Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Az országgyűlés képviselőházának lí lességünk, hogy az ügy az igazságnak és egye­dül és kizárólag az igazságnak szellemében in­téztessék el. A miniszter úr azt mondja, hogy ő nehéz helyzetben van ebben a kérdésben, mert nem akar kollizióba kerülni az Okh. alapszabályaival. Azt kérdezem, a miniszter úr milyen célzattal adta az egymillió aranykoro­nát annak idején? Felelek is rá. Azzal a cél­zattal, hogy a földmunkás vállalkozó szövet­kezetek anyagi helyzetét előmozdítsa, illetőleg a földmunkásszövetkezetek érdekeit istápolandó, azok megalakulását elősegítse és működésük­nek hatásosságát lehetővé tegye. Ha ez volt a cél, nem lehet egyszerűen az írott törvény pa­ragrafusaiba belekapaszkodni. A cél az, hogy a kisembereken segítsünk. Ha tényleg történ­tek volna olyan dolgok, hogy az Okh. avagy a mindszenti vállalkozók alapszabályai szerint a kívántak nem volnának keresztülvi­hetők, igenis arravaló a miniszter, hogy fel­ügyeleti jogánál fogva radikálisan belenyúl­jon ebbe a kérdésbe. Megint micsoda mellék­szempontok és érdekek dönthetnek itt, ha nem az igazság"? A miniszter úrnak, nem tudom hányszor, fel fogom még hozni a dolgot, hogy igenis, ahogyan ő állítja, hogy az igazság szel­lemében fogja elintézni, követelem is, hogy fel­tétlenül az igazság szellemében intézze el. Ehelyett közben zaklatások folynak. Ezeket a kisembereket most már létükben ós egziszten­ciájukban támadják meg, úgyhogy önmaguk adják be derekukat. Kérdezem, hogy egy ilyen magát altruistának nevező intézet mint az Okh-, megengedheti-e azt, hogy adjanak köl­csönt 100—120 pengő értékű bentlevő üzletrész­jegyére, — nem is szólva a haszonról — amikor odamegy, olyan levelet iratnak vele alá, hogy az ember csodálkozik, vájjon erkölcsi alapon áll-e az a testület, amely ilyen levelet aláírat. Azt íratják velük alá, hogy ők kölcsönt ugyan nem kapnak, de 20 pengős részjegyüket hajlan­dók kifizetni nekik, ha 120 pengőben biztosított jogukról hajlandók lemondani. Parafálják ezt olyan értelemben, hogy ezt az összeget az Okh­nem önmagának, hanem jóléti intézményének javára fordíthatja. Lehet hogy az Okh. az altruizmust így fogja fel, de a miniszter úrnalk nem így kell fel­fogatni az altruizmust az Okh.-val. Kérdem, hogy az igen t. miniszter úr tényleg rendelke­zik-e felügyeleti joggal, vagy sem. Mert ha a miniszter úr alá van rendelve, akkor ezentúl majd az Okh.-hoz fogok interpellálni. De ha a miniszter úr tényleg rendelkezik azzal a jog­körrel és hatalommal, hogy felügyeleti jogát gyakorolhatja, akkor kategorikusan elvárom a legrövidebb időn belül, hogy a miniszter úr ebben a kérdésben rendet teremtsen, mert kü­lönben nem fogok ezekbe az állapotokba bele­nyugodni. Pártunk maga is céljául tűzte ki, hogy ezeknek a kisembereknek érdekét megvédi. Maga a párt fog gondoskodni arról, hogy ezeknek a kisembereknek jogsérelmei itt min­den alkalommal feltárassanak. Nem beszélek árról, hogy az Okh. ugyanakkor milyen üzle­teket bonyolít le ezekkel a nyomorult, szegény kisemberekkel. Nem beszélek azokról a telek­könyvi szemlékről, amelyeknél megteszik, hogy egy tízezer pengős követeléssel szemben két­ezer pengős telekkönyvi szemléket számolnak el. Hétről-hétre egyszerűen megteszik, hogy a betáblázott adósságok ellenőrzését külön is fel­számítják. Erről ma nem akarok beszélni, erre külön kerítek alkalmat, mert hiszen az időm rövid és 'ha én azt a rettenetes kloakát ki­akarnám tárni, amellyel, sajnos, az Okh. ren­9. ülése 1933 június H-én, szerdán. 3Í9 delkezik, akkor nem félórára volna szükség, amennyi időt a házszabályok az interpelláció elmondására adnak, hanem öt és fél óra sem volna elegendő, hogy mindent elmondjak, hogy igen t. képviselőtársaim megborzadjanak ettől a szörnyűségtől. Nem tudok mást mondani, minthogy lelki ismeretlenség az, amit ezekkel a kisemberekkel szemben folytatnak. Azonnal befejezem beszédemet. Csak azt akarom megjegyezni, hogy azoknak a kisem­bereknek, akik nem tudtak aratási munkát kapni, viszont földmunkát most tudnának kapni, feltörik a szerszámládáit, lefoglalják a munkaeszközeit egy állítólagos perből kifolyó­lag, — itt van a foglalási végzés —- úgyhogy azok az emberek dolgozni képtelenek. Ott áll 360 beszervezett, szövetkezetbe tö­mörült kis munkásember, aki nem tud el­menni dolgozni, mert sikkasztás vétségét kö­vetnék el akkor, ha saját szerszámjaikat ki­vennék. Elnök: Méltóztassék beszdét befejezni. Andaházi-Kasnya Béla: Addig, ameddig az igen t. Okh. ilyen erkölcsi magaslaton áll, nincs módomban, hogy elégtételt adjak bár­milyen ujságnyilatkozatért, ellenben kérem a jelen nem lévő földmívelésügyi miniszter urat, hogy most már a legrövidebb időn belül hoz­zon döntést ebben a kérdésben, mert lehetet­len, hogy itt egy egész csomó kisember né­hány lelkiismeretlen, saját érdekeit önzoen szolgáló ember saját ügye miatt lehetetlen helyzetbe kerüljön. Elnök: Az interpelláció kiadatik a föld­mívelésügyi miniszter úrnak. (Andaházi-Kas­nya Béla: Kernelem, hogy nem kerül a többi ITIPIIB } Dinnyés Lajos képviselő úr a miniszterel­nök úrhoz intézett interpellációjának, Eck­hardt Tibor képviselő úr a pénzügy-, kereske­delemügyi és belügyminiszter urakhoz intézett interpellációjának, Eckhardt Tibor képviselő úr a pénzügy-, kereskedelemügyi es belügymi­niszter urakhoz intézett második számú inter­pellációjának elhalasztását kérte. .... Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a ha­lasztást megadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. , Következik Kabók Lajos képviselő urnák a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): Interpel­láció a kereskedelmi miniszterhez a •hódmező­vásárhelyi ipartestület autonómiájának fel-­függesztése tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr a hódmezővá­sárhelyi ipartestület önkormányzatát felfüg­gesztő rendeletét hatályon kívül helyezni, az ipartestület önkormányzatát visszaállítani és­az autonómia törvényszerű választásának ér­vényességét biztosítani?* Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A hód­mezővásárhelyi ipartestület folyó évi február hó 26-án tisztújító közgyűlést tartott, mert Kun Béla országgyűlési képviselő úr, az ipar­testület volt elnöke végérvényesen kijelen­tette, hogy nem hajlandó tovább az ipartestü­leti elnökséget vállalni. A tisztújító közgyűlés 313 szavazattál Ta­kács Ferenc szociáldemokrata pártállású ipa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom