Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

398 Az országgyűlés képviselőházának í ilyen erős munkához van szokva, képes lesz még a legszerényebb lehetőségek közt is azt a földet, amelyhez hozzá tudjuk juttatni, megmunkálni és termővé tenni. Vannak itt Magyarországon egész földterületek, amelyek igazán megkívánják azt, hogy olyan munkások, olyan földmívesek kezébe kerüljenek, mint amilyenek a kubikosok, akik, úgylátszik, azt a földet erős munkával valóban terművé tudják tenni és a maguk földmunkára való képességét hasznosítani tudják a föld termékennyé tételével is. Én ia kormány első feladatának tekintem, hogy ebben a kérdésben a legrövidebb időn belül javaslatokkal jöjjön és a magyar kubikoskérdést végleges megoldáshoz segítse. (Elénk helyeslés.) A magyar kubikosság egyidejű tulajdonképpen a magyar vízimunkálatokkal. Ahogy a magyar vízimunkálatok fejlődtek ebben az országban, úgy fejlődött a kubikosréteg is, és ezek együtt haladtak a munkával. A magyar vízmüvek első nagy etappja, a Széchenyi-etapp tulajdonképpen lezáródott; ez a földek víztelenítését, szabályozását, a belvizek levezetését jelentette. A másik magasabbrendű feladat áll most előttünk, a vízművek hasznosítása, amelyet a csatornázás, a hajózás, (Jánossy Gábor: Az öntözés!) az öntözés, a halastavaknak, mesterséges víztároló területeknek létesítése jelent. Erre kell előkészülni. Nagyon jól tudom, hogy ez most talán nem aktuális, anyagi erőforrásainknál fogva, de méltóztassanak elhinni, hogy amokor Széchenyi előállt a maga alföldszabályozási gondolatával, akkor az még sokkal utópisztikusabb volt, mint hogyha most ezzel a kérdéssel fogalkozunk. {Folytonos zaj balfelŐl. — Elnök csenget.) Méltóztassanak tudomásul venni, — ez válaszom — hogy egyrészt saját hatáskörömben megfelelő intézkedéseket fogok találni a mindszenti kérdés eldöntésére, másrészt pedig rövidesen azon leszek, hogy a kubikoskérdés és a magyar földmunkáskérdés megoldására vonatkozólag a t. Képviselőház elé javaslattal jöjjek. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől. — Helyeslések a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Krüger Aladár: T. Képviselőház! A földmívelósügyi miniszter úr válaszát a legteljesebb megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sándor István képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szótA házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján, a szót neki megadtam. Sándor István: T. Képviselőház! (Halljak! Halljuk!) Ennek az ügynek érdemével foglalkozni nem kívánok. Mivel azonban Krüger Aladár igen t. képviselőtársam beszéde azt a látszatot keltheti, mintha én arról győződtem volna meg, hogy a kubikosoknak nem volt semmi igazuk... (Krüger Aladár: Azt én nem mondottam!) Nem méltóztatott mondani, de úgy hat a dolog, hogy az Okh. mindenben helyesen járt el. Ki kell tehát nyilvánosan jelentenem, ;

— és ezt örömmel jelentem ki — hogy Nómethy osztálytanácsos úr, aki e vizsgálatot vezette, pártatlan, igazságkereső, jóakarattal folytatta azt le. (Krüger Aladár: Ezt mondottam! — )2. ülése 1933 június 21-én

f szerdán. — And a házi Kasnya Béla: Más formában méltóztatott mondani! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor azonban bírói ítéletekre és megszüntető végzésekre méltóztatott íhiivatkozni. amelyeknek egy része úgy keletkezett, hogy a mindszenti szövetkezet által tett feljelentést az Okh. által kirendelt vagy alkalmazott, vagy választott felszámoló bizottság visszavonta, (Andaházi Kasnya Béla: Ez a lényeg!) amikor megtörtént az, hogy a szövetkezet (Andaházi Kasnya Béla: A legnagyobb gazság!) fennállása idején beadott ajánlatok alapján talán kapott volna a szövetkezet munkát, akkor az Okh. átírt — annak ellenére, hogy akkor még joggal nem tehette, mert még nem volt a feloszlás elrendelve — ahhoz a hatóságokhoz, amely a munkát adta volna, s azt írta: illetéktelen egyének tettek ajánlatot erre. (Krüger Aladár: Nem a felszámolók!) Amikor egy közbeszólásban (Eckhardt Tibor: Ezt nem lehet helyeselni!) azt mondottam, hogy elszomorító dolgot láttam, az volt a magyarázata, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy sértette (Zaj.) vagy nem az eljárás a jogszabályokat, hanem arról van szó, hogy ezek a szövetkezetek azért alakulnak, hogy tagjaiknak munkát szerezzenek és ehhez lassankint tőkét gyűjtsenek, az Okh. kötelékébe pedig azért vannak beosztva, hogy az ebben támogassa őket (Eckhardt Tibor: Es ne akadályozza!) és akkor egy olyan szövetkezetre amilyen csak egy van az országban, amely néhány év alatt 140.000 pengő értékű vagyont — sokszoros munkaalkaloim mellett — összegyűjtött, azért, mert nem tetszik az elnök személye vagy eljárása, az Okh. teljes hatalmával és erejével ráfeküdt. Az Okh. vizsgálatán jelenvolt uraknak is megmondottam, hogy nem ebben látom a Okh. hivatását. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezeket azért kellett elmondanom, nehogy az a látszat legyen, mintha Krüger Aladár igen t. képviselő úrnak az ügyről való felfogását (Andaházi Kasnya Béla: Szívességet tett az Okh-nak! — Krüger Aladár: Szó sincs róla!) a jegyzőkönyv aláírásánál helyesnek ismertem volna el. (Krüger Aladár: Az igazságot akartam szolgáltatni! Tessék tudomásul venni!) Elnök: Sorrend szerint következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Eckhardt Tibor: Így lehet botrányt csinálni egy helyes dologból! — Krüger Aladár: Ügy! TTgy! — Andaházi Kasnya Béla: Jól van, Krüger Aladár, a csizmákat le és vissza! — Zaj.) Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. A magyar közvéleményt rendkívüli nyugtalanság fogta el a miniszterelnök úr váratlan berlini útja halla^ tára. A legkülönbözőbb, egymással ellentmondó s fantasztikusnál famtastikusabb kombinációk keringenek szájról-szájra. Hajlandó-e a t. miniszterelnök úr megnyugtatni ezt a megbolygatott magyar közvéleményt aziránt, hogy 1. A berlini látogatás nem jelenti a magyar külpolitika elhajlását egyoldalú német birodaloimlbairát irányba? 2. Nem jelenti az osztrák nemzet szabadságharcának gyengítését? 3. A látogatás olasz és osztrák barátaink tudtával és helyeslésével, vagy éppen a német birodalmi külpolitika felvilágosítására és kijózanítására történt! 4. A magyar külpolitika szabad kezét semmi irányban nem kötik meg azok az esetleges ~