Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

418 Az országgyűlés képviselőházának 2í lítások és áruminta vásár ok területén a közérdek megkívánja a tervszerű irányítást, megkívánja az ilyen életképes intézményeknek kedvezményekkel való támogatását és megkívánja azt, hogy az erők szétforgácsolódását, a helytelen, szükségtelen ilyen intézmények létesítését meggátoljuk. Erre törekszik a javaslat, semmi többre. Ezt pedig célszerű intézkedésekkel eléri, tehát célját teljesíti. Ha ezt elismerjük, — aminthogy a javaslat ebben r a tekintetben semmiféle oldalról ellenmondással nem találkozott — akkor konstatálhatjuk, hogy a javaslat helyes és annak elfogadása kívánatos. (Ügy van! jobbfelöl.) Annál kívánatosabb, mert éppen a vásárok rendezése terén örvendetes tapasztálatokra mutattak itt rá helyesen. Ügy a mezőgazdasági tenyészállatvásár, mint az Árumintavásár az idén tulajdonképpen felülmúlta sikerben az eddig rendezett vásárokat; (Fábián Béla: Ez igaz!) és pedig olyan időpontban, amikor félévvel ezelőtt azokkal a tiszteletreméltó tényezőkkel, akiknek kezébe volt letéve a vásár rendezése ós különösen annak elhatározása, hogy ilyen vásárok egyáltalában rendeztessenek-e, együtt dubitáltunk és töprengtünk azon, hogy a mai időben megrendezzük-e a vásárokat, igen vagy nean. Én magam voltam az, aki a leghatározottabban ahhoz a nézethez csatlakoztam, hogy nemcsak meg kell rendeznünk, hanem az eddigieknél nagyobb odaadással kell azokat eredményre és sikerre vinnünk. (Helyeslés.) Ez a mi előrelátásunk helyes volt. En itt, a Ház színe előtt kötelességet teljesítek, amikor az Omge.-nek és azoknak a. tényezőknek, amelyek a Tenyészállatvásárt megrendezték és mindazoknak a tényezőknek, amelyek megrendezték a kormány hathatós támogatásával az Árumintavásárt, köszönetet mondok. (Helyeslés.) Külön köszönetet kell mondanom Magyar Pál t. képviselőtársamnak, (Éljenzés és taps.) aki tulajdonképpen lelke, felelős irányítója volt a Nemzetközi Árúmintavásárnak, > (Ügy van! Úgy van!) amelynek sikeréért tehát jogosan kérheti magának az elismerésből az oroszlánrészt. (Elénk éljenzés.) Amikor ezt megállapítom, ugyanakkor hangsúlyozni kívánom azt, hogy ez a javaslat nem béklyóba szorítani és engedélyezési rendszerével nem szűkkeblűén regiementálni kívánja azokat az intézményeket, — mert ez az aggály is felmerült, — hanem csak azért állítja be bizonyos rendszerbe, hogy céltudatosan, racionálisan arra a helyre^ adjuk azt a kis pénzünket, amely erre a célra van és azt a lelkesedésünket, amellyel ezt felkaroljuk* ahol a legnagyobb szolgálatot tudjuk tenni a hazai közgazdaságnak. Azokat az aggodalmakat tehát tárgytalanoknak nyilvánítom, amelyek abból indulnak ki, hogy itt túlzott állami beavatkozás, túlzott bürokratikus hálózat akadályozná vagy nehezítené meg e javaslat révén ezeknek az intézményeknek a működését. Éppen az ellenkezőnek meleg szeretettel diktált célzata az, ami ebben a javaslatban megtestesül. A másik kérdés, hogy tudniillik egyéb feladatok is vannak, ez egészen külön terrénum. Ez igaz, de nekem nem hivatásom ma ezekre a dolgokra kitérnem. Csak néhány töredékes megjegyzést akarok itt tenni visszhangként azokra a gondolatokra, amelyeket az elhangzott értékes felszólalások bennem keltettek. Tagadom azt, hogy ezeknek a vásároknak csak ünnepi jelentőségük volna. Majdnem azt mondanám, hogy ünnepi mezben jelentkező . ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. munkanapok, hétköznapok ezek a vásári napok, mert éppen annak a derék ipari munkásságnak, amely azokat a termékeket produkálta, ad igen széles körben munkaalkalmakat előkészítésiével. A vásár a mezőgazdaság .széles körei részére sem volt közömbös, mert ezen a vásáron száz százalékig el tudta adni meglepően jó áron állatait,, amiben — zárjelben jegyzem meg — nem kis része volt annak az egészen kivételes vasúti, fuvarkedvezménynek, amelyet e vásárral kapcsolatban megállapítottunk. Amit tehát, mint legfőbb kötelességet, méltóztattak hangoztatni, a fogyasztóképesség emeléséhez ezek a vásárok igenis igen tekintélyes összegekkel hozzájárultak. En nem azt mondom, hogy ez a megoldási, de egyike azoknak a faktoroknak, amelyeknek a fogyasztóképesség növeléséhez, az élet vérkeringésének megindításához tényleg hozzájárulnak. Éppen a nemzetközi vásár Budapesten mutatta meg azt, hogy azoknak az állítólagos tűrhetetlen bürokratikus béklyóknak a leküzdésére, amelyek állítólag a kivitel útjában állanak, ez a vásár mintaszerű példát adott, mert létesített egy árutőzsdét, ahol találkozhatott a vevő és az eladó, kiválaszthatta az árut, megkaphatta hozzá a valutát, a szükséges devízafelmentvényeket, a szükséges igazolványokat és negyedóra, legfeljebb félóra alatt az összes formalitások lebonyolításával az áru már el is indulhatott desiztinációs helyére. Ha tehát vannak ezen a téren nehézségek, — mint ahogyan vannak, ezeket nem lehet tagadni — ezeknek leküzdése terén a vásároknak igen üdvös, példaadó konkrét eredményeket mutató feladata van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy egyéb téren sürgősebb feladatok vannak. Ezt alá is írom, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ezeken is segítsek. Bátor vagyok tagadásba venni, hogy ígéreteket tennék, amelyeket nem váltok be. Ellenkezőleg, amikor a kisipari gyűlésre is elmentem és valahány ilyen gyűlésen résztveszek, vagy egyéb módokon alkalmam, van a kereskedelem és az ipar képviselőivel! találkozni, mindig azt mondom, nekik, hogy szent meggyőződésem szerint két dolog fontod. Az egyik dolog az, hogy közvetlen kapcsolatban legyünk és ne ünneplő feliratokból ismerjem az életet. Megnyugtathatom Fábián képviselő urat, — tudom hogy nagyot mondok, mert hiszen ő rendkívül alapos szakértője ezeknek a kisipari és kiskereskedelmi kérdéseknek — én vagyok olyan szerénytelen azt állítani, hogy legalább olyan jól, mint ő, ismerem közvetlen tapasztalatból ezeket a bajokat és a panaszokat. A másik dolog, amit mindig hangsúlyoztam és hangsúlyozok, az, hogy közvetlen beszélgetés, tárgyalás útján megismervén a helyzetet, megmondom, mit tudok megtenni és megmondom — ha kellemetlen, ha népszerűtlen is — hogy a viszonyok kényszere alatt mit nem tudok megtenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Végtelenül sajnálomi, hogy széles terület az, ahol negatívumokat kell válaszul adnom, de méltóztassanak meggyőződve lenni, ez nem a kormányzaton múlik és ami emberi erővel ós előrelátással lehetséges ezen n terület szűkítése tekintetében, az (megtörtént. Nem hiszem, hogy most helyes volna, ha beszámolnék arról, hogy mik tétettek a kisipar ^erén. Kétségbevonták, hogy bármi is történt