Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1933 június 21-én, szerdán. 399 amúgy sem döntő jelentőségű — kereskedelempolitikai engedmények, amelyeket a kormány elérni törekszik a német birodalmi piacolkon. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre s

; k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Interpellációmat a miniszterelnök űr tegnapi beszéde előtt jegyeztem be, az ő válasza után bizonyos részében interpellációin elévült. A miniszterelnök úr több kérdésre vonatkozólag, amit feltettem, választ adott ós amikor egyes vonatkozásokban nem is adott egészen ^határozott választ, hallgatása válasz a mi számunkra. Különben is abban az egyik kérdésben, amire most utalni akarok, hogy tudniillik az osztrák kormánnyal való megegyezés alapján utazott-e ki a miniszterelnök úr Berlinbe, (Gr. Sigray Antal: Ki van zárva!) hivatalosan megadta a választ az osztrák kormány és sajtó, úgy, hogy ez a kérdés el van intézve. A másik kérdési azonban, ami szerintem nincs elintézve, a miniszterelnök úrnak erre a kérdésre idáig nem adott választ, az, hogy t. i. az ő utazása az olasz kormánnyal való megegyezéssel történt-e. Ezt a két dolgot, t. i. az osztrák kormánnyal való ilyen tárgyalást és az olasz kormánnyal való előzetes megegyezést nem lehet egyformán megítélni, mert Ausztriával a mi viszonyunk alapjábanvéve véglegesen rendezve nincs. Ausztriával nekünk megfelelő kereskedelmi szerződésünk van, de nem mondhatjuk azt, hogy az osztrák-magyar külpolitikai viszony annyira rendezett, anynyira végleges volna, annyira hason Uto? volna a szövetséghez, mint ahogyan azt elmondhatjuk az olasz-magyar viszonyról. Természetes tehát, hogy a magyar közvélemény és a magyar parlament kíváncsi arra, hogy az osztrák baráti nemzet vezérével és politikájával való konszenzus alapján történt-e a berlini utazás, mert ha nem, abban — iezt meg kell, hogy engedje a miniszterelnök úr — súlyos hibát és olyan lépést kell látnunk, amely megítélésem szerint nem egyeztethető Össze egészen az olasz-magyar barátsággal, politikai együttműködéssel, nem egyeztethető Össze százszázalékosan azzal a természetes hálával sem, amellyel Olaszországnak tartozunk. Annak az Olaszországnak, amely a 'körülöttünk font ellenséges gyűrűt megnyitotta számunkra és a nemzetközi politikában utat nyitott, sőt biztosított, helyet szerzett számunkra. Erre vonatkozóan határozott választ várok a miniszterelnök úrtól, mert ha erre igenlő választ kapunk, akkor mindenesetre nagyon leegyszerűsödik a kérdés és enyhül a. mi nagyfokú bizalmatlanságunk és ítéletünk ebben a kérdésben. A berlini utazás elítélése akkor^ is megmarad, de mindenesetre sokkal enyhébb formában, mint abban az esetben, ha ilyen előzetes megállapodásról nem volt szó. Egyéb kérdések is felmerülnek, amelyekre választ várunk a t, miniszterelnök úrtól. A magyar közvélemény például feltétlenül kíváncsi arra, hogy a kormány hogyan egyezteti össze ezzel az utazással a maga hangsúlyozott osztrák barátságát, hiszen a miniszterelnök úr _azt mondotta, hogy a berlini út nem változtatott semmit a magyar-osztrák viszonyon, tehát az osztrák -magyar -barátságén sem. Hogyan egyezteti össze ezt a barátságot a német nemzeti szocializmusról elmondott himnuszával és azzal a megállapításával, hogy a német birodalom békés politikát folytat? Ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ; olyan ellentmondás, amely nyilvánvalóan meg kell, hogy zavarja a közvéleményt, ez olyan kérdés, amelyre választ várunk és amelynek helyes megválaszolása nélkül nem lehetünk nyugodtak abban a tekintetben, hogy igenis, változatlanul fennáll és fennmarad az osztrákmagyar barátság, sőt az osztrák-magyar további közeledés irányában haladunk, amelyet mi a magyar külpolitika legfőbb és legsürgősebb feladatának ismerünk. Harmadik kérdésem az, hogy azonosít ja-e magát a t. miniszterelnök úr azzal a Südostraum-tervvel, azzal a Südöstraum-gondolatba beépített középeurópai német imperialista-tervvel, amely az ő utazása alatt is megnyilvánult a hivatalos kommünikében és amelynek hangját hallottuk kicsendülni abban az erfurti Hitler-beszédben is, amelynek során azt mondotta Hitler kancellár, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy mindazokan, akik a belföldön és a külföldön nem alkalmazkodnak a német politika új ritmusához és akik kívülről ellenséges álláspontot foglalnak el ezzel a politikával szemben, a történelem szekere keresztül fog gázolni. Kíváncsiak vagyunk természetesen,, hogy, a miniszterelnök úr a középeurópai politikának ezt a német fogalmazását, amelynek vezérlő gondolatát száz alakban és formában és szövegezésben láthatjuk hivatalos és nem hivatalos sajtóban, parlamenti és egyéb megnyilatkozásokban , Németországban, hogy ezzel azonosítja-e magát. T- Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál rámutassak arra, hogy az a bizonyos német nemzeti szocialista könyv, amelyben megjelent térképről tegnap itt beszéltem, hivatkozik a soproni népszavazásra is és azt Seheinabstimmungnak, látszatszavazásnak bélyegzi. Soha Ausztria részéről ilyen vakmerőségre senki nem vetemedett. Űjból hangsúlyoznom kell, hogy ez nem lehet magánvélemény, mert nagyon jól tudják Daitz és Dietz uraknak itt szereplése következtében Berlinben, hogy Magyarországon ez a térkép és ez a könyv óriási felháborodást keltett ós mégsem jött olyan cáfolat, amely kijelentette volna, hogy ezzel a német birodalmi politika nem azonosítja magát

% De egyébre is kell hivatkoznom. A Germánia című, azelőtti centrumpárti lap, ma a hitleri uralomnak vezető orgánuma Bajorországban, cikket közöl azokról a feltételekről, amelyek mellett hajlandó a német birodalom Magyarországgal komolyabb barátságot kötni és a magyar mezőgazdasági kívánságoknak eleget tenni. Ezek a feltételek a következők: Először mondjunk le Burgenlandról. Osztrák részről, akik pedig a legközelebbről vannak érdekelve, sohasem hangzott el az a kívánság, hogy az osztrák-magyar barátságot egy ilyen kis osztrák-magyar Locarnótól tennék függővé, hogy Magyarországtól még a nemzetközi szerződéseken túl egy önkéntes ^nyilatkozatot is kívánnának, hogy mi örökidőkre mondjunk le Burgenlandról- Ez az egyik feltétel. Másik feltétel, hogy a magyar állam a hazai német kisebbségeknek a mostani kisebbségi jogoknál messzebbmenően, amelyek lényegükben mind a nemzetközi szerződésekben megállapított kisebbségi jogok, neesak kulturális népi, de teljes közigazgatási autonómiát is adjunk. Ez a másik olyan feltétel, amelyet a magyar állam és egy önérzetes magyar kormány soha magáévá nem tehet. A mi német 58