Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának szarul segítségre, hogy vannak olyanok, akik a nehéz viszonyok között is megálltak helyüket, hogy nem kell azokon segíteni, akik iá maguk hibájából kerültek bajba. Ezt a jelszót azok szeretnék a köztudatba plántálni, akiknek rovására menne az a gazdasegítség, amely tervbe van véve. Állítom, hogy minden gazda, aki a termelés érdekében! kötelességét teljesítette, egyformán károsodott, (Jánossy Gábor: Ügy van!) legfeljebb az a különbség, hogy azok, akik tartalékokkal rendelkeztek vagy tőkéjük volt más vállalkozásban, ezeknek jövedelméből fedezhették a gazdálkodás által okozott hiányt és ezért maradt földjük tehermentes és intakt. Sajnos, az eladósodott gazdák rétege ma nagyon nagy társaság, van benlne főúr, főpap, káptalan, bérlő, kisgazda, középbirtokos és vannak benne egészen törpebirtokosok is. mert hiszen azokra, akik a földreform során bármilyen esekély földet kaptak, bátran rá lehet mondani, hogy az eladósodott birtokosom ztályhoz tartoznak. (Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen azonban, hogy ezek az eladósodott birtokosok és gazdák a magyar gazdaközöniség legértékesebb része voltak, akik hallgattak a felhívásra, hogy a magyar mezőgazdaságot újra szervezzék, akik f hallgattak arra a felhívásra, hogy egy kalász helyett két kalász teremjen a magyar földön, akik a többtermelésben résztvettek, akik az állattenyésztést akkori háború utánig elesettségéből a mai magas nívójára emelték. Ezek voltak azok, akik a forradalom által felizgatott niunkástömegeket munkához juttatták, megrendeléseikkel a gyáripart foglalkoztatták és ezáltal azt az elégedetlenséget, amelyet a forradalmak kirobbantottak, levezették. Mindezt kölcsönpénzzel voltak kénytelenek tenni, mert hiszen majdnem minden gazda azokat a tőkéket, amelyeket; a háborúban, a. konjunktúra idejében szerzett, gyűjtött, csaknem kivétel nélkül hadikölcsöiiire fordította. Ha megnéznők azoknak az eladósodott gazdáknak trezorját — ha vao — vagy tárcáját, mindegyiknek tárcájában annyi hadikölcsönt találnánk ott szégyenkezni leértéktelenédésében, amenynyivel Összes bajaikat, nemcsak orvosolni lehetne teljes összeglében, hanem még egész jólétet lehetne rajta biztosítani. Ezek a gazdák azok, akik mélyszántást és műtrágyát használtak és most gondolkodnak, nem tudják, hogy tulajdonképpen a mezőgazdaságnak használtak-e, vagy a gyáriparnak, amikor ezeket a befektetéseket megtették. Ezek azok a gazdák, akik 900 pengőért vettek svájci teheneket, hogy azután a tejét 7 fillérért, a borját meg 25 pengőért értékesítsék. amikor százakat adnak ki csak kamat fejében. Ezek azok, akik a 10 holdhoz 3—4 holdat vásároltak hozzá és ennek a 3—4 holdnak ára elvitte a másik tíz (holdat is. Ezek azok, akik kölcsönpénzen új honfoglalásra indultak saját birtokukban, hogy az oláh megszállásból eredő károkat helyrehozzák. Ezek azok, akik — csak például említem meg — komlót telepítettek arra a majdnem hazafias felhívásra, hogy az elszakított területeken levő komlóterületeket nálunk pótolni kell és amikor befektetéseiket megtették, komlókertjeiket megalakították, amerikai rendszerű szárítótornyokat építettek, akkor ugyanannak a minisztériumnak, amely a felhívást intézte hozzájuk, egy másik osztálya a 200 aranykoronás komlóyámot, ipari érdekekből, 20 pengőre leejtette és ezáltal elérték, hogy azt a komlót, amelyet drága pén197. ülése 193$ június 12-én, hétfőn. 225 zen termeltek, nem volt érdemes évekig és nem érdemes most sem leszedni, mert a szedési költség többe került, mint amennyit a komlóért kaptak. Ezek voltak azok, akik yorkshirei tenyészeteket alapítottak, amelyekkel ma a hasonló fajú angol sertéstenyésztéseket verik. Ezek voltak azok, akik cséplőgépet, traktort vásároltak és a harmadik ráta lefizetésénél jöttek rá, hogy még mindig ugyanannyival tartoznak, mint először. (Ügy van!) Mindezek után, amikor már ezekbe a befektetésekbe belementek, jött a dekonjunktúra és hogy megmenthessék magukat, hogy köztartozásaikat fizethessék, hogy kamatkötelezettségeiknek eleget tehessenek, mindenféle más kölcsönöket vettek fel, hízlalási hitelek, vetőmag-, takarmánykölcsönök címén, csak azért, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek és ez okozta azután halálukat. Ezek azok a rossz gazdák, akiken a mezőgazdasági kávéházi Konrádok szerint nem kell segíteni, ellentétben azokkal a jó gazdákkal, akik megtartották földjük telekkönyvi érintetlenségét. Ezek a jó gazdák pedig azok, akik Pató Pálként nem fektettek be, akik nem foglalkoztattak munkásokat, akik bérbeadták birtokaikat és akik helyett bérlőik mentek tönkre, akik ügyvédekkel szántottak és végrehajtókkal vetettek, akiknek istállóiban, ilyenkor tavasszal egypár éhenhalással küzdő tinó várta a legelőrehajtást; ezek azok, akiket jó gazdáknak neveznek, azokkal szemben, akik a többtermelést iparkodtak elősegíteni. Ha a háborúban elesettek hozzátartozóin segítettünk, 'ha a hadirokkantakon segítettünk, akkor segíteni kell a gazdasági háború elesettjein is, mert ezek éppen úgy megérdemlik a segítséget, mint amazok. Ha a gazdákon nem segítünk, akkor a hadirokkantakon sem kellett volna segítenünk, mert mondhattuk volna nekik: miért mentetek oda, ahol lőttek s miért nem fejtettek ki idehaza eredményes közgazdasági működést 1 ? Vagy a hadikölcsönjegyzőknek ezt lehetne mondani: Miért jegyeztetek hadikölcsönt, miért nem síboltatok, valutáztatok, spekuláltatok inkább? Ezzel mindenesetre sokkal jobb helyzetbe kerülhettek volna, mint vannak most. A miniszterelnök úr legutóbb egy küldöttség előtt kijelentette, hogy a gazdasegítség ebben az évben jön. Habár a pénzügyminiszter úr ezt a mondását itt a Házban nem ellenjegyezte, mégis annál a határtalan bizalomnál fogva, amellyel a miniszterelnök úr iránt viseltetem, megnyugszom és remélem hogy ez a segítség bekövetkezik. Jobban szerettem yolna azonban, ha a miniszterelnök úr nem tette volna hozzá kijelentéséhez, hogy bolsevista eszközök használatát azonban nem engedi meg. Nem azért mondom ezt, mintha bolsevista eszközökkel szeretnék a gazdákon segíteni, hanem azért, mert azok, akiknek ez a gazdasegítség nem fog majd kedvezni, akiknek mai kellemes állapotán ez a gazdasegítség változtatni fog, nagyon könnyen azt mondhatják majd, hogy mindaz, ami miatt ők valami rövidséget szenvednek, bolsevista intézkedés. A rablott holmi visszavétele a rablók szemében szintén bolsevista cselekedet.^ A gazdasegítség pedig erélyes rendelkezések nélkül szerintem lehetetlen. Valakinek ebben a dologban károsodni kell; olyan javakat, amelyek jogtalanul vétettek el a gazdáktól, visszavenni, azt hiszem, jogos cselekedet. Nem megyünk semmire, ha a gazdasegítséggel csak olyan téren "maradunk, olyan téren mozgunk, 33*
