Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

18 Az országgyűlés képviselőházának kelt Podóliából 22 szabolcsi legény. Beállítottak és azt mondották, hogy egy magyar század megalapítását kívánják. Ebből .származott később a világhíres Lenkey-század. Ezt a két eseményt ideállítom. Legyen szabad kiemelnem, hogy amikor Festetics alezredes, Laczkovich kapitány és. a két hadnagy aláírják ezt a kérvényt, benyújtják a császárhoz és követelik, hogy a magyar hadsereget állítsák fel, akkor eljárást indítottak ellenük és a magyar országgyűlés annyira jogosítottnak találta a tiszteknek ezt a jelentkezését, hogy amikor meghallotta a magyar országgyűlés, hogy ezért legyeimi eljárás alá kívánják vonni a tiszteket, határozatot fogadott el, amely akképpen szól, hogy az abban az időben még meg nem koronázott II. Lipótot nem invitálja meg a koronázáshoz, ha ezeknek a tiszteknek bántódásuk támad. Azokban az időkben nem ment babra az ilyesmi! Es ha a hadsereg kötelékében megtaláljuk a nyomát, hogy a tisztikar már abban az időben hevült a magyar hadsereg felállításáért és érezte, hogy a magyar hadseregnek belső okoknál való felállítása és olyan rendszer megépítése, amely a magyar hadseregben, a magyar közszellemet ápolja, feltétlenül szükséges, akkor az én igénytelen nézetem szerint a mai időkben, amikor a belső rend megóvása terén, ha kifelé nézünk, látjuk, hogy olyan országokban, ahol különféle hadseregek és felszerelések mutatkoznak, ahol a társadalmi osztályok felfegyverkeztek egymás ellen, milyen bizonytalan állapotok következtek be, jogos az a megállapítás, hogy a reguláris, komoly nemzeti hadsereg a belső békességnek, a társadalmi nivellálódásnak olyan eszközét jelenti, amely nem pártkérdés, és amely nem lehet politikai kérdés sem. (Helyeslés.) Ez egyetemes nemzeti kérdés, amelynél nem szabad azokat a megkülönböztetéseket felhozni, amelyeket egyébként politikai szempontból fel szoktunk hozni. Még külön okom arra, hogy a nemzeti hadseregnél ezeket a kiemelkedő szempontokat megvilágítsam, az ítélkezés kérdése. Azt hiszem, nem akad jogász, aki ismeri a katonai jogszolgáltatást, aki észre ne venné, hogy a katonai jogszolgáltatás területén mennyi haladás és az igazságosság felé való törekvésben mennyi humanizmus mutatkozik. Már maga az, hogy a haditörvényszékek ítélkezésében benne van a népies elem, amely a polgári jogszolgáltatásból teljesen hiányzik, milyen előnyt jelent! Nem kell kicsibe venni azt, hogy amikor a csapattisztek berendeltetvén, komoly igazságszolgáltatási munkát végeznek, mennyi megérző szív és a népből származottságnak, menynyi lendülete mutatkozik meg az ilyen ítélkezésben, amire a polgári bíróságnál még mindig nincs példa, ahol hiába mondjuk és kérjük, hogy a népies elemnek a jogszolgáltatásba való bevitelét újra léptessék életbe. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Mivel ezen a területen, de fent, a jogszolgáltatás^ felsőbb régióiban is, a legfelsőbb honyédtöryényszék jogászi elemeinél annyi elméleti és jogászi megkülönböztetést tapasztalok, hogy az megérdemli, hogy nyilvános elismerésben részesíttessék, azt hiszem, ezek a szempontok megérlelik a gondolatot mindenkiben, aki a nemzeti hadsereg értékére, működésének arra a súlypontjára, működésének arra a területére 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. gondol, amely a magyar társadalmi rend megóvásának garanciáját jelenti, hogy ezeket a költségeket tőle megtagadni nem lehet. Ezért szavazom meg a honvédelmi tárca költségvetését. (Tetszés és helyeslés.) j Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kun Béla! . Kun Béla: T. Képviselőház! Nem a kormánnyal szemben való tartós, sőt gazdasági téren elkövetett mulasztásai miatt fokozódó bizalmatlanságom miatt nem szavazom meg a honvédelmi tárca költségvetését, mert tudom és vallom azt, hogy a 'honvédelem nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy, a nemzet élniakarásának, élnitudásának, az ősöktől örökölt erényei megőrzésének, megtartásának, az ország fennmaradásának kérdése. Ha van egység ebben az országban a nemzeti gondolat határain belül, akkor a honvédelem kérdése az, ahol az egységet meg kell találnunk, ahol el kell törpülnie minden más szempontnak, ahol meg kell szűnnie minden disszonanciának és diszharmóniának. Amint nem osztom Gömbös Gyulának, mint miniszterelnöknek, agitációs alkalmakkor tett kijelentését, hogy minden magyar ember az ő lobogója alatt — amelytől a pártjelzőt, vagy a pártprepotenciát elválasztani nem lehet — köteles megtalálni az egységet, ami már azért is lehetetlen, mert a gazdasági életet s a kisemberek nagy tömegét megnyomorító, lelketlenül öncélú tőkealakulatokkal leszámolni nem tudott az ő rendszere sem, azokat megfékezni nem tudta és ezek miatt s a szabadságjogok elkonf iskálása miatt a független kisgazdapártnak a Gömbös Gyula által kívánt politikai egységbe való bekanyarodását vagy bemasírozását, vagy beolvadását elvárulásnak tartanám (Ügy van! balfelől.): éppúgy teljes egészében aláírom és magamévá teszem Gömbös Gyulának, mint honvédelmi miniszternek, a nemzeti hadsereg iránt táplált érzelmi és gondolatbeli egységre vonatkozó kijelentéseit. Hiszen a mai időkön kívül erre kötelez engem az az évtizedekig folytatott küzdelem is, amelyet ebben a Házban és erről az oldalról még a monarchia idején a függetlenségi és 48-as párt tagjai s közöttük magam | is az önálló magyar hadsereg felállításáért, a I magyar hadierényeknek a hadseregben egészen j a vezérkarig való eredményes beviteléért s a magyar nyelvnek s a külön magyar állami! ságot kifejező jelvényeknek a hadseregben való érvényesítéséért szintén folytattunk. Saj! nos, mindez hiábavaló volt. S részben ez a korlátolt, rövideszű hadügyi politika volt oka annak, hogy megbukott a monarchia és vele együtt a régi Magyarország. Tudom, hogy mindezt átérzi a t. honvédelmi miniszter úr és hogy ilyen értelmű nyilatkozatokat tett az elmúlt évek honvédelmi költségvetésének tárgyalása során itt a Házban. Ezért látom Gömbös Gyulát, mint honvédelmi minisztert, örömI mel abban a bársonyszékben, amelyben helyet ^ foglal. Hogy mégsem fogadom el a költségvetést, annak két oka van. Először is én többet kívánok, mint amennyit ez a költségvetés nyújt * nekünk. En ezt a költségvetést egy csonka ; ország csonka honvédelmi intézkedései következményének látom. Köröskörül állig felfegyverkezve vannak velünk szemben az ellenséges államok, nekünk pedig annyi haderőnk sincs felfegyverezve, amely, leszámolás esetére, csak tizedrésznyire is képes lenne megvédeni a mi határainkat, mint ahogy arra szükségünk