Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 2Ö3. volna. Ez más területre tartázik, nem ennek a speciális javaslatnak a tárgyalására. De mégis emlékeztetem a t. képviselő urakat, akik tagadásba veszik azt, hogy valami történt volna, arra, hogy számos dolog történt: a tatarozási hitel és a tatarozási adókedvezmények, amelyek kapcsán 35—40 iparág jut munkához. (Fábián Béla: De ebből nem lett semmi!) Ezek a kedvezmények olyan terjedelemben adattak meg, mint még eddig egy kormányzat alatt sem. (Fábián Béla: Csak nem tudja igény bevenni senki!) Konkrété is igénybeveszik. Lassan indult, egy kis lendületet vett és most igen erős lendülettel folyamatban van. Konkrét adataim vannak, méltóztassanak! azokat ellenőrizni. Nem azt mondóim, hogy ez eldönti a kérdést, de erre a tényre mégsem lehet azt mondani, hogy nem létezik. Itt van megint egy kis dolog, de a kis dolgok összeségéből alakul ki az, amit jóhiszeműleg és feleiősség tudatában egyáltalában ígérni' és megtenni lehet. Egy másik tény az, hogy a kisipari hitelt egymillió összegben ismét meghosszabbítottuk és rendelkezésre bocsátottuk. Bejelenthetem, — ami új dolog — hogy ennek kiterjesztéseképpen sok kisiparos és kiskereskedő részére, akik nem rendelkeznek száz százalékban azok felett a biztosítékok és fedezetek felett, amelyekhez, egyébként kötve van a kisipari hitel folyósítása, egyes nagyobb központokban, feltéve, hogy azok a központok, városok és törvényhatóságok, maguk is hoznak áldozatot, — aanire konkrét példa van, hogy keresztülvihető, hogy egyebet ne említsek, Győr városában — tárcám terhére bizonyos összeget folyósítok, hogy ezt ara akciót is kiterjesszük. Ezzel egy igen régi óhaja a kisiparosságnak és kiskereskedelemnek fog szerény keretben bár, de megvalósulni. Utalhatnék még néhány egyéb kérdésre is, de csak egyet kell ismételnem, amire már hivatkoztam régebben: közvetlenebb kapcsolatban lenni a kisiparossággal, mint ahogyan magam vagyok, lehetetlen, mert hiszen az általuk válasratott négy (bizottság a hét legtöbb napján az én előadóimmal közvetlen kapcsolatban tárgyal. Ezért ezeket munkabizottságoknak neveztem el —és helyesen neveztem így—.amelyek dolgoznak annak megállapításán, hogy mit lehet megtenni és mit nem és amit meg lehet tenni, azt tényleg meg is tették. (Fábián Béla: És mit dolgoznak ezek, miniszter úr?) Tessék elfáradni, tessék résztvenni ezek munkájában. Nem tartom most megfelelőnek ezt az időt és alkalmat, hogy erre részletesen kiterjeszkedjem. De hogy erre is mondjak egy példát, dolgoznak abban az irányban, hogy a közszállításokban a kisiparosok fokozottan résztvegyenek. (Fábián Béla: Nagyon helyes! Méltóztassék megnézni, mi történt a cipészekkel! Elütötték őket a közszállításokból!) Ebben az irányban dolgoznak. (Fábián Béla: Akkor rosszul dolgoznak!) Méltóztassék majd az eredményt megnézni. (Fábián Béla: Itt a zsebemben az eredmény!) Minden pontot idehozni nem lehet. Dolgoznak például azon, hogy az iparos-székházak kölcsöneinek terhe csökkentessék, ez csökkentetett már 2%-kai, mert 2%-os amortizációs kamatrészt a kereskedelemügyi tárca terhére átvállaltam és remélem, hogy a közeli napokban további 1%-ot biztosan át tudok vállalhatni. Ezt csak példakép hozom fel arra, hogy milyen szellemben és milyen eredménnyel folyik a munka. (FáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVII. ülésé 1933 június 22-én, csütörtökön. 419 bián Béla: Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak a cipészeket!) Közvetlen tapasztalatból nagyon jól tudom, hogy végtelen sok szenvedés és baj van a kisiparos- és kiskereskedőtársadalombfen. Tudom, hogy mindaz, amit elősoroltam és mindaz, amiről nem tettem említést, de ami folyamatban van, ezeket a bajokat gyökeresen megszüntetni nem tudja. Állítom azonban, hogy nincs az az emberi teremtmény, aki ezeket a mai viszonyok között teljes mértékben meg tudná szüntetni, de állítom azt is, hogy ami megszüntethető ezen a téren, azt megszüntetjük. Többet tenni, nem lehet. Teszem ezt abból a meleg szeretetből kiindulva, amelylyel a kormány ezek iránt az értékes társadalmi rétegek iránt viseltetik és kiindulva abból a felelősségből, hogy minden szóért, amit hangoztatok, helyt kell állanom. Ezzel megvilágítottam azt, hogy igazuk van azoknak, >akik kisebb fontosságúnak j mondják egyéb feladatokkal szemben ezt a javaslatot, de viszont ezt a problémát ezen a területen törvénnyel meg lehet oldani és helyesebb irányba lehet terelni a szabályozandó ügyeket. Helyesen mondja Magyar Pál igen t. képviselőtársam, hogy nekünk a környező országokkal és általában más országokkal is, ahová legjobban és legolcsóbban tudtuk a múltban exportálni terményeinket, megegyezésre kell jutnunk, de erről nem tudok törvényjavaslatot előterjeszteni. Erre csak azt mondhatom, hogy mindezeknek létesítése sohasem múlt és ma sem múlik rajtunk. Nincs a napnak úgyszólván egy órája, amikor ne foglalkoznának a hivatott tényezők azzal, hogy exportunkat fejlesszék, hogy ipari és mezőgazdasági cikkeink kivitelét lehetővé tegyék. Ez egészen más feladat, ez nagyobb, fontosabb és sürgősebb, mint a törvényjavaslat, de ara utóbbit is el kell végezni. Abból tehát, hogy ezt elvégezzük, nem következik az, hogy ez nem fontos és nem következik az, hogy a másik fontosságát elismerve, ott ne cselekedjünk. Ami a javaslat konkrétumait illeti, itt az mondatott, hogy hiányos. Más oldalról egy beadványban, éppen az Omge. beadványában arat mondották, hogy az a javaslat hibája, hogy túlsók mindent ölel fel, amit a végrehajtási utasításban kellene szabályozni. Azt hiszem, ihogy a javaslat kellő mértéket tart, nem vesz fel túl sokat olyat, amit rendeletben kell elvégezni, viszont minden olyat felölel, aminek törvényben van a helye. Kijelentettem már a bizottsági tárgyalásnál és itt is megemlítem, hogy mindazokat az észszerű részletmegjegyzéseket, amelyek elhangzottak, vagy el fognak hangzana, értékesíteni fogjuk^ a végrehajtási utasításban, amit az érdekeltségekkel együttesen és közösen fogunk megszövegezni. Azt 3& szem, ezzel az aggályok legnagyobb részét kiküszöböltem. Ami magát a. javaslat egyes részletes intézkedéseit illeti, erre nézve is bizonyos aggályok hangzottak el részint itt, részint a bizottságban, részint a beadványokban. Különösen a mezőgazdasági érdekeltség megnyugtatása szempontjából hangsúlyozni kívánom azt, hogy azoknál az évenként visszatérő nagy kiállításoknál, aminő a tenyészállatvásár is, természetszerűen nem fogunk különleges feltételeket kikötni, hanem a legnagyobb előzékenységgel úgy, amint nem tudom hány éven át, ezeket ezentúl is engedélyezni, támogatni fogjuk. 61