Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-201
360 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. pen a kormányam/at megelőző kormányoknak is megadni. T. Ház! Felszólalásom célja a T. Házat berlini utazásomról tájékoztatni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a költségvetést tárgyaltuk, akkor azzal fejeztem be felszólalásomat, hogy különös hálával tartozom a t. Ház 'minden egyes tagjának, hogy tárgyilagos vitát méltóztattak lefolytatni. Berlini utazásomat illetőleg azt kell mondanom, ihogy nem tartozom hálával, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert nem voltak tárgyilagosak a felszólalások és a magyar sajtónak egy része sem úgy viselkedett, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahogyan azt tőle méltán elvárhattam volna. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldlon. — Farkas István: Ezt nem lehet mondani! — örgr. Pallavicini György: Talán nincs még eléggé megdresszározva? Én a t. Ház és az ország színe előtt leszögeztem azt a politikai felfogásomat amely felfogás szerint akarok eljárni. Nem tartozom azok közé az emberek közé, akik politikai divatból változtatják a felfogásukat, de látva az európai helyzet kibontakozását és érezvén azt, hogy a középeurópai helyzet kialakulása szempontjából, igenis, fontos, hogy mi történik Németországban és Berlinben és tudva aizt, hogy Magyarországnak mik az érdekei mind európai, mind pedig középeurópai viszonylatban, kötelességet véltem teljesíteni, amikor Berlinbe ellátogattam. Ellátogattam r Hitler kancellár meghívására. Hogy ez a látogatás formailag nem volt olyan, mint a római látogatásom, ez egyszerűen azért törtónt így, mert a mai viszonyok között, egyrészt, sietnem kellett, másrészt nem tartottam fontosnak hogy a formai elintézés milyen, a lényeget abban kerestem, hogy a, 'kancellárral megismerkedve, megismerjeim felfogását <az európai kérdéseket illetőleg. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az igen t. képviselő urak egy része erős kritikával illet. (Grieger Miklós: Megérdemelte!) Azt majd mások fogják megítélni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar politikában nem ritkaság, hogy felületes bírálókkal áll szemben a miniszterelnök. (Rassay Károly: És felületes kormányzástsal! — (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) „Nem ritkaság az hogy a 'helyzet nem ismerői részéről merész kritikákkal találkozunk. (Ügy van! jobbfelől — Rassay Károly: És merész kirándulásokkal!) amelyeknek nem lehetnek meg azok a ténybeli támpontjai, amelyekkel maga a miniszterelnök rendelkezik De én ezekre nem is válaszolok. (Felkiáltások a baloldalon: Nem tud!) Nem személyeskedem. A személyeskedést az uraikra bízom. (Zaj és ellenmondások a balés a szélsőbaloldalon. — örgr. Pallavicini György: Abban igazán nem volt része!) Nem személyeskedem, nem is bírok személyeskedni. Egyébként is azon a véleményen vagyok, hogy az a helyes, ha erről a helyről kizárólagosan tárgyi szempontból referálok a Háznak (Helyeslés jobbfelől.) és nem megyek azokra a mesgyékre, amelyekre engem csalogatnak. Ismétlem, nem is stílusom a személyeskedés és nem tartom a helyzet komolyságához méltónak, hogy a személyeskedésekre válaszoljak. Miért mentem Berlinbe? Három ok vezetett* Az egyik gazdasági. Éppen az ellenzéknek egyik igen illusztris tagja a költségvetési vita alatt azt ajánlotta nekem, hogy legyek a magyar gabonának az ágense. A Ház túlsó oldala ezt helyesléssel vette tudomásul. Nekem az a felfogásom, hogy sokkal könnyebb két ország között a jó viszonyt és barátságot biztosítani, ha a két ország kormányának elnöke találkozik. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) Olyan atmoszférát akartam teremteni a magyar mezőgazdasági export számára a német kormány fejével való megbeszélés révén, amely atmoszféra biztosítja a magyar mezőgazdasági export prosperitását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az természetes, hogy amikor először volt alkalmam a német kormányelnök úrral beszélni, — ezt hangsúlyoztam eddigi nyilatkozataimban is — politikáról is volt szó. Érdeklődnöm kellett, vájjon az a rendszer, amelyet ma Németországban a nemzeti szocializmus képvisel, állandó tényező-e és hogy az a férfiú, aki ezt a rendszert reprezentálja, az-e, akinek a német nép hiszi, vagy az-e, akinek a világsajtó szokta beállítani. (Griger Miklós: Nemcsak a kommunistákat, hanem a katolikusokat is üldözik ott, a legkiválóbb katolikusokat börtönbe vetik. — Jánossy Gábor: Nem arról van szó! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. képviselőtársam, nem fogok német belpolitikai kérdésekről beszélni, csak annyit jegyzek meg, hogy maga a kancellár is katolikus ember (Griger Miklós: Az nem jelent semmit! — Derültség jobbfelől.) és hogy a helyettes kancellár is az. (Griger Miklós: Walterbacn prelátus, Ruhr káplán,, Bolz be van aárva. En neveket mondok! — Zaj. — Elnök csenget.) Én azt tartom, hogy amikor rendszerváltozások vannak, mindig történnek olyan megnyilatkozások, amelyek kritikát válthatnak ki, de a német belpolitikába belebocsátkozni nekem sem jogom nincsen, sem nem volna részemről tapintatos. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre közbeszól.) A képviselő úr ma felszólalt és felszólított, hogy mondjak le, én erre azzal válaszolok, hogy nem fogok lemondani. Nem fogok pedig lemondani azért, mert biztosan tudom, hogy a nemzet érdekében jártam el, amikor Berlinben jártam és eddigi munkásságom is arra késztet, hogy azon az úton menjek tovább, amelyen eddig jártam. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Örgr. Pallavicini György: Jó volna a nemzetet előbb megkérdezni!) Megnyus-tatom t. képviselőtársamat, hogy ez is meg- fog történni. (Griger Miklós; Most nem merik megtenni! — Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Meg kellett állapítanom, — és r*z talán a legfontosabb — hogy Hitler kancellár és a nacionalista mozgalom rendkívüli világtörténelmi szolgálatot tett az egész emberiségnek... (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István; Ez aztán egy frázis!) — tessék megvárni, amíg befejezem a mondatot (Propper Sándor: Könyvmáglyával!) — ...azáltal, hogy Németországban megszüntette a kommunista veszélyt. (Egy hang a baloldalon: Ellenkezőleg!) Állítom, hogy ezzel olyan óriási szolgálatot tett az emberiségnek, amelyet felbecsülnünk nem lehet. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Griger Miklós: Meglesz a reakciója! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!