Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 1 igen, ezt a kifejezést használta, aminthogy ebben semmi sincs, mert hiszen az egy elv alapján állók elvtársak, (Esztergályos János: Az urak is elvtársak a túlsó oldalon, az egységespártban!) ... «hogy a magyar honvédségre előirányzott költségeket megszavazom». Vele egyidejűleg Tóth Ernő képviselő, aki később a magyar bírói kar egyik dísze lett, ugyancsak az ellenzéken azt mondotta (olvassa): «Miután a honvédséget a magyar nemzet támaszának és a leendő hadsereg^ magvának tekintem, elfogadom a költségvetést.)) T. Képviselőház! Ebben a társaságban érezve magamat, boldogan és nyugodtam szavazom meg ezt a költségvetést, amelyet nem abból a szempontból tekintek és bírálok, mint Malasits Géza t. képviselőtársam, akinek fejtegetéseivel sok tekintetben egyetértek, különösen a nemzetközi vonatkozásokban és főleg abban a vonatkozásában, amely a miliciára vonatkozik. Ezek azonban ma nem problémák és nem kérdések a mi számunkra, mert a mi számunkra ma csak cLZ ti kérdés, minek kell tekinteni ebben az országban a nemzeti hadsereget, mi annak a hivatása és miképpen tölti he ezt a hivatását. E tekintetben azt mondhatom, hogy a helyes magyar közjogi álláspont mellett, amely a magyar alkotmányosság és a belső_ rend tényezőit két részre osztja, — u egyik a jog, a másik az erő, amely -ugyancsak a jogon alapszik — a nemzeti hadsereg oiy kiegészítő része az alkotmányos rendnek, hogy az ennek fenntartására előirányzott költségekét nem lehet megtagadni. Már a nemzeti demokratapárt megalkotója még ebben a Házban, amikor igen sok panasz volt amiatt, hogy ott kint bizonyos csapatok nyugtalanítják az embereket, veszélyeztetik a polgári békességet, felállott és meghirdette azt az elvet, hogy egy nemzeti alapon álló párt és politikus csak így cselekedhetik. Legyen szabad szerénytelenség nélkül elmondanom, hogy a békebeli pártok közül — a mélyen t. szociáldemokratapárt akkor nem volt képviselve a parlamentben — és a mai pártok közül, egyedül a nemzeti demokratapárt az, amely itt a parlamentben nem mint új pártalakulat jelentkezik. E békebeli tradíción nyugodott a nemzeti demokratapártnak és a nemzeti demokratapárt alapítójának ez az itt meghirdetett álláspontja (Petrovácz Gyula: Néppárt!) Néppárt ma nincs. (Dinnyés Lajos: Kikeresztelkedett!) Egészen „más az a párt, amelynek mélyen t. képviselőtársam ma tagja. Bár önök volnának olyanok, mint az akkori néppárt volt! A demokratapárt vezére akkor azt hirdette meg, hogy irreguláris csapatokkal szemben a nemzeti társadalomnak elsősorban arra van szüksége, hogy nemzeti gondolattól telített hadserege legyen. Én azt az elvet vallom, hogy ebben a mai magyar társadalomban a társadalom fenkölt egységének legnagyobb biztosítéka az olyan hadsereg, amely társadalmi egységben él a magyar. polgársággal. Azt vallom, hogy mennél inkább át van hatva a katonaság attól a gondolattól, hogy ő őrzője a polgári békének, annál nagyobb a népszerűsége a polgárság körében. Mint említettem,^ háborús vonatkozásról beszélni ebben a Házban anakronizmus és helye sincsen annak, hogy bármilyen szempontból harci készséget emlegessünk, de a békekészséget emlegetve egy nemzetnek joga van ahhoz, hogy a maga katonai társadalmát és katonai struktúráját megfelelően felépítve KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVH. ! f. ülése 1933 június 6-án, kedden. 17 lássa. Amint a honvédségről annakidején azt vallották kiváló ellenzéki férfiak, hogy abból remélik, hogy ki fog egyszer alakulni az önálló nemzeti hadsereg, úgy ma konstatálni kell, hogy a hadsereg valóban a honvédség tradícióit követi. Azt gondolom, helyénvaló, hogyha az ember felemlíti, amikor tradíciókról, például nevelési tradíciókról, arról az emelkedett felfogásról beszélnek, amely egy ország társadalmának kiépítésében, a foglalkozási ágakban a leszármazások tradícióit építi ki, például, amint a céhek évszázados, patinás tradícióiról beszélnek, és amint beszélnek a birtokososztály évszázados, patinás hagyományairól: úgy egy jól megépített hadseregnél legalább enynyire súlyt kell helyezni arra* hogy a katonai nevelésben, a katonai tradícióban, a nemzethez való ragaszkodásban, a nemzet védelmében tanúsított vitézségben szintén ugyanúgy meg legyen a leszármazás értéke és a nevelésnek az az emelkedett szempontja, amelyből egy generáció nagy erkölcsi tőkét meríthet magának. Azt gondolom, hogy az általános kultúra, a nemzetnevelés és a nemzet védelme szempontjából igen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az a nevelés át legyen itatva a nemzetfenntartó polgári gondolkozástól is. Nem szabad tehát megengedni, hogy a katonaság külön kaszt legyen, nem szabad, hogy szellemében, fenntartásában, igazságszolgáltatásban, csapatszolgálatában eltávolodjék attól a gondolkozástól, amely a polgán fejek, a polgári kezek munkáját jelenti. Annál nagyobb, intenzívebb s melegebb lesz a ragaszkodás a polgári elem részéről, minél inkább látja, hogy a katonaság ugyanettől a gondolattól áthatva építi meg azt az egységet, amely nélkül az öncélúságot szolgálni nem lehet. Ezt az öncélúságot nem szabad és nem lehet sohasem pártszempontoknak alávetni. En alkotmányos szempontból, az alkotmányos kiegészítettség szempontjából is azt tartom, hogy egy ország nemzeti hadserege elengedhetetlen kelléke az- alkotmány kiépített struktúrájának. Azt gondolom, hogy amikor nemzeti hadseregről beszélünk, a nemzeti gondolatnak egy olyan kifejeződéséről van szó, amely magától értetődő, amely benne van, mert egy nemzetnek nem lehet más hadserege, mint egy nemzeti gondolattól átitatott hadserege. Esi ha én azt a közszellemet a katonai szolgálat ideje alatt azokba plántáltatni látom, akiknek a katonai szolgálat alatt a továbbnevelésben és a nemzeti érzületben és a haza védelmében való megerősítés gondolatát kell hordozniok, akkor nagy súlyt helyezek arra, hogy ez a gondolat kellőképen kiépítve éljen azoknak lelkületében, akik ennek a gondolatnak ápolására hivatottak. Legyen szabad megemlítenem, hogy tapasztalásaim azt mutatják, hogy ez a gondolat tradicionálisan van kiépítve a hadseregben. Engedelmükkel két példát hozok fel a történelemből, amely nagyon érdekes és amelynek visszatükrözése tanító leckét ad számunkra, hogy a nemzeti hadseregben élő gondolatvilágot a hagyomány szempontjából miképpen kell felfogni. Még 1790-ben történt, hogy hét magyar ezred kérvényt nyújtott be abból a célból, hogy a független magyar hadsereget állítsák fel, szemben azokkal a hadosztályokkal, amelyek nem voltak tiszta magyarok és ezt a kérvényt aláírták Festetich György alezredes, Laczkovich János kapitány és - két hadnagy. Majdnem egyidőben ezekkel útraa