Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 2 01. ülése 1933 júnvus 20-án, kedden. 357 kai élesebb formában próbálják most megvalósítani. A Mittel-Európáis tervvel szemben Tiisza István és minden jó magyar szembeszállt a háború alatt. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) A Mittel-Európás terv egy irgalmatlanabb gondolatnak és koncepciójának, amely azért is irgalmatlanabb, mert egyetlen útja a német impériumnak, mi magyarok adjuk meg a lehetőségeti (örgr. Pallavicini György: A magyarok nem, csak Gömbös!) Éppen azért mondom el ezt a beszédemet, hogy hangsúlyozzam, hogy nem a magyarok és nem a magyar nemzet, hanem Gömbös Gyula miniszterelnök úr. Mert én nem hiszem azt, hogy a t. túloldal is ne lenne tisztában ezeknek a dolgoknak a súlyosságával. Nem hiszem, hogy a t. túloldal is ne lenne tisztában azzal, hogy nem olyan időket élünk, amikor a magyar miniszterelnök ilyen kalandos politikába vihesse bele a nemzetet. Méltóztassék csak megnézni ezt a térképet, (Meskó Zoltán: Mi az? Nagy a csend a jobboldalon) amely a Pester Lloyd egyik nemrégi számában jelent meg s amely a német birodalom jövendő terveire élénk világot vet. Ez egy náci-könyvben jelent meg. Ne mondja nekem senki, hogy ez nem a mai hivatalos Németország álláspontja, mert ma Németországban nincs sajtószabadság és nincs könyvszabadság. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ha ma egy nácikönyv megjelenik s az kifejezetten magyarellenes álláspontra helyezkdik, ez azt mutatja, hogy a barátság szirénhangjai mögött ott van az az elgondolás, hogyha magyarságot, amely ezer éven keresztül útját állotta a Duna völgyében a német imperializmus terjedésének, le kell gázolni, önállóságától, nemzeti és kulturális önállóságától meg kel fosztani, mert csak akkor lehet itt német világot teremteni: SüdostRaumot. (Jánossy Gábor: Aki ezt gondolja, őrült!) Ajánlom minden kormány páti, képviselőtársamnak, hogy tessék ezt megnézni és elolvasni. (Jánossy Gábor; örült ember írta és gondolja, akárki! — Zsigmond Gyula: Meskó barátunk nem ezen a véleményen van! --- Meskó Zoltán: Talán maguk se! Vagy nincs véleményük'? Tudják már a véleményüket? — Zaj. — Elnök csenget. — Zsigmond Gyula: Hogyne, hogyne!) Ha ez valóban magéin véleményként hangzik, t. Ház, akkor minek méltóztatik azokat a nyilatkozatokat bélyegezni, amelyek hivatalos helyről jelentek meg Gömbös Gyula útjával kapcsolatban s amelyek igenis lerögzítik azt, hogy megkezdődött az ő felfogásuk szerint a Duna-völgye kisantanthoz nem tartozó részének újjárendezése német elgondolásban, német hegemónia alatt, hogy pacifikálni akarják ezeket az országokat, ami nem jelent mást, mint azokat a maguk hatalmi ós uralmi körébe befoglalni.' Ezt nem lehet tagadni, ezt leghelyesebb idejében elismerni s minél előbb, annál jobb a magyar nemzetre nézve. T. Ház! A miniszterelnök urat valósággal üldözte a szerencse. Én ennek a szerencsének örültem; félek azonban, hogy ez a szerencse Polikrates-gyűrüjének esetéhez hasonló. Ezért óva intem a t. miniszterelnök urat, nehogy elragadtassa magát szerencséje által. Gondolja meg idejében, hogy^mit tett, hogy mik lesznek ennek a következményei, mik ennek az eshetőségei és vonja le ebből az egyetlen, helyes, okos és hazafias konzekvenciát. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A konzekvencia, t. Ház, meg fog érlelődni. Ez a konzekvencia az, hogy a miniszterelnök úrnak ott kell hagynia a miniszterelnöki széket. Mondjon le a miniszterelnök úr, mert a maga szerencsétlen utazásával szembehelyezkedett a magyar nemzet életbevágó külpolitikai érdekeivel. Olyan lavinát indított el, amelyet nem tudom, hol fogunk megállítani. Ez a leghelyesebb dolog; hibát elkövetni emberi dolog, a miniszterelnök úr férfiasan vallja be, hogy súlyos hibát követett el s mondjon le, adja át a helyét. Mert egyet meg kell mondani, t. Ház: a magyar történelem egyetlen hatalmas védekező gesztus a német imperializmussal szemben, ezt senki sem tagadhatja. Ennek a német imperializmusnak problémája kicsúcsosodik ma Ausztria kérdésében. Nekünk Ausztria mellett van a helyünk mindenáron, minden erővel és minden eszközzel (Taps r a baloldalon.) és ha a miniszterelnök úr mégis tovább akarja folytatni a maga eddigi szerencsétlen politikáját, ha a miniszterelnök úr továbbra is Ausztriával szemben, ( Ausztria feje felett Berlinnek akar politikát csinálni és ezeknek a veszedelmes dolgoknak, ennek a végzetes impériumnak ő nyit utat, vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy ebbe nem vagyunk hajlandók belemenni. Tisza István grófnak van egy mondása, hogy vannak idők, amikor el kell menni a golyóig és akasztófáig. Én kijelentem, hogy nem vagyunk hajlandók a német impériumnak itt utat engedni. Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz, hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig! (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem lehet tagadni, hogy bizonyos nyugtalanság és idegesség üli meg az egész magyar közéletet. Nem lehet tagadni, hogy a 33-as bizottság hatáskörére vonatkozó rendelkezések meghosszabbítása sokkal nagyobb emóciót keltett, mint remélni lehetett, és különösen, ha az ember látja és hallja azokat a felszólalásokat, amelyek tegnap óta Rassay Károly képviselőtársunk beszéde nyomán keletkeztek, lehetetlen elzárkózni ama hatás elől, hogy mélységes aggodalom tölti el mindazokat, akik a magyar alkotmányosságba vetett hitet találják és tudják e nemzet alapvető tényezőjének. Elvégre nem lehet kétségbevonni, hogy a 33-as bizottság nem a magyar alkotmányosságban, nem a tradícióban és nem a szokásjogban gyökerező erő. Nem lehet tagadni, hogy a 33-as bizottság a kivételes hatalom egy neme, a kivételes hatalomnak olyan szurrogátumszerű felépítése, amely eltér azoktól az alkotmányos erőktől, amelyekhez kormányzata szempontjából Magyarország szokva van. Legyen szabad egy pillanatra visszatekintenem azokra az időkre, amikor a 33-as bizottságot az elmúlt kormány életrehívta. Egyáltalán nem érdektelen és nagyon megszívlelendő, ha felidézzük azokat a beszédeket, amelyeket a 33-as bizottság első törvényes megalapozásakor a túloldalról is hallottunk. Maga az akkori miniszterelnök azzal indokolta a 33-as bizottság megalapítását, hogy az nem egyéb, mint a hitelélet biztosítása céljából szükséges intézkedés. Itt a baloldalon már akkor felhangzottak erős ellenvetések és Eckhardt Tibor már akkor azzal szállt szembe ezzel az institúcióval, hogy azt mondta, — s mintha a kifejezésben prófécia nyilatkozott