Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 198, ülése 1933 június 13~án, kedden, 249 Azt kérdem, én bárkitől, aki ismeri a föld­mívelőnép társadalmi megoszlását, ismeri a népmozgalmi statisztikát, vájjon hogyan lehet a falusi munkanélküliséget másképpen levezetni, mint egy nemzeti birtokpolitika út­ján 1 Nehogy félreértessem. En nem akarok kultúrkérdéseket csinálni, nem akarok föld­osztást csinálni Magyarországon, én csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ennek a nemzeti gondolatnak, ennek a nagy szociális problé­mának a falusi munkanélküliség enyhítésé­nek szolgálatába kell állni és fel kell vér­teznie mindannyiunkat, hogy komolyan gon­doljunk az állam szempontjából legmegbíz­hatóbb széles magyar néprétegek jövendő sorsára, (Esztergályos János: Tíz év óta gondolnak rá!) hogy ez befejezést még ne nyerjen, hanem újabb és újabb anyaggal megduzzadva kerülhessen a teljesülés stádiu­mába. (Esztergályos János: Az egységespárt tíz évnél hosszabb idő óta aggódik, szegény! Csupa aggódó lélek!) A telepítési akcióval, amely a lapokban, felolvasásokban és ebben a Házban is már széles hullámokban polgárjogot nyert, nem birok mindenben egyetérteni. Nem a gondo­lattal nem értek egyet, nem a gondolattal nem korrespondealik, hanem a keresztülvihetőség szempontjából látok olyan akadályokat, ame­lyeket a_ mai nehéz pénzügyi viszonyok kö­zött majdnem áthidalhatatlanoknak tartok. A telepítés a birtokpolitikának legnehezebb módja, Tudniillik azzal a ténnyel, hogy egy birtqktalant birtokba helyeztem, még nem csináltam belőle termelőt, mert ahhoz, hogy az termelővé váljék, annak még nagyon sok mindenre,^ instrukcióra, forgótőkére, sőt mondhatnám, gazdasági tudásra is van szük­sége. Azzal tehát még nem mozdítottam elő egy nagy nemzeti problémát, ha egyszerűen őstáblaszerűen felosztom az egész orszá­got és a kockákba egy-egy piont elhelyezek, mert az a pion értéktelen lesz addig, amíg kellő eszközökkel értékes tényezővé nem válik. Ha vannak a lefolyt földref orminak ko­moly hibái, ha vannak a vógrehianltás'bain je­lentkező kifogásolni valók, ezek korántsem olyan nagyok, mint amilyeneknek fel méltóz­tatik tütefcni. Hiszen lehetne igazolni, bogy nem komolytalan földreformról volt szó Ma­gyiairorszlágon, mert nem lehet egy olyan ál­lam ­r földreformját, ahol azelőtt semmi sem történt ezen a téren ^semminek nevezni akkor, amikor 700.000 katasztrális holdat osztottak ki. (Rakovszky Tibor: Sok történt rosszul!) En földreformer vagyok t. képviselőtársam és méltóztassék elhinni, hogy ennek dacára se tekintem semminek azt a munkát, amelyet a törvényhozás az r 1920 :XXXVI. törvénycikk a törvénybeiktatásával a földreform terén vég­zett. (Rakovszky Tibor: Mi sem tekintjük semminek, csak sokban rossznak!) En nem ál­lítom, hogy ez jó, nem állítom, hogy itt meg kell állani, sőt ellenkezőleg kívánom, óhajtom, hogy tovább menjünk; de azt mondani, hogy sémi sem^ történt, ellenkeznék a valósággal Nem • történt annyi, amennyi kedvezőbb kö­rülmények között megtörténhetett volna, de megtörtént annyi, amenyit a szűkösre szabott törvénynek keretében egy jóakaratú bíróság tisztességes célzattal keresztülvihetett. (Bu­chinger Manó: Keret az volt!) Elszomorodva látom, hogy a földmívelés­ügyi miniszter úr kezében nincs instrumen­tum, amellyel a birtokpolitikai kérdést előre tudná vinni. Mert mi a célom! A célom első­sorban az, hogy ezeket a kisbirtokosokat, eze­ket a földtulajdonosokat — természetesen a kis földtulajdonosokra gondolok — meg kell erősíteni, konzerválni kell jelenlegi birtokuk­ban. A földmívelésügyi miniszter úrnak azon­ban nincs a kezében olyan instrumentum, amellyel ezt a magasztos célt erősíteni tudná. Az elővásárlási jog gyakorlását illetően a földmívelésügyi miniszter úrnak csak olyan szűkös pénzügyi eeszközei vannak, hogy nem \s merem a t. Képviselőház elé tárni az álta­lam ismert adatokat. Ezzel nem lehet komoly akciót lefolytatni, ezzel csak látszatsegítsé­get lehet nyújtani ott, ahol kirívó kisebb hi­bák jelentkeznek, de komoly birtokpolitikát, ennek a nehéz, nagy szociális problémának mélységes, gyökeréig ható megoldását, ily csekély eszközzel keresztülvinni nem lehet. Arra kérem a földmívelésügyi kormányt, hogy ott, ahol eladásra kerülnek birtokok, a földmívelésügyi kormány éberen figyeljen arra, hogy ezek a birtokok csakis nincstelen, törpebirtokos-, vagy kisbirtokos-kézbe kerül­jenek, mert teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a Gömbös Gyula munkatervében lefek­tetett népies elvek uralma alatt más réteg jusson föcfhöz. (Gr. Somssich Antal: Szterényi is vett földet. Miért nem tették rá a kezü­ket? — Br. Biedermann Imre: Ne sajnáld tőle! — Gr. Somssich Antal: Az államnak elővételi joga van, — Zaj.) Másik nagy problémája a falusi munka­nélküliség csökkentésének, hogy végre egyszer már jussunk el ahhoz az időponthoz, amikor a földreform folytán földhöz juttatott kisem­berek sorsát véglegesen elintézzük. A tavaly megjelent 3200-as számú miniszteri rendelet jó szándékból indult ki, amikor ezt a kérdést át­menetileg rendezte. Mégis csak kirívó jelenség azonban, hogy amikor a szabad kézből el­adásra került birtokok értéke a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosa körül mozog, akkor az ítéletileg megállapított megváltási ár még mindig a kataszteri tiszta jövedelem hat­vanszorosát teszi ki. Hol lássa akkor az ál­lam segítségét áhítozó, az állam segítségét váró és magát komoly nemzeti tényezőnek te­kintő kisember az állam áldó kezét, amikor az történik, hogy szabad kézből fele olyan áron lehet venni birtokot, mint amilyen áron az állam a földmívelőket földhöz juttattál (Ügy van! a közében.) T. Ház! Az a kisember nem is jutott a föld tulajdonába, mert azok a földhözjutta­tottak tulajdonukul nem tekinthetik a földet, amelyért még 47 esztendeig kell részletfize­tést teljesíteniük. Én bízom abban, hogy a magyar kormány, amelynek pénzügyminisz­tere nem utolsó zseni, meg fogja találni a módot, hogy a földreformföldek ellenértéket jelentő, úgynevezett Kreuger-kölcsönt, amely amúgy is egészen más tipusú külföldi adós­ság, mint az államnak egyéb nemzetközi tar­tozásai, a Kreuger-csoport utódját képező pénzosoporttal megegyezés útján olyan ösz­szeggel fogja csökkenteni, hogy az állami adósságok közül ez a tartozás lecsökken és az így megtakarított összeg teljes egészében a földhözjuttatottak résztörlesztéseinek csök­kentésére lesz fordítható (Gr. Somssich An­tal: A gyufákölcsönből a bankok sokat ki­operáltak már!) Azok a reménységek, amelyeket bizonyos pénzügyi körök annak idején ahhoz fűztek, hogy a 3200. számú rendelet alapján kivetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom