Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Áz országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. 36? Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Kíván az előadó úr szólni? Dési Géza előadó: Nem! Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és az ülést öt percre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Következik a határozathozatal Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a napirend 2. pontja alatt szereplő jelentés felett való határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e ezt a jelentést tudomásul venni? (Igén!Kém!) Akiiktudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a napirend 3. pontja alatt szereplő jjelentés felett való határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt a jelentést tudomásul venni? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a napirend 4. pontja felett való határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt a jelentést tudomásul venni? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Most pedig áttérünk a törvényjavaslat részletes tárgyalására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét.) Elnök: Szólásra fel van írva? Patacsi Dénes jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! (Zaj — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Az, általános vita lezárása után a törvényjavaslathoz nem a javaslatot képviselő pénzügyminiszter úr... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Rassay Károly:... illetve a pénzügyminiszter urat helyettesítő belügyminiszter . úr szólott, hanem az igen t. miniszterelnök úr. A miniszterelnök úr nem tért ki azokra a közjogi, belső politikai ós gazdasági argumentumokra, amelyekkel erről az oldalról a kivételes felhatalmazás ellen állást foglaltak. Az igen t. miniszterelnök úr kizárólag egy aktuális külpolitikai kérdést érintett, az ő berlini útját. Ezzel is dokumentálta, hogy a szőnyegen forgó összes kérdések közül a maga részéről is ezt a kérdést tartja a legfontosabbnak és a legkomolyabb nak. Ezért vagyok bátor megjegyzéseimet a miniszterelnök úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. felszólalására ennél a címnél a házszabályok érteimében ós alapján megtenni. Az, igen t. miniszterelnök úr felszólalása rövid volt és rövid

1 felszólalása is nagyrészben szubjektív részletekkel volt kitöltve. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr hálát emlegetett, amellyel annákidején a költségvetés vitáját a maga részéről nyugtázta, az ellenzék, felé és kijelentette, hogy ennél a vitánál nincs abban a helyzetben, hogy háláját fejezze ki az ellenzéknek. Azt hiszem, minden képviselő ós a miniszterelnök úr is a szereplésben nem akként vezeti a maga működését, hogy politikai ellenfeleinek háláját, hanem akként, hogy az ország háláját érdemelje ki. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha én azt érzem, hogy az ország érdekeinek megvédése szempontjából az ország háláját kiérdemeltük, akkor sajnálattal bár, de mégis bizonyos lelki megnyugvással fogok a miniszterelnök úr hálájáról lemondani. (Helyeslés a báloldalon.) Ami a miniszterelnök úr egyéb megjegyzéseit illeti, ezek közül elsősorban is kiveszek egy, az egész felszólalásába bele nem illő, de a parlamenthez sem tartozó részletet, amikor Ő bizonyos felháborodással, majdnem azt mondhatnám, a szolidaritási érzés felháborodásával tért ki egy kaszinói esetre és bélyegezte ezt meg itt a Házban. Ügy tudom, hogy a magyar közjog értelmében egyesületek életében hozott határozatok ellen nem lehet a magyar parlamenthez* fellebbezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) ,Ügy érzem, hogy a magyar parlament méltóságához sem illik az, hogy kaszinók belső ügyeivel foglalkozzunk. Az, hogy a t. külügyminiszter urat nem vették fel egy kaszinóba, érdekli a külügyminiszter urat és érdekli a kaszinót, de minket nem érdekel. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Ha pedig érdekel, minthogy külügyminiszterről van szó, akkor legfeljebb egy vonatkozásban érdekelhet, abban a vonatkozásban, hogy a külügyminiszter úr nem tanúsított ebben az ügyben aző állásánál nélkülözhetetlen előrelátást és tájékozottságot (Ügy van! Ügy van! Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Griger Miklós: Ügy, mint a külpolitikában!) és legfeljebb abból a szempontból érdekelhet, hogy ha a külügyminiszter úr hivatali állására gondolunk, felmerül bennünk az a kérdés, hogy ha ez a tájékozottság a budai várból nem ér el, a Stefánia xítig, vájjon hogyan ér el ez a tájékozottság Budapestről az ország határán túl. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr azt állította, — és ezért szemrehányást tett — hogy őt hátbatámadták, amikor az ország ügyeiben kint tárgyalt. Nagyon sajnálom, de az igen t. miniszterelnök úr miért nem mondotta meg közelebbről, hogy ki támadta hátba, mivel támadta hátba. Engedelmet kérek, semmi más nem történt, minthogy a miniszterelnök úr meglepte a hazai közvéleményt, meglepte az egész világsajtót, az egész külföldi közvéleményt egy hirtelen, titokban előkészített, titokban megkísérelt útnak bejelentésével. Hogy ennek nyomában . felhangzott a magyar sajtóban bizonyos tétovázó hang, vájjon időszerű volt-e az utazás, ez még nem hátbatámadása a miniszterelnök úrnak., Nem vetettek fel a háta mögött semmi kényes politikai kérdést, nem akarták leszavazni a parlamentben, nem vittek bele személyes motivu54