Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. 33 kell. Ezt a takarékosságot azonban, amelyet — mondom — minden kulturális, egészségügyi és maiiKMSbiztositási intézménnyel szemDen tapasztaljuk, nem tapasztaljuk akkor, amikor a KOimatiy renuelkezesi alapjáról van szó. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A rendelkezési alapot 75.81G pengővel emelték. Ugyancsak felemelték az informatív szolgálat és a sajtóosztály költségeit is 600.850 pengőről 700.000 pengőre. Amint az előadó úr igyekezett bennünket megnyugtatni, a kormánynak ezekre az összegekre azért van szüksége, mert Magyarország állapotáról informálni akarja a külföldet és — amint az előadó úr mondotta — a trianoni szerencsétlenség is nagyrészben azért szakadt ránk, mert a magyarság és a magyar törekvések a külföldön nem voltak eléggé ismeretesek. Nekem igen gyakran adódott alkalom jóval a háború előtt arra, hogy külföldre utazzam. Eljutottam még Skandináviába is, és elmondhatom, 'hogy azok a körök, amelyekkel én érintkeztem, pedig nem voltak a legmagasabb körök, nagyon jól voltak informálva arról, hogy Magyarországon mi történik. 1913-ban például Angliában és Skóciában jártam. Igyekeztem akkor Magyarország helyzetéről barátaimat és elvtársaimat felvilágosítani. Minden alkalommal elém tárták Scotus Viator adatait és ezekkel az adatokkal szemben bizony nem igen tudtam védekezni. Ugyancsak nagyszerűen ismerték például a külföldön a magyar választójogot. Azt a választójogot, amelyet az urak átvettek és most is tovább gyakorolnak a nemzet nagy szégyenére. Nagyszerűen tudták az angolok, de tudták a franciák is,' hogy azért kell felemelni a rendelkezési alapot, a külföldi sajtó informatív költségeit, mert külföldön keveset tudnak Magyarországról. Éppen eleget tudnak Magyarországról. Emellett, ha mi idehaza gondoskodunk arról, hogy az idejövő külföldiek jól érezzék itt magukat, ha gondoskodunk arról, hogy semmiféle zaklatásnak ne tegyék ki őket, ha gondoskodunk olcsó vasúti szállításról, megfelelő szállodákról, akkor ezek a külföldiek sokkal jobban szétviszik Magyarország jó hírét, mint a fizetett sajtó. Visszatérve azokra az informatív költségekre, amelyeket megemlítettem, meg kell állaj pítanom, hogy az én érzésem szerint ebből nem igen sok megy a külföldi sajtó informálására, mert hiszen külföldön is az a helyzet, amit mi szocialisták általában vallunk, hogy erkölcstelen dolog valakit pénzért dicsérni és valakit pénzért olyan érdemekkel felruházni, amelyekkel az egyszerűen nem bír. Az a külföldi sajtó tehát, amely egy kicsit is ad magára valamit, nem fogja a kormányt pénzért dicsérni, ellenben az az obskúrus sajtó, amely csak a redakeióban, illetőleg a kiadóhivatalban jelenik meg és legtöbb száma a kiadóhivatalban marad henteregve, az a sajtó természetesen vállalkozik arra, hogy a kormányt dicsérje, de ennek a sajtónak dicsérete e a kormány és az ország részére semmiféle értékkel nem bír, mert hiszen az ilyen lapnak, az ilyen újságnak semmiféle olvasóközönsége nincs. A költségek túlnyomó része a hazai sajtó támogatására szükséges. Itt meg kell mondanom, hogy a kormányt támogató sajtó ilyen nehéz viszonyok között, ilyen gondterhes időkben, amilyeneket a magyar nemzet ma átélni kénytelen, tanúsítson több önzetlenséget a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. kormány iránt, önzetlenül szeresse a kormányt, mert ami áll a külföldi sajtószolgálatra, hogy erkölcstelen dolog valakit pénzért dicsérni, ugyanolyan erkölcstelen dolognak tartom azt is. hogy ha a kormányt támogató sajtó pénzért dicséri a kormányt, ha olvasóközönsége olyan gyér, hogy abból a lapot nem lehet fenntartani. Az informatív sajtószolgálat költségeiből egynémely magyarországi lapnak is jut támogatás, amelyeknek politikájáról egynéhány szót kell mondanom. Az egyik ilyen kormánypárti lap rendszerint hétfőn jelenik meg és megjelenése óta valósággal ambicionálja, hogy Magyarország közvéleményét t

— már amenynyire ez a lap a közönség kezébe^ kerül — egészen tévesen és otrombán informálja a szociáldemokratapártot és a szociáldemokratapárthoz tartozó szervezeteket illetőleg. Van a magyar munkásságnak egy intézménye, amelyet a polgári társadalom elég sután, elég gyenge anyagi eszközökkel igyekszik most utánozni és ez a gyermekbarátok intézménye. Szegény, egyszerű munkásemberek adják össze filléreiket abból a célból, hogy szerencsétlen proletárgyermekeknek hébe-hóba egy kis örömet okozzanak, őket megfürdessék, kivigyék a szabad levegőre, esetleg az Állatkertbe, már ahova az ilyen apró gyermekeket vinni lehet. Ez az egyesület^tart fenn egy nyaraltatási akciót, amely a főváros támogatásával jött létre, és amelynek keretében ezeket a gyermekeket kerületenként összeszedve, olcsó villamosjegyekkel ellátva, kiviszik a Hűvösvölgybe és ott állandó felügyelet alatt tartva szórakoztatják őket és kétségtelen, — mérések igazolják — hogy ezek a gyermekek a nyaraltatási akció befejezése után lélekben felfrissülve, testben megerősödve kerülnek vissza szüleikhez. Ebben a kormánytámogató lapban, — nem akarom a sajtóirodát gyanúsítani, csak meg kívánom említeni — éppen ebben a kormánytámogató lapban jelent meg egy otromba, igaztalan, brutális támadás ez ellen az egyesület ellen, és egyetlenegy szava sem volt ennek a lapnak amellett az egyesület mellett, amely szegény proletárgyermekek ezreit menti meg az elzülléstől, tízezreit szórakoztatja és igyekszik egészségüket helyreállítani. A másik kormánytámogató lap, amely mindennap jelenik meg, — hihetetlen olcsón, olyan olcsón, hogy még talán nyomda- és papírköltségei sem térülnek meg az eladási árból — azt ambicionálja magának, hogy a hitleri módszereknek csinál propagandát. Alig múlik el nap, hogy ne jelennék meg ebben az újságban hatalmas cikk arról, mi mindent csinálnak Hitlerek Németországban. | Németországról mi is elég jól vagyunk in! formálva. Olvasunk mindennap NémetországI ból származó lapokat. Egyelőre Németországban más nem történt, mint hogy a zsidókat I megnyomorították, azt, aki állásban volt, kidobták és saját híveiket tették oda, egy csomó könyvet elégettek a kultúra nagyobb szégyenére, hatalmas és fellengző terveket dolgoztak ki, a valóságban azonban ezeket meg sem kísérelték realizálni. Ezenfelül azonban hihetetlen mértékben megdrágították az életet és olyan terrort fejtenek ki, aminő alatt Németország még a régi vilmosi korszakban sem volt. Az ilyen állapotokért egyetlen magyar ember sem sóvárog, legyen az bármely társadalmi osztálybeli, ez a lap azonban konzekvensen kormánypénzen, tehát az adózó polgárok pénzén csinál ennek az