Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Hé Áz országgyűlés képviselőházának Képviselőház és a Felsőház a törvényhozásból egyszerűen kikapcsoltassék, ki kell jelentenem, hogy nem látom semmi gyakorlati értékét a 33-as bizottság hatásköre meghosszabbításának s -kérem, hogy a Képviselőház, mint feleslegest, ne szavazza meg az erre vonatkozó javaslatot. Rassay Károly t. képviselőtársam, amint láttuk, kifejtette, hogy politikai szempontból milyen nagy jelentősége van e törvényjavaslat megszavazásának s nekem ki kell jelentenem, hogy ennek majdnem nagyobb jelentősége van gazdasági szempontból. Éppen azért, mivel a kormánnyal szemben bizalommal egyáltalában nem viseltetem, ezt a javaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eekhardt Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Zsigmond Gyula: Mi van a magyar nácikkal?) Ha a t. képviselő úr olyan nagyon érdeklődik, ott van az illetékes hely, a miniszterelnök úr, aki most tért onnan vissza. T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot sajnálatomra nem fogadhatom el, mert nem tartom helyesnek, hogy a 33-as bizottság intézze az ország sorsát. Annakidején már kifogást emeltem ellene. Ha ennek a 33-as bizottságnak hatásköre lenne, ha itt kiváló szakemberek döntenének és határoznának saját belátásuk szerint, akkor talán lenne valami értelme, hogy működjék, de amikor semmi más, mint tanácskozótestület, amelynek határozatait nem hajtja a kormány végre, amelynek határozatai a kormányra nézve nem kötelezőek, akkor semmi értelme sincs annak, hogy ülésezzék. Sokkal fontosabb lenne az ország mai súlyos gazdasági helyzetében, ha volna egy hozzáértő ember, akinek bátorsága volna szakítani az eddigi utakkal, aki bátran az operációs késhez nyúlna, vagyis, ha gazdasági diktátor intézné az ország sorsát, aki rendet teremtene a gazdasági dzsungelben, aki sem jobbra, sem balra nem nézne, hanem^ megrendszabályozná az egész közgazdasági életet. Nagyon szomorú tapasztalataim vannak nekem is, de azt hiszem, t. képviselőtársaimnak is a 33-as bizottság működését illetően. Annakidején gr. Károlyi Gyula miniszterelnök úr, aki nagy önzetlenséggel vette az ország gyeplőjét a kezébe s aki talán igazán nem volt jó politikus, de mindenesetre abszolút becsületes ember volt, többek között igen szigorúan akart a síberekkel szemben eljárni; a síberekkel szemben szigorú intézkedést javasolt és sajátságos: a miniszterelnök intézkedéseit és elgondolásait éppen a 33-as bizottság gáncsolta el. Gondoljunk vissza arra, hogy ő a síberekkel szemben fegyházat és vagyonelkobzást akart s ha jól emlékszem, a feljelentőnek pedig bizonyos jutalmat is helyezett kilátásba, de a 33-as bizottságban leszavazták s ez a 33-as bizottság gátolta meg, hogy a legszigorúbban, a legradiká-" lisabban, a legkönyörtelenebbül járjanak el azokkal szemben, akik az ország ellen vétkeznek! Hallottam, hogy kifogást emeltek jogi szempontból; a Kúriának egy magasrangú bírája vagy elnöke jogi szempontból érvelt ellene, mondván, hogy nem lehet ilyen intézkedéseket hozni. Hallottam, hogy a jegybank vezetője szintén kifogásolta ezt az intézkedést, pénzügyi szempontból tartván azt károsnak. Ezeket semmiesetre sem vettem volna figye00. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. lembe, hanem sokkal helyesebb lett volna az, ha Károlyi volt miniszterelnök úr a maga intézkedéseit foganatosítani tudta volna ós a vétkezőkkel szemben a legszigorúbban eljárt volna. Nem tartozom azok közé, akik csak úgy szokásból, sokszor hangulatkeltésből minden második mondatukban a kartelleket szidják. Amikor azonban a kartelitörvényt meghoztuk, egészen mást vártunk a törvénytől: vártuk a törvénynek szigorú végrehajtását. Annak idején Bud volt kereskedelemügyi miniszter úr a leghatározottabban kijelentette, hogy a végrehajtásnál meg fogja mutatni, hogy fog a kartellekkel szemben eljárni. Mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren úgyszólván nem történt semmi sem. De a 33-as bizottságtól mást is vártunk volna. Azt vártuk, hogy megszületnek az okos ideák, az ideákat azután idehozzák a képviselőházba, itt igyekeznek elgondolásaiknak saját pártjukban és a Házban többséget szerezni ós hogy radikálisan fogják az ország pénzügyi helyzetét megjavítani. Megint visszatérek arra, amiről legutóbb is beszéltem a Házban. Az adósságok rendezésének kérdése igen fontos kérdés, de nemcsak a mezőgazdaság szempontjából tartom ezt fontosnak, éppen olyan rendkívül fontos a kiskereskedelem és a kisipar szempontjából is, hogy itt történjék valami, mert az, ami jelenleg van, toldozás-foldozás, nesze semmi, fogd meg jól, szóval lehetetlen állapot. És hiába bontottak zászlót az országban, hiába tartottak 3500 helyen népgyűlést és szervezőgyűlést, (Felkiáltások balfelől: Nem sikerültek!) mindaddig, amíg ehhez a kérdéshez radikálisan hozzá nem nyúlnak, nem érnek el semmit. Ezt nem győzöm eléggé hangoztatni, mert ez öli meg az országot, ez teszi tönkre az ország dolgozó, verejtékező millióit. Nem győzi az ember fogadni azokat a szerencsétlen embereket, akik önhibájukon kívül bajba kerültek, akiknek márólholnapra kétszer annyi lett az adósságuk, mint amennyi volt, még pedig önhibájukon kívül, mert az a szegény kisember, az a kisgazda, az a kisiparos, az a kis háztulajdonos nem tehet arról, hogy a pénzt mesterségesen tartják. Mindennek az ára az országban leesett, a fold ára leesett 60%-kai, a ház ára több mint 60%-kai, tehát az értékek leestek, de az adósság megmaradt, ezáltal pedig majdnem minden második ember adóssága duplára emelkedett önhibáján kívül. Annakidején már említettem, hogy radikálisan kell ezt a kérdést megoldani. Nekem ne jöpjön senki sem azzal, hogy kérem, ha ebbe a kérdésbe radikálisan belenyúlunk, mi lesz azokkal a szegény kis altisztekkel és egyéb kistőkésekkel, akiknek a Postatakarékban vagy másutt betétjük van, hogy ezek elvesztik betétjüket. Hiszen ezeket meg lehet menteni, lehet egy határt vonni és a pénzügyminiszter úrnak csak a statisztikát kell megnéznie. (Zaj jobb felől.) Bizonyos összegig lehet intézkedéseket tenni, ezek ne érintsék a kisbetéteseket, csak a nagyobbakat. A vagyonosabb embernek nemcsak betétje van, hanem háza és földje is, a vagyonosabb ember nem egy helyen koncentrálja egész vagyonát. , Itt mindenesetre sürgősen kell segíteni. És ne tanácskozzunk annyit, mert ennek úgy sem lesz vége, hiszen ha a pénzügyi kapacitások a régi világból összejönnek, azok megint csak elodázzák a kérdést és azt sohasem fogják megoldani. Én egy kissé radikálisabban gondolkozom, én inkább az élet embereire hallgatok,