Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

316 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1933 június lA-én, szerdán. érdekeit az Okh-val szemben megvédeni nem akarja?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Sajnos, a jegyző úr által felolvasott interpellációt már az előző ciklusban is voltam bátor a t Ház elé hozni, ugyancsak bátor voltam ezt a költségvetés általános vitájánál is szóvátenni és mind a mai napig nem történt semmi olyan, ami ebben a kérdésben döntést, vagy legalább is érdemleges határozatot hozott volna, amely pro, vagy kontra megnyugtatóan döntött volna ebben a kérdésben. Mert miről van itt tulajdonképpen szó? Arról van szó, amit már bátor voltam unosuntalan idehozni a Ház elé, hogy amikor a mai nehéz időkben a kisemberek nem képesek munkát kapni, amikor elhelyezkedési lehetőségük egyenlő a nullával, amikor a mai munkabérek olyan minimálisak, hogy azokból megélni teljesen képtelenek és amikor az úgynevezett karitatív intézkedések, amelyeket a kormány kénytelen volt éppen a nagy nyomor miatt megtenni, természetszerűleg azt eredményezték, hogy a munkabéreket lerontották, ezek a kisemberek az ő jogos érdekeiket, egyrészt a munkavállalás lehetőségét, másrészt pedig munkabérük nagyságának megvédését szolgálandó, szövetkezetekbe tömörültek, — a legutóbbi törvény szerint az úgynevezett földmunkásszövetkezetek csakis az Okh. kebelében alakulhatnak meg, illetőleg annak tartoznak magukat alávetni — voltam bátor most legalább négy-öt esetben rámutatni arra, hogy az Okh. hogyan sáfárkodik a kis földmunkások nehéz, verejtékes munkájának gyümölcsével, sőt amint interpellációm szövegében és a szóbeli beadványban megemlítettem, igenis, az Okh. magatartása már a kriminalitás határán jár és teljes egészében kimeríti azokat a súlyos vádakat, amelyeket felhoztam. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr éppen egyik beszédemmel kapcsolatban elrendelte ezeknek a dolgoknak a kivizsgálását és ezeknek kivizsgálására egy miniszteri biztost nevezett ki. A vizsgálat eredményére vonatkozólag vagyok bátor bemutatni az igen t. Háznak, a miniszteri biztos által felvett, 64 oldalra terjedő jegyzőkönyvet, amely kétséget kizáró módon igazolja, — s ezt a jegyzőkönyvetleszek bátor majd másolatban a t. Ház asztalára letenni — hogy azok a súlyos vádak, amelyekkel az Okh-t voltam kénytelen illetni, teljesen helytállóak. Ezt már nem én állapítom meg, hanem a miniszteri biztos által kiküldött bizottság, illetőleg a földmívelésügyi minisztérium számvizsgálója állapította meg, a lefektetett könyvek alapján. Interpellációmra a földmívelésügyi miniszter úr válaszolt és kijelentette, hogy azért tartja szükségesnek, hogy ezt a vizsgálatot megejtse, mert na mi, panaszlók, követtünk volna el hibát, — értem alatta a földmunkásszövetkezetet — vagy pedig az Okh., úgy most már feltétlenül súlyt helyez arra, hogy a legnagyobb rigorozitással elvegye példás büntetését az, aki itt hibát követett el. Ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk,- hogy, sajnos, az igen t. miniszter úr nem hajlandó levonni ezeknek ai dolgoknak konzekvenciáit, sőt azt látjuk,, hogy ezeket egész egyszerűen nem veszi tudomásul és nem csinál semmit. Ha az igen t. jelen nem lévő földmívelési miniszter úr azt hiszi, hogy azzal a struccpolitikával, hogy egyszerűen nem jön ide és ezt az interpellációt nem hallgatja meg, a kérdést elintézi, borzasztóan téved? mert én már most megmondom, hogy amint a Mindszenti Földmunkások Vállalkozó Szövetkezete, igenis, menekülni akar az OMi. összeroppantó karjai alól, éppúgy akar menekülni a többi 12 szövetkezet is. Leszek bátor most már raiajd egyenként idehozni ezeknek a panaszait, mert igenis, isúlyt helyezek arra, hogy derüljön fény erre a teljesen rosszhiszemű ügyvitelre és az általános politikai ügyvitelre is. amelyet az Okh. egészen különös és érthetetlen módon ezekkel a kisemberekkel szemben űz. T, képviselőtársaira!, nem akarok indulatokat idehozni, talán ha haragudnám, nem is volna igazam és csak gyöngíteném ezzel állításaimiat. De amikor első, második és harmadik alkalommal ebben a kérdésben interpelláltam, felhoztam azt, hogy az egyik volt államtitkár úr «saját hozzájárulása címén 300 pengőt vett fel ezektől a kisemberektől; felhoztam azt, hogy 1400 pengőt ugyancsak a volt államtitkár úr a saját választási költségeire használt fel a kisemberek pénzeiből; felhoztam azt, hogy amikor a kisemberek nem voltak hajlandók mindezt tudomásulvenni, s az igazgatósági ülésen ez ellen tiltakoztak ós egy csomó ilyen jogtalan és sérelmes jövedelmet felemlítettek, akkor egyszerűen mit csináltak? Felfüggesztették annak vezetőjét, aki a kisemberek érdekében kénytelen volt síkraszállni. Ezt megtehette az Okh. hiszen látom, hogy egészen végig presztizskérdést csinált ebből a kérdésből, hogy sarját lehetetlen eljárását takarja. Nem tudok azonban eléggé elítélő szavakat mondani, — nem akarok inparlaimentáris lenni — amikor elmondom, hogy mit csináltak ezekkel a kisemberekkel. Egyszerűen elcsapták a. kisemberek vezetőjét; 7—8 esztendei működés után egyszerre azt mondták, azért csapják el, mert kommunista volt. Pedig az Okh. hozta ezt az embert a szövetkezet élére. Nagyon felületes és nagyon különös üzletpolitikát követett az Okh., :amely egy kommunista embert tesz egyik szövetkezetének az élére, de csodálatos az is, hogy amíg az Okh. igen t. vezetői ennek az általuk kommunistának mondott embernek üzelmei mellett kerestek, addig nem kifogásolták, hogy kommunista, addig nem volt kommunista. Amikor azonban nem engedte hogy kis üzleteiket és kis játékaikat lejátsszák, akkor egyszerre kiderítették róla, hogy kommunista. Tovább megyek. Igazolásul, hogy befeketítsék az igen t. miniszter úr előtt, hoztak a szolnoki kir. törvényszéktől egy végzést, egy kimutatást, amellyel igazolták, hogy ez az Antal Lajos, akiről ők azt mondták, hogy kommunista, a kommunizmus igenis, el volt ítélve öt esztendőre, hivatalvesztésre stb. és ebből két esztendőt le is ült és csak azért engedték szabadon, mert jól viselkedett. Közben megállapították, hogy 11 embert ütött agyon és nem tudom hányat megsebesített. Ha ez igaz, csodálatos és eléggé el nem ítélhető az Okh.-nak az az eljárása,^ hogy egy ilyen embert tett a szövetkezet élére, hogy gyilkost alkalmazott! Nagyon hazafiasán és nagyon kitűnően választotta meg szerepét az Okh., ha ilyen embereket alkalmaz! Most azután kiderült, hogy mindebből e,gy árva szó sem igaz, mert ez az egész kimutatás hamis és a szolnoki törvényszék kimutatása egészen más Antal Lajosra vonatkozik, akinek adatai sem a születési évszámban, sem pedig illetékesség szempontjából, szóval semmiben sem stimmelnek, össze nem téveszthetők. Nem átallották tehát, hogy ilyen hamis adattal operáljanak ez-