Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
Az országgyűlés képviselőházának hány fillér túlkiadás van, mint termelési kiadás. Tudjuk, hogy a termelési kiadások a fa értékének csak egy részét képviselik. Körülbelül azt mondhatjuk, hogy ez normális viszonyok között a fa értékének egyhatodában vagy egyhetedében bőven van számítva. Igaz, hogyha van benne fuvarozási költség is, — ami ebből megint nem derül ki — akkor más eredményt kapunk. En csak azt kérdezem, hogy miképpen lehet valamit komolyan elbírálni, ha a legalapvetőbb adatokat ide nem hozzák. Mindenesetre kétségtelen, legalább is valószínű, hogy ennél a termelési költségnél — mert hiszen olyan rosszul nem termelt az állam sem — sokkal nagyobb mennyiség)'! fa kerül eladásra és az ellenérték megtalálható volna valahol. A másik oldalon egy számot találok, de nem veszem ki belőle, hogy a fa valami jól értékesíttetett vagy pedig azt kell mondanom, hogy az előirányzat szerinti bevétel volt sokkal kevesebb, mint amennyinek kellett volna lennie. Mert igaz, hogy elértek körülbelül egymillió pengő összegű több bevételt, — ha mindent beleveszünk '— de ebből a fára nem esik annyi, csakhogy akkor sem találjuk meg a számot, mert a 319.000 pengő termelési költség valószínű, hogy legalább másfélmillió pengő összegű fának az értéke. Ha a fa értékét keressük, akkor józan gazdasági számítás szerint, minthogy rendkívüli kitermelés volt, nem számítható jövedelemnek, hanem értékcsökkenést idézett volna elő a mérlegben. Ezt természetesen megint nem állapíthatjuk meg, mert különös véletlen folytán az állami erdőbirtokokra vonatkozó vagyonmérleg hiányzik. iNFem tudom megérteni ' ugyan, hogy miért, mert a mezőgazdaságnál mégis kaptunk egy mérleget. Békében az erdőkről a zárszámadás mindig rendes mérlegeket terjesztett elő. Miért szükséges éppen itt kihagyni, amikor kétségtelen, hogy azok az erdők fel vannak mérve, kétségtelen, hogy azoknak az erdőknek bizonyos leltára kell, hogy legyen ott az erdőigazgatóságoknál? Azt hiszem, a minimum, amit megkívánhatna a törvényhozás, amikor az ellenőrzést gyakorolja, hogy ezeket az adatokat megkapja. Enélkül az egészet nem nevezhetem másnak, mint frivol játéknak és szemkitörlésnek, különösen akkor, amikor a fa problémája az utóbbi időkben sokszor volt — joggal — képviselőházi megbeszélés tárgya, mert hiszen azok az újabb tervek, amelyek bizonyos famonopólium létesítésére vonatkoznak — azt hiszem — még nem fejeződtek be teljesen. Ügy vagyok értesülve, hogy a terv az és ebben az irányban döntött is már az illetékes minisztérium, hogy a tűzifamonopóliumot igenis, életbeléptetik. Ilyeneket látunk a zárszámadásban és látjuk az erdészetnél, azután azt is, hogy — ismét j eltérően a békebeli állapotoktól — az összes erdőbirtokok össze vannak csapva és hogy j nem lehet eldönteni, hogy hogyan kezeltetik ! az egyik rész és hogyan a másik. A békében j erdőigazgatóságok szerint rendszeresen kapott a t. Ház kimutatást. Azt hiszem, hogy e te- j kintetben bizonyos reformra volna szükség, I különösen akkor, ha most — mint látjuk — ! újólag az erdőgazdasághoz csapták a lilla- j füredi vállalkozást is. (Jánossy Gábor: Az ' nem vállalkozás!) Akkor lehet passziózás, ezt ; a szót is elfogadom. (Jánossy Gábor: Az sem! ! Állami erdő!) Mindenesetre azonban bevételt . ülése 1933 június 27-én, kedden. 449 mutat ki, 78.000 pengőt. De nagyon érdekes számot kapunk, ha hozzá vesszük ehhez, hogy Lillafüred mennyi kiadást okozott. Lillafüred az egyik számítás szerint 178.000 pengő kiadást okozott, azonfelül 800.000 pengő kiadást, de viszont bevétel is van 705.000 pengő, úgy, hogy kerek összegben körülbelül 180.000 pengő a többkiadás. Azonfelül van itt egy háromszázegynéhányezer pengős beruházás, amely valószínűvé teszi, — és ez nem derült ki a zárszámadásokból — hogy ott a gyorsított, az a rendkívüli fakitermelés talán mégis bizonyos összefüggésbe hozható — a logika szerint — azzal a plusszkiadással, amely Lillafüred üzemi vezetésénél mutatkozik. Azt hiszem, hogy volnának talán a Háznak olyan képviselő tagjai, akik Lillafüredtől eltekintve is, szeretnének már egyszer részleteiket kapni az erdőgazdaság keretében fennálló különböző kisebb üzemekről. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mert vannak ott fűrésztelepek, mészégetők, stb. vállalkozások, amelyekről valószínű, hogy aktívummal zárulnak. Ezeknek az adatoknak alapán azt kell tehát megállapítanom, hogy az erdőgazdaságnál is szükség volna mindezeknek az adatoknak rendszeres, komoly felülvizsgálatára, amely felülvizsgálatot azonban a zárszámadásvizsgáló bizottság nem végezte el. Ugyanez áll a mezőgazdasági birtokokra, mert ott sem végezték el a felülvizsgálatot, úgy, hogy ennek az egésznek zárszámadásai, üzemi és komoly gazdasági szempontból az erdőgazdasági és mezőgazdasági birtokokra nézve semminemű értéke nincs. Azok az adatok, amelyeket most elmondok, természetesen nem könnyítik meg annyira a konklúziómat, de ha azt látjuk, hogy így vezettettek a mezőgazdasági üzemek, mindenesetre némi valószínűsége van annak, hogy az államvasutaknál és az állami vasgyáraknál a deficitek szintén, részben az ellenőrzés hiánya, részben a rossz üzemvezetés folytán állottak elő. Azok a nagy összegek, amelyeket az állami vas- és gépgyáraknál és a vasutaknál, mint deficitet találunk, mindenesetre kötelességévé tennék a törvényhozásnak, hogy ezeknek az üzemmenetét is alaposan vizsgálat tárgyává tegye, mert tisztán csak számszerű jelentések alapján ezt a kérdést elintézni nem lehet. Mindenki, aki csak egy kicsit figyelemmel kísérte például a vasutak üzemvezetését, tapasztalhatta, hoe:y milyen sok a vasutaknál a bizottsági kiszállás, milyen sok az ellenőrzés. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy egyegy út megvizsgálása talán 10—20—30 bizottsági kiszállást hozott magával. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Minden kisebb ügy úgy ellenőriztetett, hogy az ellenőrzés — már tisztán csak a kiszállási költség is — háromnégyszeresébe került az egész dolog értékének. Valószínű, hogy megfelelő szakértelemmel és szakértői felülvizsgálattal lehetne találni olyan dolgokat, amelyeket a jobb üzemvezetés szempontjából meg kellene változtatni. Azt hiszem, hogy ez itt igazán olyan kérdés, amelynél kikapcsolhatnók a politikát. Ez nem politikai kérdés, hanem a rendes, tisztességes gazdaságvitelnek, a tisztességes ellenőrzésnek a kérdése. Itt igazán nem szükséges más véleményre jutnunk, akár a Ház baloldalán, akár pedig a jobboldalán üljünk, mert, abban a tekintetben, hogy mi egy józan ésszel folytatott gazdálkodás és mi annak a tisztességes ellenőrzése, végeredményben közöttünk véleménykülönbség nem lehet. Nem lehet kü-