Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

248 Az országgyűlés képviselőházának falusi munkanélküliségnek megszüntetésére törekedjék. Mert éppen úgy, mint ahogy a külföldön, itt Magyarországon is az árszínvonal emelése és a fogyasztó piacnak megnövelése egyedül .a munkanélküliségnek levezetésén keresztül érhető el. Ez tehát hazai termelési kérdés is, de szociális lelkűnkhöz is ez áll legközelebb. T. Képviselőház! A mezőgazdasági termelés válsága világjelenség. A nagy ipari államok e tekintetben sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint azok az államok, amelyek túlnyomóan mezőgazdasági foglalkozású lakosságból állnak. Sőt azt merném mondani és bizonyítani is tudnám, hogy Magyarországon is, amely túlnyomóan mezőgazdasági foglalkozású nép rétegeket foglal magában, az ipari termelés sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a mezőgazdasági termelés. Kedvezőbb helyzetben van tisztán az árszínvonal alakulása révén. Olyan iparág, amely veszteségesen termel, beszüntetheti üzemét, de a mezőgazdaság, ha veszteségesen termel is, a termelési eszközöket nem dobhatja sutba. A veszteségesen termelő mezőgazdaság kénytelen tovább termelni és viseli a további kockázat káros következményeit. (Gr. Somssich Antal: Azt tessék megemlíteni, hogy adót mégis fizetnie kell!) T. Képviselőház! Nem tudom megérteni azt a kirohanást, amelyet a tegnapi napon Wolff Károly igen t. képviselőtársam Budapest törvényhatósága közigazgatási bizottságának ülésén a mezőgazdasági termelés ellen intézett. (Láng Lénárd: Majd válaszolunk neki!) Merném mondani, hogy jóleső megértéssel és a lelki harmóniának bizonyos r zálogául tekintettem azt, hogy ebben a Házban minden politiai párt megállapította és követelte, hogy különleges állami intézkedések szüksége forog fenn a bajbajutott mezőgazdaságnak megsegítésére. Az a szerény mezőgazdaság, amely sohasem élezte ki a maga harcát a város felé és amely abban^ a rettenetesen vérveszteségben, amely elpusztítással fenyegeti az egész magyar mezőgazdaságot, sohasem élezte ki harcát a városi fogyasztó felé, nem érdemli meg azt a támadást, (Ügy van! jobbfelől.) amelyben Wolff Károly t. képviselőtársam részesítette. (Ügy van! jobbfelől. —- Klein Antal: A főváros vámháborút visel a vidékkel szemben! — Zaj.) En nein látom a városi fogyasztóközönseg érdekében állónak sem azt, ha ezt a kérdést kihegyezzük, mert egészen bizonyosra veszem, hogy ha ezt a kérdést élire állítjuk, a falu népében is lesz annyi merészség, hogy ezt a harcát állja és ha ütköznek a város és a falu közötti érdekek, ennek a parlamenti többségnek is — itt számítok a túlsó oldalon ülő képviselőtársainkra is — egészen bizonyosan lesz annyi energiája, hogy olyan intézkedéseket követeljen, amelyek a városi lakosság rovására esnek. De ezt nem tesszük. En nem akarok fenyegetni, mert én a harmónia, a lelki megértés embere vagyok és nem szeretnék egy gazdasági értelemben vett megbontást akkor, amikor ennek a nemzetnek komoly egységre — nem pártegységre, hanem komoly lelki egységre — (Ügy van! balfelől.) van szüksége ebben az országban, hogy ezeken a bajokon át tudjon vergődni egy jobb magyar jövendő felé. (Gr. Somssich Antal: Mondja meg a miniszterelnök úrnak!) Ez a kirohanás politikai értelemben véve káros, de gazdasági értelemben sem helytálló. 198. ülése 1933 június 13-án, kedden. Mert ha figyelembe vesszük a termelési költségeket és ha figyelembe vesszük azt, hogy a mezőgazdaság mit kap Budapesten a maga térin észt vényeiért, akkor olyan kirívó jelenségekkel találkozunk, — hogy egypár adatot felsoroljak — hogy például Budapesten a bab ára kicsinyben 16 fillér, ezért kap a termelő 12 fillért, tehát 75%-ot, a tojás Budapesten 5'4 fillér kicsinyben, a termelő kap 4'4 fillért, tehát 8'15%-ot, a burgonya termelési ára — itt már kirívóbbak az ellentétek — 7 fiiléi, Budapesten kicsinyben az eladási ás 16 fillér, a termelő tehát 43'8%-ot kap, az Ella-burgonyának — amely közfogyasztásra sokkal inkább alkalmas — termelési költsége 3 fillér, kicsinyben az eladási ára Budapesten 8 fillér, a termelő tehát kap 37*5%-ot. A fokhagyma termelői ára 17 fillér, Budapesten a kicsinybeni eladási ára 40 fillér, a termelő kap 42*5%-ot. A baromfiak közül a tyúknál a termelési költség 125 fillér, Budapesten a kicsinybeni eladási ára 200 fillér, a termelő kap 62'5%-ot, a libánál a termelési költség 177 fillér, a budapesti kicsinybeni eladási ára 230 fillér, a marhahúsnál 46 és 115 fillér, itt tehát 40%-ot kap a termelő. A sokat vitatott tejnél a termelésig ár — természetesen a Budapestre való szállítás költségeivel együtt —• 21 fillér és Budapesten a tej kicsinybeni eladási ára 32 fillér, tehát a termelő kap 65-7%-ot. Azt tehát, hogy itt a mezőgazdasági termelés a városi fogyasztóközönség rovására gazdagodnék, vagy túlzott hasznot produkálna a maga termelési költségein felül, a kartellekre talán lehet vonatkoztatni, de a mezőgazdasági termelésre semmi körülmények között sem. (Gr. Somssich Antal: Ne tartsanak Pesten a a Beszkár. igazgatóságánál nagyfizetésű embereket! Ez felesleges. Erre megy a pénz!) Végeredményben oda kell konkludálni, hogy vagy igaz az, hogy a magyar közviszonyokat, a magyar társadalmi viszonyokat, a magyar gazdasági viszonyokat a mezőgazdasági termelés komoly megsegítése nélkül — ha kell, különleges állami intézkedések igénybevétele mellett is — talpraállítani nem lehet, vagy nem igaz ez a tétel. Minthogy azonban e téren számbavehető véleménykülönbség nincs, ez a vád nem jogos, nem igazolt, politikailag pedig káros és elítélendő, mert a másik oldalon olyan ellenszenvet hívhat ki, amelynek jogosultságát ezen az oldalon nem igyekezünk előmozdítani. (Rakovszky Tibor: De Wolff csak a bolettával kapcsolatban mondotta azt! Azt pedig mi sem akadjuk! — Ügy van! Xjgy\ van! balfelől.) . T. Képviselőház! Bátor voltam már a falusi munkanélküliség problémájáról beszélni. A falusi munkanélküliség problémáját elsősorban is a helyesen vezetett nemzeti birtokpolitika útján vélem megoldhatónak. A földreform a nemzeti becsület kérdése volt akikor, amikor megalkotta az 1848. évi törvényhozás. Amikor pedig az 1920:XXXVI. törvénycikket, azután később az 1924 :VII. törvénycikket, a novellát tárgyaltuk, abban a meggyőződésben éltünk, hogy a birtokok helytelen megoszlása után helyes megoszlásnak kell ebben az országban bekövetkeznie és nemzeti és termelési szempontoktól, szociális szempontoktól áthatott helyes birtokpolitikát kell folytatni. Az első lépcső volt az 1920. évi XXXVI. te, de korántsem jelentette azt, (Felkiáltások balfelől: Rossz volt!) mintha ezután nem jönnének a többiek.