézve méltóztassék gondoskodni olyan ügyvitelről, olyan eljárási módról, amely lehetővé tenné azt, hogy egyszer már a Képviselőház a zárszámadások terén is megfelelő komolysággal és szakszerűséggel végezze el kötelességét, nem úgy, mint eddig és nem olyan hiányos adatok alapján, mint ahogy azt eddig tette. Még egy tiszteletteljes kérést intézek a jelenlevő pénzügyminiszter úrhoz és pedig azt, hogy egyszer már végre méltóztassék a leltárakat a Képviselőház rendelkezésére bocsátani. Nem akarom elhinni, hogy olyan slendrián gazdálkodás legyen — habár elismerem, hogy sok tekintetben vannak jogos kifogások — az egész vonalon, hogy nem volnának leltárak és hogy azokat a leltárakat nem lehetne a Képviselőház tudomására hozni, rendelkezésére bocsátani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Tibor: Nem kérem beszédidőm meg hosszabbítását, mert hiszem, — mint már eddig kifejtettem — szalmaeséplés volna, ilyen hiányos adatok alapján végleges bírálatot mondani. Annyit azonban megállapítottam, hogy lelkiismeretemmel nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy olyan munka alapján, mint amilyen munkát a bizottság végzett, ezt a javaslatot elfogadjam. A javaslatot tehát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot a pénzügyminiszter bányahatósági jogkörének a kereskedelemügyi miniszterre átruházása tárgyában. Kérem a javaslatnak a pénzügyi, közigazgatási, közgazdasági és közlekedésügyi egyesített bizottságokhoz való utalását és a javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását. (Helyeslés a jobboldalon.)^ Elnök: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi, közigazgatási, közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utalja. Minthogy a pénzügyminiszter úr a javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A 205. ülése 1933 június 27-én, kedden. Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. Ilyen értelemben mondom ki tehát a határozatot. Szólásra következik*? Dinich Ödön jegyző: Gr. Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Farkas Tibor előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseinek végével teljesen egyetértek és a t magam részéről is kérném, hogy a jövőben és a legközelebbi bizottsági tárgyaláskor abban a helyzetben lehessünk, hogy részletesebben foglalkozhassunk az elénk tárt anyaggal, annyival is inkább, mert hiszen a zárszámadás köre felöleli az egész államháztartás gesztióját és bizony egy ülésen még megfelelő referensek jelenlétében is, bajosan lehet azt letárgyalni. Másrészt azonban szívesen elismerem, hogy a parlamentáris ellenőrzés szempontjából határozott haladás mutatkozik a közelmúltban követett gyakorlattal szemben, amikor decemberben úgyszólván négy-öt éves restanciákat tárgyaltunk, most pedig nemesak a számszók készült el időben a zárszámadással, hanem már a Ház is egypár hónap múlva tud már vele foglalkozni. Ez alkalommal nem szándékozom a részletekkel foglalkozni, és pedig két okból. Először azért nem, mert ezt a decemberi tárgyalásoknál folytatólagosan megtettem és azt hiszem, kissé vissza is éltem a t. Ház figyelmével, másodszor pedig azért,, mert a jelen zárszámadásra vonatkozó anyaggal — már amenynyire az idő megengedte — részletesen foglalkoztam a zárszámadástvizsgáló bizottság június 7-iki ülésén. Azoknak a t. képviselőtársaimnak azonban, akik a részletek iránt érdeklődnek, vagy azokkal foglalkozni óhajtanak, őszintén és a legmelegebben ajánlom, hogy nézzék meg a zárszámadásban például azokat az állami követeléseket, amelyeket két csoportban találnak meg a 470. és az 558. oldalon, ahol körülbelül 150 különböző tételben — ha jól^ emlékszem — 230 millió pengős állami követelés van kimutatva, vagy pedig nézzék meg a értékpapírok jegyzékét, ahol az állami közigazgatás rendelkezésére álló értékpapírok névértéke 200 millió pengőben van kimutatva. Ha ezt a 230 millió pengős állami követelést és a 200 millió pengő névértékű értékpapírt összeadják és az így nyert 430 milliót bírálat alá veszik, azt hiszem, hogy ebből az óriási összegből nagyon sok aktív tételt kihámozni — sajnos — nem tudnak. Mondom, a részletekkel nem akarok foglalkozni, csak azt akarom itt megjegyezni a történeti hűség kedvéért, hogy azok a nemzeti hitelintézeti részvények, amelyek a zárszámadás 382. oldalán ki vannak mutatva, — mintegy 92.000 darab, ha jól emlékszem 1,400.000 pengős vételáron — nem az 1931/32. évben vétettek, hanem sokkal előbb, és ezek úgy bukkantak elő és úgy kerültek be az 1931/32. évi zárszámadásba, hogv azt a 9-es alapot, amelvnek számára vétettek, — erről az alánról elég szó volt itt más alkalommal — az előző kormány megszüntette, ezt a részvény pakettet, tehát valahova el kellett helyezni és így kerültek ezek az 1931/32. évi zárszámadásba. Még az értékpapírokkal kapcsolatban meg kívánom jegyezni azt, hogy nagyon óhajtandónak vélném, ha már a legközelebbi zárszámadással kapcsolatban végre kimutatást kapnánk azokról a pénzösszegekről, amelyeket az utóbbi 3—4 évben azOkh. kapott azért, hogy ezzel a saját üzletrészeit alimentálja, vagy