Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-201
Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1938 június 20-án, kedden. 369 ügyeibe addig, amíg ez külpolitikai érdekeket nem fog érinteni. Azt azonban, hogy a sajtóban és szabad országok szabad páriámon tjeiben az emberiség joga alapján is felszólalások hangozhassanak el, szabad országokban megakadályozni nem lehet, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ezekben az országokban az ez ellen való tiltakozás legfeljebb azzal az eredménnyel végződik, mint amely eredménnyel végződött Londonban, amikor az angol külügyminiszter a kérdést egyszerűen azzal a mondattal intézte el, hogy: a felszólalások az egész angol nemzet közvéleményének álláspontját fejezték ki. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) A miniszterelnök úr azonban nem veszi. észre, hogy milyen kontradikcióba szaladt bele, amikor egyfelől azt mondja, hogy Németország belügyeibe ne avatkozzunk bele és ugyanakkor a miniszterelnök úr kijelenti, hogy ő nagy szolgálatot tett Európának és az egész emberiségnek, mert felhívta a figyelmet lairra, — ő háromórai szemle alapián megállapította — hogy a hdtlerizmus nem átmeneti jelenság, hanem a világot megmentő és állandósággal bíró mozgalom és uralom. Itt van az ellenmondás. Elnök: A képvselő úr beszédideje lejárt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egynegyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni. (Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rassay Károly: Engedelmet kérek, Magyarország miniszterelnökének, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy idegen ország belügyeibe ne avatkozzunk bele, nem szabad ilyen véleményt hangoztatni az egész világ előtt, hozzá még azzal a fellengős beállítással, hogy ő egész Európa számára megállapította, hogy a német Hitler-rendszer és uralom állandó lesz, (Büehler József: Agitál Hitler mellett!) T. Ház! A harmadik ok, amire a miniszterelnök úr hivatkozott, az volt, hogy mint ő elmondta, meg akarta állapítani Németországnak az európai külpolitikában való elhelyezkedését és örömmel állapítja meg, hogy Németország vezére, kancellárja, vezetőié békés politikát követ. Amióta május 15-én Hitler elmondotta a német birodalmi gyűlésen az egész világon rádióval közvetített beszédét, azóta mindenki arról a hivatalos álláspontról értesült, hogy Németország: békés politikát akar esinálni. Megmondom őszintén, ez iránt nem is volt egy pillanatig sem kételyünk, mert egy olyan ország, amely a maga belső viszonyait úgy rendezi, hogy halálosan gyűlölködő ellenfelekre osztja a 65 milliós német népet, — a mini szterelnök úr délelőtt 75 millióról beszélt, nyilvánvalóan escomptálta máir az Anschluss eredményét — az a nemzet kifelé, ha akar, ha nem akar, csak békés külpolitikát követhet, (Fábián Béla: Ügy, mint a szovjet!) felesleges energiáit pedig- legfeljebb befelé, vagy legfeljebb /olyan gyenge nemzetekkel szemben tudja érvényesíteni, mint amilyen Ausztria és mint amilyenek mi lennénk, ha közvetlen kapcsolatba kerülnénk vele. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. Ház! Amit a miniszterelnök úr azután védekezésként mondott, hogy az ő útja nem érintette az ausztriai kérdést, mert a magyar nép az osztrák néppel, a magyar kormány ag osztrák kormánnyal jq barátságban marad, erre nézve én csak azt felelem, hogy amagyar nép és az osztrák nép valóban jó barátságban fog maradni. Hogy a magyar kormány és az osztrák kormány jó barátságban maradnak-e, azt én elbírálni nem tudom, erre legfeljebb külső jelenségekből tudnék következtetni, de minthogy én tiszta szívből kívánom, hogy bizonyos külpolitikai elhamarkodott lépések ellenére is a magyar kormány jó viszonyban maradjon az osztrák kormánnyal, ennélfogva azokat a jelenségeket, amelyekből bizonyos aggodalmakat meríthetnék ebben a tekintetben, nem fogom felsorakoztatni a magyar parlamentben. Azt azonban már nem fogadom el a miniszterelnök úr kijelentései közül, hogy az ő berlini útja nem érintette az osztrák helyzetet. Hiszen újra hivatkozhatnék a német nemzeti szocialistapáirt külügyi hivatalának kommüni kéjére, amely óriási eredményként állítja oda, hogy a vezérek közti megbeszélés a gazdasági kérdéseken túlmenőleg nagyjelentőségű politikai eredményekkel is járt, Európa délkeleti részének teljes újjáalakítása van kialakulóban és végső konklúziójában — magától értetődik — mindez az osztrák helyzet alakulását sem hagyhatja érintetlenül. Tehát a házigazda, a vendéglátó nemzeti szocilaista külügyi hivatal ebben a tekintetben legalább is több reményt tápiád, mint az igen t. miniszterelnök úr. Meg kell állapítanom, hogy nyilvánvalóan a tendenciája is világosabb volt a nemzeti szocialistapárt külügyi hivatalának^ amikor a miniszterelnök urat ebbe az utazásba beleugratta, mint amilyen világosan látta ennek következményeit az igen t. miniszterelnök úr. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De függetlenül a nyilatkozatoktól, a miniszterelnök úr a maga látogatásával, azóta tett nyilatkozataival, ma délelőtti beszédével és az itt délután elmondott, ,a hitlerizmust dicsőítő és megörökítő kinyilatkoztatásaival akarva, nem akarva, hátba támadta az osztrák kormányt. (Ügy van! ügy van! — Taps a baloldalon.) Azt az osztrák kormányt támadta hátba, amely élet-halál küzdelmet folytat (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) az anarchiával szemi ben, a lázadással szemben^és az osztrák hazaárulással szemben. (Úgy van! Úgy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki lapot olvas, az ezt világosan látja. A mai jelentésekből mindenki olvashatta, hogy Ausztriában bombákat dobnak, lázadást készítenek elő a nemzeti szocialisták és a tettesek a határon túlra menekülnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha itt Magyarország miniszterelnöke, az Ausztriával szomszédos állam minise tereinöke beríini látogatása után a Hitlermozgalmat örökéletűnek látja, a Hitler-mozgalmat az emberiség megváltójának tünteti fel, akarva-nemakarva tápot ad, erkölcsi jogosultságot ad nemcsak Németországban, hanem Ausztriában is ennek a mozgalomnak. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Most még csak pár szót az igen t. miniszterelnök úrnak arra a dialektikai beállítására, hogy az olasz barátság ellen foglaltunk állást és most az olasz barátságot féltjük m miniszterelnök úr berlini útjától. T. Ház, én emlékszem arra. hogy az ig*en t. miniszterelnök úr az egyik bizottsági ülésen azt a kijelentést tette, hogv a magyar külpolitikának, a magyar revíziónak, a magyar törekvéseknek két miiére van: az egyik Róma, ia> másik Berlin. Én már akkor, hónapokkal ezelőtt rámutattam arra, hogy a miniszterelnök úrnak ez a megállapítása' meglehetős tájékozatlanságot 54*
