Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-200
Az országgyűlés képviselőházának %00. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. 347 ban vannak, hogy ezek ellen felszólalni lehet, ezeknek az ügyeit ki lehet teregetni az országgyűlés előtt, azonban teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezekkel szemben intézkedés nem lesz, hiszen nem is várhatok intézkedést egy olyan kormányzattól, amely teljesen a kartellek érdekeit szolgálja. Látjuk tehát, hogy hogyan használták ki ezeket a szegény mezőgazdákat, láttuk, hogy a cukorrépatermelés mennyire nem gazdaságos és hogy a kis- és a nagybirtokos mégis kénytelen cukorópatermeléssel foglalkozni. Mint említettem, hitel ma nincs, tehát mindenki, aki mezőgazdasággal foglalkozik, nem nézi. hogy milyen címen jut hozzá, hanem megszerzi a termelés folytatásához szükséges összeget és ezzel az összeggel biztosítja üzemének működését, úgy ahogy tudja. A kis napszámok mellett reméli tehát azt, hogy még a leszorított beváltási árak mellett is gazdaságossá fogja tenni termelését. A.z igen t. földmívelésügyi miniszter úr a költségvetés általános vitája folyamán tartott expozéjában azt mondotta, hogy a kisemberek a szívéthez vannak nőve és, hogy olyan rendelkezéseket akar életbeléptetni, amelyek révén a kisemberek is megtalálják kalkulációjukat. Ilyen körülmények között kérdezem tőle, vájjon helyeselheti-e Ő azt, hogy ilyen alacsonyak legyenek a cukorrépabeváltási árak, aminek következtében természetszerűleg előáll az, hogy a munkabérek még lejjebb szorulnak, mert esák a munkabérek leszállításával tudja elérni a termelő, hogy veszteségét csökkentse. Tehát a legkisebb embereknek, a munkásoknak^ akiknek érdekében itt az igen t. földmívelésügyi miniszter úr szónokolt, megélhetését lehetetlenné teszi egy rendelkezés. Azt kell mondanom, hogy a miniszter úr ne beszéljen, hanem inkább cselekedjen. (Ügyi van! Úgy van! a baloldalon.) mert az ilyen beszédek nem alkalmasak másra, minthogy egyrészt félrevezessék a kisembereket, másrészt pedig lovat adjanak az amúgy is garázdálkodó kartellek alá. T. Ház! Csák incidentaliter vettem ki egyetlenegy kérdést a 33-as bizottság jelentéséből. Innen is méltóztatnak látni, hogy ez tényleg nem bírja el a nyilvánosságot; méltóztatnak látni, hogy mi a célja és rendeltetése a 33-as bizottságnak és hogy vannak kevesek, akiknek ez kifizetődhetik, de nagy általánosságban az ország érdekeit egyáltalán nem szolgaijai (Mojzes János: Az csak ráfizethet!) Méltóztassanak csak visszaemlékezni, 1931-ben a fcenzin keverésére szolgáló szesz kérdését, tehát a motalkó-kérdést is a 33-as bizottság tárgyalta.^ ^Nem tudom, hogy az állami hitelélet rendjének micsoda nagyon fontos bázisa, nagyon fontos posztulátuma volt ez, amit akkor feltétlenül meg kellett csinálni, vájjon miért nem lehetett ezt a kérdést a 33-as bizottság egyszerű megkerülésével, illetőleg annak, mint felesleges szervnek félretételével ide, az orSKÍ'I.Ögyűlés elé h:,zni, mert itt ugyanaz a sors várt. volna rá, mint a 33-as bizottságban először, amikor a 33-as bizottság ezt a kérdést elutasította és csak másodszor: taktikázással sikerült keresztülvinni, mert igenis, nem valószínű, hogy itt, a Házban keresztülvihető lett volna. Hallottam, hogy a belügyminiszter úr éppen a mai napon jelentette be a nyersolajmonopóliumra vonatkozó rendelkezést. Már most kijelentem, hogy ez is olyan rendelkezés, amelyből a nyersolajtermelők, illetőleg a kartelibe tömörült érdekeltek mindenesetre megfogják találni számításukat, illetőleg erre nem i KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. fognak ráfizetni. (Mojzes János: Csakis ők nem fognak ráfizetni!) Meg kell kérdeznem ismételten az igen t. kormányt, hogy mi tette tulajdonképpen szükségessé a 33-as bizottságot, amikor azt látjuk, hogy csupa gazdasági vonatkozású dolgokat tárgyal és nem történik benne más, mint egyes beneficiumoknak adományozása bizonyos családoknak. Amikor ezt látjuk, fel kell tennem a kérdést: mi szükség volt és mi szükség van a 33-as bizottságra 1 ? (Mojzes János: Hogy ezekhez a kartellekhez ne lehessen hozzányúlni! — Dinich Ödön: Hogy a törvényhozás megkerülésével ráerőszakolhassák a kartellek érdekeit az országra!) Ha tényleg olyan intézkedésekre van szükség, amelyek nem tűrik el, hogy egy bürokratikus adminisztráción keresztül halasztást szenvedjenek, van erre mód: a kormány eddig is mindig a saját felelősségére adott ki ilyen rendelkezéseket. Az egyik helyen ugyan megjegyzi a 33-as bizottság jelentése, hogy a kormány nem mindig tartja magát hozzá, mint tanácsadó szervhez, azonban kényelmi szempontból takaródzik vele, mert hiszen, ahelyett, hogy idehozná a parlament elé és itt tárgyaltatná az ügyeket, odaviszi, mert ott ez kényelmesebb, hiszen az érdekeltekkel el tudja fogadtatni az ő saját érdekeiket és ez kényelmesebb, mintha itt beható kritika tárgyává volnának tehetők ezek az intézkedések. (Tauffer Gábor: Nincs benne az ellenzék!) Nem érdektelen megnézni azt sem, hogy tulajdonképpen kik vannak ezekben a-kartejlekben, hogy a cukorgyárak kiknek tulajdonában vannak. (Mojzes János: Hét család tulajdonában!) Magyarországon 13 cukorgyár van, amelyek a következők: Magyar Cukoripar Részvénytársaság, Szerencs, Szolnoki Cukorgyár Részvénytársaság, Szolnok, —„ van tehát egy cukorgyár Szolnokon — Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság, a kaposvári és mezőhegyesi cukorgyárakkal, Csongrádmegyei Cukorgyár Részvénytársaság, Szolnok, — véletlenül ez is Szolnokon van és üzleü szempontból egészen mindegy, hogy a csongrádmegyei cukorgyár Szolnokon van-e, vagy sem — azonkívül itt van a Petőházi Cukorgyár Részvénytársaság, Petőháza, Vasmegyei Cukorgyár Részvénytársaság, Sárvár, Hatvani Cukorgyár, Hatvan, Fejérmegyei Cukorgyár, Cinfalva, Nagycenki Cukorgyár Részvénytársaság, Nagycenk, Selypi Cukorgyár Részvénytársaság, Selyp, Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyára Részvénytársaság, Budapest és az Alföldi CukoTgyár Részvénytársaság, Sarkad. Szóval, amint méltóztatnak látni, a Ház tagjai is érdekelve vannak ebben a kérdésben. (Dinich Ödön: Nem látjuk, tessék megmondani, kik azok? — Kabók Lajos: Nagyon érdekes volna! — Dinich Ödön: Van benne 33-as bizottsági tag?) Csak hat! (Dinich Ödön: Hát ez lehetetlen állapot! — Zaj.) Ha az ember megnézi a 33-as bizottság tagjainak összetételét, kétségtelenül megállapíthatja, hogy ilyen rendelkezést e bizottság tagjai között rendkívül egyszerű és könnyű keresztülvinni, mert végeredményben ennek érvényt tudnak szerezni mindenkoron azoknál az érdekelteknél, akik maguk szavaznak saját érdekükben. Tekintettel anria, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló rendelkezéseknek s annak, hogy azok meghosszabbíttassanak, semmi célja nincs s miután ez a törvény ma nem szolgál olyan egyetemes nemzeti érdeket, amely kívánatossá tenné, hogy a 51
