Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. merényletek fokozott mértékben fognak jelentkezni az osztrák életben. (Weltner Jakab: Nemzeti mozgalom!) Ez a Praueníeld, aki ilyen kedvesen nyilatkozik, mint legfőbb rendezője a bombamerényleteknek, Gömbös miniszterelnök útjával is loglalkozik a következőkben (olvassa): «De talán beszélgessünk egy kicsit a maguk nagy, aktuális problémájáról, Gömbös berlini útjáról. Ragyogó volt. Éppen most kaptam telefonértesítést Theo Habich-tól és Rosenbergtől, akik a legnagyobb elragadtatás hangján beszélnek róla. Gömbös látogatását Hitlernél fél órára tervezték, másfél lett belőle. A Führer nem tudott betelni vele. Kétségtelen, hogy Gömbös a mi emberünk.» (Zaj.) Az újságíró ezután a következő kérdést tette fel (olvassa): «Nem gondolja tanácsnok úr, hogy a magyar politikában nagyon erős visszhangot kellett keltenie ennek a hirtelen és be nem jelentett utazásnak? — Ugyan kérem! Mi nemzeti szocialisták nem vagyunk megszokva rá, hogy engedelmet kérjünk a parlamenttől, ha tenni akarunk valamit. — De mi még igen! — válaszolta az újságíró. — Hát akkor pedig Gömbös helyesen cselekedett, hogy végre megunta a sok szekatúrát, Hol a kisantant bosszantja, hol a franciák édesgetik. Nyilatkozott is egypár úr előtt, mielőtt elhagyta Erfurtot, ihogy ez végre neki való dolog. Maga mondta, hogy ki még csak kétes ós kíváncsi érzésekkel jött, «aber jetzt ist er wie Verwandelt.» Ügy hallom, Magyarországon még mindig azt hiszik, hogy cseresznyét ment árulni. Ez természetesen csak tréfa. — íls mi volt az oka meglepően rövid bécsi tartózkodásának? — tette fel a további kérdést az újságíró. — Dollfussék kapkodtak. Meglepetésükben nem volt idejük előkészületeket tenni. A zűrzavarban csak a magyar követség volt az állóin ásón, mert nem tudták eldönteni, hivatalos fogadtatás legyen-e? Belátható, hogy kínos lett volna neki az új orientációjú magyar miniszterelnökkel találkozni. Mert mi Gömböst a mi emberünknek tartjuk, az elsőnek Európában, aki közelről nézte meg a dolgokat és aki belátta, hog-y Németországot nem lehet egyszerűen fumigálni. Katonás természetének úgylátszik, nagyon megfelelt az erfurti szemle.» T. Ház! Ezt a bélyeget a magyar kormány nem hagyhatja magán, meggyőződésem szerint. Meggyőződésem szerint a miniszterelnök úr egyszerűen csak meg akarta nézni a hitleri dolgokat, de ott azután hozzászegezték egy, •. a magyar politikai gondolattal, a magyar érzéssel, a magyar történelemmel, a magyar jövőről, a dunavölgyi kibontakozással ellentétes progralmmho®. A miniszterelnök úrnak az ország érdekében magát le kell vennie arról a kapufái fáról, ahová őt hitem szerint perfid módon odaszegezték, mert leheteti ennek tartom. hogy mindez így igaz volna, ami ebben a nyilatkozatban megjelent. Ha rekonstruálom magamnak ezt a szerencsétlen berlini utat, úgy képzelem el, hogy a [miniszterelnök úrral elhitették, hogy tényleg a német piac döntő faktor a magyar mezőgazdaság felsegítése és megmentése dolgában. Rossz szakértők mondhatták ezt, mert akik ismerik a Viszonyokat, azok nagyon jól tud iák. hogy Németország, a német piac nincs abban a helyzetben, hogy a magyar mezőgazdaságot megmentse. Ez tehát hibás elképzelés volt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVTÍ. ülésé 1933 június 22-én, csütörtökön. 42f A második gondolat pedig az lehetett; hogy valószínűleg a miniszterelnök úrral elhitették; hogy az Anschluss olyan végikép elintézett dolog, amelyen segíteni nem lehet. Még akkor is, ha így volna és Európában mindenki belenyugodna az Anschlussba, Magyarországnak akkor is kardot kellene kötnie az Anschluss ellen, mert százszor elmondtam és századszor ismétlem, hogy Ausztria számára ez sokkal kisebb jelentőségű kérdés, mint Magyarország számára, az Anschluss egyesegyedül a magyar nemzet számára döntő életkérdés. T. Ház! A miniszterelnök úr, amint tegnap is elmondtam, szerencsétlenül belebonyolódott egy olyan Südost-Raum gondolatkörbe, illetve odaszegezték őt, amely nyilvánvalóan élesen szemben áll ezer esztendő minden magyar politikai elképzelésével, minden olyan konstrukcióval, amelyet ezer éven keresztül ,a magyarság kitermelt és amellett, hogy elfordult az igazi magyar koncepciótól, amelyet ma kellene a legnagyobb erővel, a legnagyobb elánnal és a legnagyobb stílusban képviselni Európa előtt, ráadásul a rossz koncepció mellett óriási kockázatot is vállalt. Mert merem mondani, hogy a legkisebb rizikó volna ma a magyar kormány számára határozottan odaállni a mellé az Ausztria mellé, amely mögött ott áll egész Európa. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebből a kettős hibából először elmosódik a magyar gondolat, a magyar államgondolat, a magyar dunavölgyi hivatás, ennek az utazásnak és _ annak következménye során, másodszor egy irtózatos felelősség és irtózatos kockázat hárul a miniszterelnök úrra, amelynek nem lehet más konzekvenciája, mint az, hogy a miniszterelnök úr ezt őszintén és becsületesen bevallja és segít rajta. Vagy úgy, hogy gyorsan változtat eddigi politikáján és nyíltan kimondja, hogy neki ehhez a Südost-Raumtervhez nincs köze vagy úgy, hogy lemond. Merném mondani, hogy az utóbbi volna á helyesebb az ország érdekében- (örgr. Pallavicini György: Mindenesetre a leghazafiasabb!) Borzalmas dolog az, hogy amikor Magyarország sorsáról beszél az egész világ és amikor a magyar kérdés megoldását a legkülönbözőbb formában próbálják megfogalmazni, akkor Magyarország, a magyar nemzet, a magyar nemzet hivatalos politikája és a magyar országgyűlés legyen az, amely ebben a kérdésben szinte érdektelenséget jelent be. Hát hol hallottuk mi ma, amikor a francia politika, az angol, az olasz politika és a kisantant politikája jön a különböző tervekkel, hol hallottuk mi a m. kir. kormány szájából azt a dunai elgondolást, amely a magyar érdekeknek megfelel? Az a negatívum, amelyetat. külügyminiszter úr újabb szerencsétlen nyilatkozatában nyújtott a Reichspostban, csak nem vall magyar koncepcióra? Mit imondott? Azt mondja, hogy mi változatlanul szimpátiával viseltetünk az osztrák nép iránt. Ez nem állásfoglalás. A rendszerrel szemben kell állást foglalni. Fel van téve a kérdési, hogy a Hitler-rendszer-e, amely le akarja igázni Ausztriát, vagy a másik, a Dollfuss-rendszer-e, amelyre nézve éppen a mostani udságokbóil olvashatjuk, hogy az osztrák szocialisták is nyíltan mellé állanak. Itt nem lehet habozni és ndm lehet kikerülni a kérdést ilyen limonádés nyilatkozatokkal, T. Ház! Egészen ferde utakra kerül a magyar politika. Magyarországnak kellene az Anschluss elleni harc ólén masíroznia, Magyarországnak kellett volna elsősorban ezt a kérdést 62