Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. 359 a mai reálpolitika tárházába tartozó kijelentések. Egyet ugyanis ne felejtsünk el, — azt hiszem, ezt minden oldalról kötelesek vagyunk kijelenteni ebben a parlamentben — hogy ami most Ausztriában, mint aktuális politika megmutatkozik: az osztrák nemzetnek ez a szabadságharca az egész világ bámulatát és csodálatát kell hogy kiérdemelje és Magyarországon, ahol annyit kellett véres verejtékkel küzdeni a szabadságért, a legnagyobb elismeréssel és megértéssel kell az osztrák nemzettel szemben viseltetni. Ausztria mellé kell állnia Magyarországinak különösen, a szomszédi kapcsolat folytán, de Ausztria mellé kell állaniok az egész világ: szabadságszerető nemzeteinek is. Ausztria mellé kell állni, amely a maga alkotmányát, a. maga nemzeti önállóságát, a maga nemzeti önelhatárözását védelmezi. Ha az, a látszata ennek az utazásnak, hogy mi nem állunk Ausztria mellé, ha az a látszata és az a hivatalos megerősítése a látszatnak, hogy a magyar nemzet és a magyar hivatalos képviselet azok mellé áll, akik az osztrák szabadságharc leveretését óhajtják, akkor nem lehet eltagadni, hogy ez szimpátia kifejezése abban az irányban és azok felé, akik szemben állanak az európai evolúciós politikának minden megnyilvánulásával. Elvégre mi mindig azt szoktuk hangoztatni itt benn, hogy mi az alkotmányosság, a jogi és közjogi élet szempontjából a világ leghasonlatosabb nemzete vagyunk a magna charta népéhez. Van politikai meggondoltság, politikai előrelátás ebben az eljárásban akkor, amikor az ember azt olvassa és hallja, hogy a; hitleri Németország tiltakozására az angol miniszterelnök a kamiara nyilt ülésén nyíltan, hivatalosan azt felelte, hogy e tiltakozással szemben köteles kijelenteni, hogy annak a politikai rendszernek perhorreszkálása, amely r most a szabadságszerető osztrák nép leigázására r tör, amely erőszakosan a határok kiterjesztésére tör, az egész angol nemzet közvéleménye. Elvégre a hódítás nemcsak fegyverekkel törté nik. Amikor egy ország nyíltan hirdeti, hogy terjeszkedni akar és olyan eszközöket vesz igénybe, amelyekről a konszolidáció emberei azt vallják, hogy a nemzetközi érintkezés te rületén azoknak a szabályoknak, azoknak a művelt nemzetekhez illő érintkezési pontoknak elhagyása és Iterrorisztikus erőszakos eszközök alkalmazása már nem békeállapot, hanem háborús jogállapotot jelent, amikor elszokott kezdődni a vámháborúval az egyes országok közt az egyenetlenség' és amikor a tett propagandájának ilyen módon való megnyilatkozása mutatkozik meg, hogy békés polgárok közlekedési útja, egy híd a levegőbe repül, amikor azt látjuk, hogy m nyugalomnak ennyire vége van, külső beavatkozásra szított ilyen kétségtelenül izgató áramlattal, akkor olyan népnek, mint a magyar, amely mindig az alkotmányos szabadság őrének mutatkozott, nem lehet, csak a mellé a nemzet mellé állania, amely a szabadságjogokért való törekvéseiben, igazi szabadságharcában képtelen arra, hogy ilyen terrorisztikus eszközöknek engedelmeskedjék. Én nem azt mondom, t. Képviselőház, hogy Magyarország valami döntő súllyal avatkozhatnék bele ezekbe a kérdésekbe. Magyarországon a maga közjogi összetétele miatt sem, de azért s^nr. mert nemes hagyományai a. békességes életben és a békére való törekvésben kell hogy megmutatkozzanak, nem szabad olyan állapotot inaugurálni, amely a kedélyek nyugtalanítására vezet., Szavakkal ós annak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. hangoztatásával, hogy valaki a békét akarja, az illető még nem éri el a békességet. Csak azoknak a cselekvósejmek és magatartásoknak millió és millió rétegeződésével, amelyek egy nemzet életét nemcsak politikailag juttatják kifejezésre, csak a nemzet életének azokkal a társadalmi .'tagozódásaival, amelyek egymáshoz való viszonyukban mindig kell hogy a megértés és a békesség jegyében cseréljék ki egymás gondolatait, csak így és csakis ezen az úton lehet a nemzet tekintélyét, a nemzet nemzetközi tekintélyét öregbíteni. Én azt gondolom, t. Képviselőház, hogy a 33-as bizottság hatáskörének meghosszabbítása a kivételes intézkedések meghosszabítását jelenti. Méltóztassanak elhinni, hogy nemcsak a hivatásos politikusok, hanem a nemzeti életnek azok a tevékeny részesei is, akik gazdasági értékeket is termelnek ebben az országban, — legyenek azok gazdák, kereskedők, iparosok, lateinerek, írók stb. ^- a nyugalmat és a nyugalmasabb atmoszférát nemcsak abban az elhatározásban várják és várták, amely egy merész lendületben nyilatkozik meg, hanem várták abban is, hogy máskép legyen, mint ahog-y eddig volt, hogy ne legyen kénytelen mindenki azzal a szemrehányással előállni, hogy a multak hibái fölött egyszerűen csak napirendre tértek, holott a mnltak bűneivel szemben, amelyek ha másképpen r nem, a gazdasági konszolidáció veszélyeztetésével nyilvánvalóan fennforognak, belügyi intézkedéseket vártunk, még pedig parlamenti elhatározásokat. Azt hiszem, hogy a 33-as bizottság életének ilyen módon való meghosszabbítása veszélyes precedens és bevezető akkord ahhoz, hogy amint le kell szokni arról, hogy a parlament együttes elhatározásán nyugodjék a súlypont, amint el kell szokni attól, hogy itt ebben a Házban nem úgy, mint a régi időkbne, a parlamentáris vitatkozások, a pártoknak komoly felvonulása vezesse be és határozza^ el a magyar nemzet jövendőjének sorsát: úgy hozzá kell szoknunk — legalább is ez a célzat — ahhoz, hogy a 33-as bizottság, amelyet az elmúlt kormány egy esztendőre tervezett, s amelynél a kormány elnöke állandóan hangoztatta, hogy nem akar neki hosszú jövőt, hanem: ez c«ak a hitelélet biztosítását jelenti, íme most az állandó berendezkedés jellegét ölti magára. Igénytelen szavamat azért emeltem fel, t. Képviselőház, hogy lelkiismeretem szerint foglaljak állást úgy, amint azt a nemzetnek egyik legnagyobb fia, Apponyi Albert gróf tette ebben & Házban, aki a 33-as bizottságra vonatkozó javaslat tárgyalása alkalmával megmondotta: jól van, egy esztendőre megszavazzuk, de ha ez állandósulna, akkor ez a magyar alkotmányos élet veszélyeztetésével járna. Mivel én a magam lelkéből nem; tudom kiölni a magyar alkotmánynak, a magyar alkotmányos parlamentarizmusnak és, az önkormányzati életnek azt a védŐbástváját, amelyen ennek a nemzetnek jövője egyedül nyugodhat, mivel ezt ai garanciát ebben a javaslatban veszélyeztetve látom, ezért nem fogadom el ezt a javaslatot. (Helyeslés a baloddalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A Ház asiztalán fekvő törvényjavaslatot azért ajánlom elfogadásra, mert nézetem szerint még mindig igen nagy szükség van arra hogy a kormány azzal a felhatalmazással éljen, amelyet annak idején méltóztattak a helyzet parancsolta szükségkép53