Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

34 Az országgyűlés képviselőházának esztelen, őrült és mondhatom barbár rendszernek mindennap propagandát. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Malasits Géza: Ha már takarékoskodni kell és az ország bevételei gyérebbek, mint más esztendőben, a polgárság adófizetőképessége kimerült, akkor szerintem elsősorban ott kell takarékoskodni, ahol maga a kiadás felesleges. Felesleges valakit azért meg^ fizetni, hogy a kormányrendszert dicsőítse. Felesleges valakit vagy valakiket megfizetni azért, hogy mindennap ditirambusokat zengjenek a kormányférfiak bölcseségéről; persze, amikor megbuknak, szó sem esik többé róluk, de amíg hatalmon vannak, addig a legzseniálisabb és legokosabb emberek. Ezért pénzt kiadni az ország adózóinak filléreiből, ezeket a lapokat támogatni, teljesen felesleges dolog és mi ezekről a padokról a legélesebben tiltakozunk az ilyen pazarlás ellen. (Ügy van! ^Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban meg kell emlékeznem magáról a sajtóról is. A sajtóra nézve még mindig a háborús kivételes törvény, az 1912:LXIII. te. az irányadó. I E szerint lapokat csak a kormány engedélyé! vei lehet megjelentetni, csak az a lap jelenhetik meg, amelynek megjelenéséhez a kormány sajtóirodája hozzájárult. A kormány bírói ítélet nélkül megakadályozhatja lapok megjelenését, megtilthatja azok további megjelenését, közigazgatási úton eljárhat ellenük, megvonhatja tőlük a terjesztés jogát egészen vagy részlegesen, egyszóval saját kénye-kedve szerint bánhat a sajtóval, tehet . véle^ amit akar, senki ezért a kormányt felelősségre nem vonja. Ezek szerint nem lehet Magyarországon sajtószabadságról beszélni, nem lehet arról beszélni, hogy még érvényben van az 1848. évi sajtótörvénynek az az alaptétele, hogy gondolatait szóban és írásban szabadon terjesztheti mindenki. Ez ma nálunk nincs meg, ma a sajtószabadság a belügyminiszter és a miniszterelnöki sajtóiroda kegyelméből vau. Akit ezek az urak alkalmasnak és megbízhatónak tartanak arra, hogy lapot adjon ki. az kap lapot, akit ezek az urak nem tartanak alkalmasnak erre, az egyszerűen nem jelentethet meg lapot és nem közölheti véleményét a közönséggel. Ezt a módszert nem lehet soká fenntartani. K

f miniszterelnök úr néhányszor nyilatkozott már a sajtó tekintetében, mindannyiszor dicsérő szavakat talált a sajtóra, mindannyiszor tanácsot adott a sajtónak arra nézve, hogyan viselkedjék, ellenben önmagának és sajtóirodájának annál kevésbbé adott tanácsot arról, hogy nekik hogyan kellene a sajtóval szemben viselkedniük, hogyan kellene tiszteletben tartaniok a sajtóra nézve 1848-ban hozott törvényeket. Az elmúlt hetekben ülésezett Budapesten a nemzetközi sajtókonferencia és ez nagy megtiszteltetés volt az országra. A kongresszus tagjait a kormány egynéhányszor meg is vendégelte, ennélfogva ez a kongresszus bizonyos tekintetben a kormánnyal szemben feszélyezve volt, azonkívül ezek mind jónevelésű urak, akik tudják, hogy mi az illendőség, hogy a vendégszeretettel szemben a vendégnek hogyan kell viselkednie. Mégis ez a kongresszus, noha mondom, kötve volt bizonyos udvariassági szabályoktól, állást foglalt a sajtószabadság mellett és élesen elítélte a sajtószabadság olyan értelmezését és kezelését, hogy a külön1)3. ülése 1933 június 6-án, kedden. böző kormányok befolyást gyakorolnak a sajtószabadságra és a sajtó politikai magatartására nézve. Most az újságírás leghivatottabb fórumáról hangzott el kritika a kormányok ténykedése ellen, az ellen, hogy a kormányok maguknak tartják fenn a sajtó irányítását, holott a sajtónak nem lehet más ellenőre és irányítója, mint az újságíró lelkiismerete. Illendő volna, hogy a kormány megszívlelné PZ ujságírókongresszusnak határozatait és magára nézve is kötelezőnek tartaná azt, amit ez a sajtókongresszus határozatban hozott, hogy nem illik és nem szabad beleavatkozni a sajtó szabadságába és a sajtó politikai magatartásába. Nem átallom kimondani, hogy a mai állapot soká nem tartható fenn ós a kormány szempontjából is célszerű volna, ha minél előbb visszatérne a teljes sajtószabadság állapotára. Azt lehetne ez ellen a kormány részéről felhozni, hogy Európaszerte zavarosak a viszonyok és ahogyan a sajtószabadsággal élni lehet, úgy vissza is lehet vele élni. Ezzel szemben tapasztalati tény, hogy ahol a sajtó szabad és szabadon mondhatja el bírálatát minden közéleti tevékenység felett, ott a panamák, korrupciók, visszaélések sohasem olyan gyakoriak, mint azokban az országokban, ahol nincs sajtószabadság, hol a sajtó gúzsba van kötve, ahol^ az újságíró egyik lábával szabadon van, a másik lábával börtönben áll. Azokban az országokban, ahol a sajtó szabadon bírálhatja a közéletet, ahol szabadon bírálhatja a kormányzat és az egyes intézmények tevékenységét, olyan esetek, mint amilyenek nálunk gyakoriak és amilyenek miatt a külföldön pirulnunk kell, nem fordulnak elő. Mert semmitől sem irtózik a panamista, a' korrupciós annyira, mint a sajtó nyilvánosságától. Ezt kellene a kormánynak meggondolnia és ha a kormány meg akarja teremteni az egységes nemzeti közvéleményt, akkor ennek első feltétele a sajtószabadság visszaállítása. Még néhány szót kívánok szólni a külföldre tévedt magyarokról. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarország megcsonkított állapotában is meglehetős sok fiát kénytelen kiengedni külföldre, hogy ott keressenek maguknak megélhetést. Ankarának túlnyomó részét magyar munkások ós magyar mérnökök építették fel és járhatunk Európának nyugati vagy keleti részedben, mindenütt ott találjuk a magyar mérnök, a magyar kereskedő, a magyar munkás kezenyomát. Sajnos, ezek a magyarok a magyar kormány részéről igen kevés védelemben részesülnek. Most a napokban jelent meg a Tesz. tízparancsolata; ennek 4. parancsolata a következőket mondja: «Szeresd és segítsd a bárhova és akármilyen körülmények közé került magyarokat, mert a testvéri erő nemzeti erő és sokszoros a győzők túlereje.» Jó volna, ha a kormány a Tesz.-nek ezt a parancsolatát magára is kötelezőnek tartaná és a külföldre szakadt magyarokat megvédelmezné. Ma az a helyzet, hogy sem a Németországba, sem a Franciaországba, sem a Spanyolországba vagy a világ bármely részébe tévedt magyar úgyszólván semmiféle védelemben nem részesül. Például most építenek Perzsiában egv vasutat Ennél a vasútépítésnél rengeteg magyar ember nyert mint munkás alkalmazást, de senki sem tudja rnlnk. hogy milyen körülmények közé kerültek, senki sem tudja, milyen munka- és bérviszonyok mellett kénytelenek munkaerejüket áruba bocsátani, senki sem tudja, hogy mi történik majd ezekkel az emberekkel, ha ott megcsappannak a munkalehetőségek, hazaszál