Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

336 Az országgyűlés képviselőházának latkozatokból, hogy a miniszterelnök urat a nemzeti szocialista párt külügyi hivatala hívta meg. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy ezt a meghívást a miniszterelnök úrnak nem lett volna szabad elfogadnia. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Ez a látogatás-visszaadás nem egyenértékű azzal a látogatással, amelyet a nemzeti szocialista párt urai Budapesten tettek. Elnök: . Kérem, képviselő úr, méltóztassék talán a szőnyegen lévő tör vén yjavas lathoz szólani. (Farkas István: Ez beletartozik! Általános politikai felhatalmazásról van szó!) Kassay Károly: T. Ház! Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben az egyenlő elbánás, a nemzetközi udvariasságnak megfelelő elintézés az lett volna, ha talán a miniszterelnök úr egy külön kormánymegbízással Meskó Zoltán t, barátunkat bízta volna meg azzal, hogy ezt a látogatást viszonozza. (Derültség a baloldalon.) Amit tovább kifogásolok e körül a út körül, az a váratlan, meglepetésszerű beállítás. Nem vagyok híve a titkos diplomáciának régi értelemben, de az amatőr titkos diplomáciának még kevésbbé. Már pedig, ha egy miniszterelnök pillanatnyi hangulat hatása alatt elhatározza, hogy az egész világ közvéleményét felzaklatva elrepüljön egy idegen ország fővárosaiba látogatásra, egy ottani párt külügyi hivatalának meghívására és ezt a kérdést titokban tartják, — nem tudott róla a magyar hivatalos követ sem — ez az amatőr titkos diplomácia, amely az országnak csak veszedelmeket ós károkat okozhat, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Megnyugtatom a képviselő urat, hogy mindenki tudott róla, aki illetékes volt!) Egyben nem tud megnyugtatni a miniszterelnök úr, abban, hogy tudott volna erről az utazásról a magyar közvélemény; már pedig, ha ennek az utazásnak a célja tényleg csak az volt, — én teljesen elhiszem, hogy csak az volt — hogy a t. miniszterelnök úr egy udvariassági látogatást tegyen, majdnem azt mondhatnám, hogy mint fiatal kadét a korzón megmutassa magát új uniformisában, akkor végtelen hiba volt az az utólagos beállítás, amely után nemcsak azok. akik nincsenek Ön iránt, miniszterelnök úr, roszindulattal, csak jóindulattal vannak, hanem az egész világ közvéleménye is a találgatások útjára lépett, hogy mi lehet e látogatás mögött. Most befejezem beszédemet és levonom a konzekvenciákat is. (Halljuk! balfelol.) A teteje volt a miniszterelnök úr helytelen utazásának, amikor utólag kínosan igyekeztek indító okot találni erre az utazásra. A miniszterelnök úr egyszerűen a magyar cseresznyére, a közeli aratásra, a gazdasági kapcsőlátókra hivatkozott. (Mozgás a baloldalon.) Ezzel az argumentummal akarta a miniszterelnök úr mintegy elfedni a maga utazását vagy feltárni őszinte okait. De olyan szerencsétlen formát választott, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy itt normális körülmények között egyéb okokat kellene keresni. Ezzel az orgamentummal szemben azután katasztrofálisan hatott a vendéglátó házigazdának kiadott nyilatkozata. Amikor ott hivatalos jelentést adtak ki a miniszterelnök úr látogatásáról, abban cseresznyéről, aratásról volt szó, hanem olyan dodonai, súlyos külpolitikai kijelentések voltak, amely kijelentések nyilvánvalóan teljesen jogosan keltették fel a legnagyobb idegességet. Minthogy 10 percnyi meghosszabbítást kértem, kérem szíves elnézésüket, hogy mon2Ö0. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. datomat, illetőleg gondolatmenetemet befejezhessem. Ez a jelentés a következőket mondja (olvassa): «A látogatás azoknak a tárgyalásoknak folyománya volt, amelyeket a múlt hónapban Daitz követ vezetésével a nemzeti szocialistapárt külügyi hivatala képviseletében Magyarországra utazott küldöttség kezdett. A küldöttségnek az volt a feladata, hogy a Magyarországgal való teljesen zilált kereskedelmi viszonyokat ismét rendezze, ami meglepően gyorsan sikerült.» (Mozgás. — Éljenzés jobb felől. — Jánossy Gábor: Örüljünk neki!;) Ez nyilvánvalóan az a megegyezés, amelyet Kállay földmívelésügyi miniszter úr reményenfelülinek deklarált és amely abból áll, hogy 5 millió zárolt pengőért gyümölcsöt vesznek, (Mozgás a baloldalon.) amelyet más években zárolt pengő nélkül is megvettek. (Tovább olvassa); «E nagy iniciativával és mindkét részről nagy jóakarattal véghezvitt kezdeményezés következtében, mely a gazdasági zűrzavar ellen irányul, úgylátszik megindult Európa délkeleti részének teljes újjáalakítása)) (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — örgr. Pallavicini György: SüdostRaum!) «és mint Gömbös miniszterelnök látogatása mutatja, már megérlelte első messzemenő politikai következményeit. Magától értetődik, hogy mindez az ausztriai helyzet alakulását sem hagyhatja érintetlenül. Az a gazdasági belátás, amely a német-magyar viszony rendezésénei megnyilvánul, úgy látszik, már a magyar-román szerződés megkötésénél is uralkodik és alkalmat szolgáltat további kedvező kilátásokra. Rendkívül örvendetes, hogy a Nemzeti Szocialistapárt külpolitikai osztálya Berlinben és Bécsben oly messzemenően állt a jó ügy szolgálatába, hogy egyenesen úttörő munkát végzett a szerves és mindkét felet kielégítő újjászervezés érdekében KözépEurópa egyik legbonyolultabb és legnagyobb nehézségekre okot szolgáltató részében.» (Mozgás a baloldalon.) Eengedje meg t. miniszterelnök úr, ha itt én újra nagy szakadékot látok a magyar cseresznye sorsa, a közeli aratás ténye, és azok között a külpolitikai kijelentések között, amelyeket a miniszterelnök úr házigazdája jónak látott . . . Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Rassay Károly: ... — befejezem, — az egész világ számára közreadni. T. Ház! Befejezem és ezzel az elnök úr kívánságának is eleget teszek, mert utólag fogom (megmagyarázni, hogy miért tartottam az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezeket a kérdéseket összefüggésben állónak a kivételes felhatalmazásról szóló törvényjavaslat tárgyalásával. Meg kell állapítanom, hogy a közjogi aggodalmakon kívül, a politikai bizalmatlanságon kívül ezek azok a körülmények, amelyek nem teszik reám nézve lehetővé, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a kivételes felhatalmazást megadjam. Ügy érzem, hogy ezt a miniszterelnök úrnak a legutóbbi héten követett belső és külső politikája nem hogy indokolná, hanem bizonyos óvatosságra késztet minket, abban a tekintetben, hogy: a miniszterelnök úrnak a törvényhozás által nem kontrollált rendkívüli hatalmat adjunk. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és tavs a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Farkas István!