Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

340 Áz országgyűlés képviselőházának zonyos egyesületeket, bizonyos olyan alakulatokat is támogat, amelyekről csak akkor tudja meg az ember, hogy vannak, ha az állami költségvetésbe vagy zárszámadásba betekint, mint ahogy a 6-os bizottságnak alkalma volt betekinteni és csak akkor értesült arról, hogy X. Y. kulturális intézmény ennyi meg ennyi támogatást élvez az állam pénzéből. Másképpen senki, az egész ország közvéleménye nem tud arról, hogy vannak ilyen testületek és intézmények. Hát miért vonják el ezek ellenőrzését a parlament elől? Miért nem tesz a kormány jelentést és miért nem tett a 33-as bizottság jelentést? A 6-os bizottság is miért nem tesz jelentést, miért engedi magára azt a vádat, hogy az ő ellenőrzése mellett, tudtával és^ beleegyezésével olyan kiadások mennek az állampénztárból, amelyekre szükség nincs, amelyek nem közérdeket szolgálnak, amelyek sem szociális, sem nemzeti érdeket nem szolgálnak. Nyilvánvaló dolog, hogy ilyen állapotok mellett ebbe a bizottságba mi nem mehetünk bele, aminthogy eddig sem mehettünk abba bele. Nem mentünk abba bele, mert tisztában vagyunk ennek a bizottságnak működésével, tisztában vagyunk a kormány intencióival, tisztában vagyunk azzal, hogy nem szabad elvonni a parlament elől a munkakört és nem szabad mellékvágányra terelni a dolgokat, nem lehet és nem szabad a kormánynak olyan felhatalmazást adni, hogy önkényűleg intézze a kérdéseket és ne az általános egyetemes szempontok szerint. De a miniszterelnök úr az elmúlt napokban is és állandóan sokat szeret szavalni, ez neki nagyon kedves foglalkozási ága és ezt mindenhol, ahol módja és alkalma nyílik, bőségesen gyakorolja is. (Kertész Miklós: Szavaióművészl — Derültség a baloldalon.) Legutóbb is kijelentette, hogy a kérgestenyerű munkást is testvérének tekinti, a kérgestenyerű munkást is megbecsüli és kezet fog vele, de mégis a földbirtokosoknak, a gyárosoknak kedvez, a munkásosztálynak — sem az ipari, sem a mezőgazdasági munkásosztálynak — semminemű előnyt nem juttat. A szociális juttatásokat megnyirbálták, hiszen megcsonkították a rokkanbiztosítást, a betegbiztosítást. A munkásbiztosítási intézményt megcsonkították azzal, hogy kevesebb segélyt, kevesebb járadékot, kevesebb ideig tartó járadékot és segélyt folyósítanak ennél a intézetnél ugyanakkor, amikor a másik oldalon a 10.000 holdasok javára a bolettánál óriási összeget, SO milliót vasal ki a kormány az ország lakosságából. Ezzel szemben az ipari munkásság, a kereskedelmi alkalmazottak beneficiumait megrövidíti, elvon tőlük, a mezőgazdasági munkások pedig nem kapnak semmit. Azután érdekes, a földről is szeret sokat szavalni a miniszterelnök úr, és például legutóbb is arról szavalt, hogy szereti a rögöt, a földet, és a föld azé legyen, aki azt megműveli. Ha ez igaz volna, akkor nagyon jó volna, csakhogy már Grünwald Béla megállapította azt, hogy a földhöz a 10.000 holdasoknak nincs köze, (Büchler József: Ez az, akire azt mondta Gömbös, hogy zsidó!) mert csak joguk van hozzá, de közük nincs. Mert köze a földhöz a parasztnak van, aki megmunkálja. annak a népnek van köze hozzá, aki dolgozik azon a földön. Es éppen Grünwald Béla állapította meg híres munkájában, — ő alispán volt Magyarországon, tehát jó közigazgatási ember, aki ismerte a magyar népet, ismerte ÍÖ0. ülése 1933 júnms 19-én, hétfon. a közigazgatást és a földesurakat — hogy a magyarságot a parasztság tartotta fenn, az urak, a mágnások, a földbirtokosok ellenben Bécsben, külföldön éltek, és ezek az urak, akik a magyarságnak ilyen ellenségei voltak, és amikor ez a birtokrendszer mindenhol megszűnt, most is olyan kiváltságos privilégiumot élveznek, s nyolc hónap alatt a t. kormány nem mert hozzányúlni egyetlen olyan földmunkáskérdéshez, amely legalább egy gyufaszálnyi értékű előnyt jelentett volna a mezőgazdasági népesség számára, Ez a mezőgazdasági népesség, amelyről a miniszterelnök úr beszél és. szaval, a lehető legnagyobb elnyomás alatt és a legnagyobb nyomorúságban sínylődik. Most, amikor a miniszterelnök úr egységes pártról szaval, s amikor az egész közigazgatást beállította egy párt szolgálatába, akkor nekem fel kell sorolnom egy csomó esetet, amelyek azt bizonyítják, hogyan bánnak ebben az országban a magyar dolgozó mezőgazdasági munkásnéppel. A mezőgazdasági munkásnépnek még annyi joga sincs, amennyi van a városban élő ipari munkásrétegnek, mert hiszen ma is a földesurak az urak ebben az országban, azok voltak eddig is, és ezek a földesurak élvezik itt a kiváltságos hatalmat, amely kiváltságos hatalommal a kormányra olyan befolyást gyakorolnak, hogy itt a mezőgazdasági népesség megmozdulásai lehetetlen. A mezőgazdasági munkásságnak nincs szabadsága, nincs kenyere, nincs munkája, nincs munkaalkalma, s ha már munkaalkalomhoz jut, akkor olyan nyomorult bért kap nehéz munkájáért, amelyből megélni nem tud. Ha szervezkedni, ha védekezni akar, annak nincs meg a lehetősége, mert a magyar közigazgatás nem engedi meg, hogy a mezőgazdasági népesség úgy szervezkedhessek, mint ahogy azt más társadalmi rétegek megtehetik. Amíg az egyeségespárt részére felhasználják az egész közigazgatást,^ hogy oda kényszerítéssel, erőszakkal, befolyásolással betereljék az embereket, addig ha valamely mezőgazdasági területen a

1 népesség szociáldemokrata akar lenni, megverik, ütikverik, hajszolják. Mi ebben a Házban — sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr — már sok panaszt tettünk, és a belügyminiszter úr ígérte azt, hogy a panaszokat orvosolja és ha igazságtalanság 'történt, a büntetés nem marad el. Itt vannak azonban a végzések, amelyek azt bizonyítják, hogy ha megindították is az eljárást, sehol nem büntettek meg egyetlen csendőrt vagy közigazgatási tisztviselőt, sehol nem toroltak meg gazságaikat. Itt vannak a végzések, amelyek igazolják, hogy ezek az állapotok továbbra is fennállanak, hogy a magyar néppel így bánnak.^ És ezt nevezik nemzeti politikának, fajvédelemnek, ezt nevezik új irányvezetésnek. (Büchler József: Ez szégyene az országnak! A legnagyobb gyalázat az, ami ezen a téren történik!) Balmazújvároson Veres Pétert a csendőrök; összeverték. A parlamentben szóvátettük. Megindult a vizsgálat ós a bántalmazás mellett nyolc tanú vallomása szólt, az eljárást megszüntették a verő csendőrség ellen. Mezőőrsön az 1932. év folyamán 365 napra ítélték el a szociáldemokratapárt szervezetének vezetőit, mert a mozgalomban résztvettek. Földes községben Gonda Ferenc és Biró Antal ottani lakosokat azért, mert a szociáldemokratapárt által kiadott «Szocialista Tudás>> könyvtárának füzeteit olvasták, a csendőrpihenőn véresre verték. Csór vason nem kap munkát az, aki tagja