Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Áz országgyűlés képviselőházának h Farkas István: T. Képviselőház! (Zaj.) Előttem szólott Rassay t. képviselőtársam igen megkönnyítette felszólalásomat . . . (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Ralijuk! Hall­juk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: . . . nemcsak azélrt , . « (Folytonos zaj a jobboldalon.) Talán méltóztas­sék felfüggeszteni az ülést addig, amíg a kép­viselő urak kibeszélik magukat! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — A képviselő úr fel van szólítva, a képviselő úr megkezdte beszédét, tessék folytatni. Farkas István: Mondom, igen megkönnyí­tette az én feladatomat, mert nemcsak az egész kérdést felölelte, hanem úgy állította be a dolgokat, amint azok megtörténtek és kevés kivétellel teljesen aláírhatom azt amit Rassay képviselőtársam mondott. Sajnos, a túloldalról ismét nincs hang, isméit nincs ellenvetés és nincs védelem annak a politikának a számára, amelyet a kormány folytat. A kormánypárt, úgylátszik, nem mer a gazdájától, Gömböstől, függetlenül felszó­lalni, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ő most érkezett haza és majd ha megengedi nekik, hogy felszólaljanak, csak akkor fognak felszó­lalni. Maga a kormányelniök úr itt volt, hal­lotta a! felszólalást, illő lett vona, hogy azonnal válaszoljon erre a felszólalásra és azonnal megmagyarázza a berlini repülését, meg­magyarázza azt, mi tette szükségessé azt a szerelmet, amelyet olyan gyorsan le kellett folytatni Hitlerrel, (Derültség balfelől.) miért volt olyan nagy szükség erre a gyorsaságra és mik azok az okok. amelyek őt arra vezették, hogy isoaaót ölelkezzék azzal a hitlerizmussal, amely) a nagy német népet letaposta, járomba hajtotta és minden jogát elkobozta. (Ügy van! a szélsőbaloldalonJ Mielőtt azonban rátérnék erre a kérdésre, foglalkoznom kell az előttünk fekvő törvény­javaslat egyes rendelkezéseivel. Annak idején, két évvel ezelőtt, a Bethlen­kormányzat tízéves politikájának eredménye az volt, hogy a kormány mindjárt a választá­sok után egy ilyen külön rendkívüli felhatal­mazást kért, amelyről mindenki azt hitte, hogy ez nem fog hosszabb időre szólni, mint egy esztendőre és alkalmas lesz arra, (hogy az államháztartást rendbehozza és olyan intézke­déseket tegyen, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy azt a nagyon igazságtalan adórend­szert, amely megvan és amely sújtotta ezt az országot, megváltoztassa a tőke, a nagy vagyon kárára és levegye a terheket a kis osztályok, a kis exisztenciák válláról. Hiszen emlékeztet­nem kell a t. Házat arra, hogy már a válasz­tások előtt micsoda harc folyt itt a kartellek, a ringek ellen. Törvényt hoztunk a kartellek ellen, amelyet ma sem hajtottak végre és min­denki azt hitte akkor, két évvel ezelőtt, a vá­lasztások után, hogy a kormány azért kéri ezt a rendkívüli felhatalmazást, hogy majd hozzá­nyúl ezekhez a kartellekhez, ezeket megrend­szabályozza és az államháztartást úgy rendbe­hozza, hogy a tőke, a nagyvagyon megadózta­tásával a tökétől, a nagyvagyontól vesz el töb­bet és a kis dolgozó néprétegeket és néposztá­lyokat nem fogja annyira sújtani. Ennek ép­pen az ellenkezője történt, éppen az ellenkező­jét csinálta, a kormány és ma már bebizonyo­sodott, hogy a kormánynak e külön felhatal­mazás alapján, az úgynevezett 33-as bizottság közreműködésével folytatott ténykedése tisztán és kizárólag a diktatórikus kormányzati rend­K ülése 1933 június 19-én, hétfőn. 337 szer megtestesülését jelentette és a kormány csak azért tartja fenn ezt a kivételes rendel­kezést, mert ez a kivételes rendelkezés alkalmas arra, hogy ő azt csinálja, amit akar. Az előadó úr itt jogi érvekre, alkotmány­jogi kérdésekre és szempontokra, többek között Angliára is hivatkozott. Mindig akkor hivat­koznak Angliára, amikor valami kivételes ren­delkezésről van szó, de sohasem hivatkoznak Angliára, amikor a parlamentarizmusnak, az állami életnek egy magasabb, szebb, tökélete­sebb, népszerűbb, általánosabb formájáról van szó, mint amely nálunk van. Csak két tényre hivatkozom. Angliában van titkos választójog, Angliában nem csal­nak, nem lopnak, nem erőszakoskodnak, nem a csendőrök és a közigazgatási tisztviselők vá­lasztják a képviselőket, nincs kinevezés, hanem tényleg komoly választást folytatnak le titkos S7avazás útján, és tényleg az ország akarata a választásokon érvényesül. Angliában úgyneve­zett nagypártrendszer van. Angliában már a mi életünkben, az utóbbi évtizedekben külön­böző pártárnyalatok, különböző világfelfogá­sokat és politikai szempontokat képviselő par­tok érték egymást és voltak kormányon: volt munkáspárt, liberálispárt, konzervatívpárt. Angliában a kormányrendszer változik, amint az ország közvéleménye titkos választás útján szavazataival ezt, vagy azt a pártirányzatot juttatja többségre. Nálunk ez nincs meg, nem is volt meg 1867 óta sohasem, ma sincs meg. A kormánynak egy borzasztó nagy többsége van, amelyet erőszak útján hozott létre és ez a kor­mány azt csinálja evvel a többséggel, amit akar, mert ez a többség mindent megszavaz, csak a titkos választójogot nem akarja meg­szavazni, mert az megítélése szerint a saját akasztófája lenne. Alkotmányunknak ezt a nagyfontosságú problémáját úgy ítéli meg, hogyha megszavazza az általános, titkos vá­lasztójogot, akkor felakasztja, eltemeti önma­gát. Az országot nem lehet úgy kormányozni, hogy erőszakkal összehoznak e &y parlamenti többséget, amely azután tönkreteszi az orszá­got és az ország közvéleménye, az ország pol­gársága sohasem fejezheti ki akaratát és so­hasem hozhatja létre az alkotmányosságnak azt a formáját, amely Angliában fennáll. Ne hivatkozzanak tehát Angliára. Itt kezdődik az alkotmányosság. Ha majd Magyarországon olyan választójogi rendszer lesz, hogy, érvé­nyesülhetnek a pártarányok az egyik válasz­tásról a másikra, hogy eltűnnek a föld színé­ről és a kormányzás területéről pártok és jön­nek más pártok, akkor érjük el az angol álla­potokat.! Ott van becsületes bürokrácia, mert nem fejlődhetik ki olyan korrupt bürokrácia, mint nálunk, mert jöhetnek kormányra ellen­zéki pártok is, nálunk azonban a bürokrácia az úr, és a parlamentet is <a bürokrácia, a csendőr, a rendőr és a közigazgatás hozza létre. (Mojzes János: Legjobb lenne Orosz­országba menni!) T. Ház! Ez tehát a közjogi része ennek a kivételes felhatalmazásnak. Azokban az álla­mokban, amelyekben az alkotmány, a parla­mentarizmus így van berendezve, természete­sen ez lehetséges és adnak kivételes felhatal­mazást. Természetes dolog, hogy ezekben az államokban a kormányok nem csinálhatják azt, amit függetlenül, saját pártszempontjaik szerint csinálni akarnak, ott nem vezethetik a kormányokat pártszempontok, mint nálunk, mert hiszen hia> ezek vezetik, akkor a válasz­táson megbuknak és jön a másik párt. Ná-

Next

/
Oldalképek
Tartalom