Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

356 Az országgyűlés képviselőházának pedig súlyosan hibás lépés történt Lengyelország felé, megtetézi a miniszterelnök úr azzal, hogy elrepül Berlinbe, Erfurtba és még jobban aláhúzza azt, amit különben a német lapok diadalmasan hoznak, hogy most a revízió kérdésében is együtt fog haladni Magyarorság és Németország. Holott pontosan az ellenkezőre volna szükség, holott pontosan arra volna szükség, hogy a kettőt élesen elválasszuk egymástól. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Itt visszatérek az osztrák szabadságharc hátbatámadásának ügyéhez. Hát lehetséges-e ez? Mert végeredményben ez a legsúlyosabb kérdés. Lehetséges-e, hogy amikor a legjobb gazdasági vonatkozásokat hangsúlyozzuk legjobb kliensünk, legnobilisa'bb. szomszédunk felé, akinek a mi felkérésünkre, a mi agitációnkra, a mi követelésünkre kellett volna tulajdonképpen élesen szembeszállania az Anschlusszal, mert hiszen mi vagyunk a jobban érdekeltek, mint ők, ugyanakkor ez az Ausztria ma úgy érezze magát, hogy két tűz közé szorult, hogy ez az Ausztria r a magyar szomszéd részéről meggyengítve érezze magát, aki mezőgazdaságilag annyi előnyét élvezte a múltban és remélhetőleg fogja élvezni a jövőben is az osztrák szomszédságnak, Ausztria felvevőképességének, — ahelyett hogy megerősítve érezné :• magát? Kérdem, magyar politika-e ez, t. Ház? Holott a csonka Ausztria gazdasági és politikai összekapcsolása Magyarországgal elindítása volna az egyetlen reális magyar politikának, a Duna-völgy újrarendezésének. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A miniszterelnök úr ezzel a lépésével kiélezte a mi különben is nagyon kedvezőtlen viszonyunkat a kisantanttal. Ezzel a lépésével utat csinált, utat tört annak a német imperializmusnak, amellyel szembon nekünk minden politikai és egyéb eszközt fel kellene vonultatnunk. A miniszterelnök úr ezzel a szerencsétlen utazásával, berlini szereplésével és nyilatkozataival valósággal vizet hajtott Benesnek pusztulófélben lévő malmára. Ugyanazon a napon, amikor a világsajtó a miniszterelnök berlini útját hozta, megjelent egy interjú, Benes cseh külügyminiszternek egy nyilatkozata. Ebhen azt mondotta, bőgj* három út áll Ausztria előtt: Vagy az Anschluss Németországhoz, amikor is Ausztria szemben találja magát Európával, vagy egy kisebb hatalommal, Magyarországgal való együttműködés, amely szerinte nem hozna jót sem az egyik, sem a másik félnek, a harmadik lehetőség pedig az, liogy Ausztria csatlakozzék a kisantanthoz, illetőleg a dunavölgyi együtteshez. Tehát már odáig jutottunk, hogy Benes elismeri, hogy a volt osztrák-magyar monarchia legalább gazdaságilag egészséges egység volt. Ha már nem voltunk és nem lehetünk hajlandók belemenni revízió nélkül, de legfőképpen a. magyar kisebbségi jogok biztosítása ós ezen is túlmenően legalább a Tardieu-terv értelmében vett joglemondás nélkül egy ilyen dunai együttesbe, akkor nekünk az , osztrákmagyar kapcsolatokat kellett volna mint egyetlen ütőkártyát kijátszanunk, amely kapcsolatok feltétlenül kedvesek kell, hogy legyenek végeredményben Franciaország számára is. Mi lesz az elhibázott miniszterelnöki lépésének

v a következménye? Ha most nem történik határozott fordulat a magyar külpolitikában, 201. ülése 1933 június 20-án, kedden. akkor Franciaország alighanem élesen ellenezni fogja a közvetlen osztrák-magyar kapcsolatot. Nem a restaurációra gondolok most, hanem a gazdasági és politikai együttműködésre, de attól tartok, hogy Franciaország a Gömbös-féle utazás következményeképpen nem helyesli és nem fogja támogatni még ezt a magyar-osztrák ©gyüttműködéöt sem, attól való félelmében, hogy ennek egy erweiterter Anschluss lesz később a következménye. Mert hiszen mi ebben a pillanatban úgy kell, hogy szerepeljünk a francia politika előtt, mint akik eladtuk a lelkünket a német ördögnek. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon,) A miniszterelnök úr . ezzel a t lépésével szembeszállt az európai és a világközvéleménnyel. De szembeszállt azzal az angol politikával is, amely a legélesebben megmondotta a maga véleményét, hivatalosan és nemhivatalGsan, sajtóban és parlamentben egyaránt, a hitleri Németországról. Szembehelyezkedett azzal az angol felfogással,'amelyre nekünk annyira szükségünk van, hiszen ez az angol revíziós felfogás a közelmúltban is megtalálta az utat Bómába, megtalálta az utat Mussolinihoz és, ha az angol-olasz terv százszázalékosan sikerült volna, — Hitlerek miatt nem sikerült — akkor ma közelebb állanánk a revízióhoz. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) De nemcsak az angol közvéleménnyel, hanem az amerikai közvéleménnyel is szembehelyezkedik a miniszterelnök úr. Megengedheti-e magénak egy kis ország azt, hogy egy nyilvánvalóan külpolitikai és világnézeti zsákutcába került birodalomhoz odaálljon egyedül akkor, amikor esetleg egy európai akció fenyeget azzal szemben? T. Ház! Méltóztassék most megengedni, hogy a Süd-Ostraumról szóljak méí>- pár szót, amelyről hallottunk itt német előadásokon, és amelyről eleget hallunk a német sajtóban, a német politikusok hivatalos nyilatkozataiban és beszédében. Nem kétséges az, — méltóztassanak csak elolvasni Hitler «Mein Karnpf»-ját — hogy az egész német külpolitika minden erejével a Süd-Ostraurnra akar ráfeküdni. Németország elvesztette rugalmasságait' és terjeszkedőképességét nyugat _ felé, bizonyos fokig elzárult számára a terjeszkedési lehetőség Lengyelország felé is, a legegyszerűbb útja^ a Duna völgye, ahol zavar van, ahol szerencsétlen kis népek egymással marakodnak és ahol meglehetősen nagyszámú német kisebbségek élnek, amelyeket most nevelnek a német imoerialista gondolkodás és cselekvés számára. Természetesen majdnem kézenfekvő dolog, hogy az a német birodalom, amely minden utat-módot megpróbál a terjeszkedésre, ezen az úton indul el. Ez a német imperializmus ezeresztendős útja különben is. Ezt az utat mi le tudtuk sorompózni ezer esztendővel ezelőtt az osztrák hatéron, meg tudtuk állítani ezt az imrierializmust ezer esztendővel ezelőtt a Lajtánál, és most, a magyar miniszterelnök úr nyitja ki ezt a sorompót a német birodalom számára? Lehetséges-e az, hogy nekünk két olyan lehetetlen dolog közül kelljen választanunk, hogy tudniillik vagy belekényszerüljünk egy kisantantkoncepcióba, vagy Delekényszerüljünk abba a német uralmi rendszerbe, amelyet olyan élesen, olyan határozottan és olyan kíméletlenül készülnek elindítani és érvényesíteni Berlinből. A «Drang nach Osten» tervének volt a kifejeződése a Mittel-Európás terv a háború előtt és alatt. Ezt a Mittel-Európás tervet sok-