Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának szarul segítségre, hogy vannak olyanok, akik a nehéz viszonyok között is megálltak helyü­ket, hogy nem kell azokon segíteni, akik iá maguk hibájából kerültek bajba. Ezt a jelszót azok szeretnék a köztudatba plántálni, akik­nek rovására menne az a gazdasegítség, amely tervbe van véve. Állítom, hogy minden gazda, aki a termelés érdekében! kötelességét teljesítette, egyformán károsodott, (Jánossy Gábor: Ügy van!) legfeljebb az a különbség, hogy azok, akik tartalékokkal rendelkeztek vagy tőkéjük volt más vállalkozásban, ezek­nek jövedelméből fedezhették a gazdálkodás által okozott hiányt és ezért maradt földjük tehermentes és intakt. Sajnos, az eladósodott gazdák rétege ma nagyon nagy társaság, van benlne főúr, főpap, káptalan, bérlő, kisgazda, középbirtokos és vannak benne egészen törpebirtokosok is. mert hiszen azokra, akik a földreform so­rán bármilyen esekély földet kaptak, bátran rá lehet mondani, hogy az eladósodott birto­kosom ztályhoz tartoznak. (Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen azonban, hogy ezek az eladóso­dott birtokosok és gazdák a magyar gazdakö­zöniség legértékesebb része voltak, akik hall­gattak a felhívásra, hogy a magyar mező­gazdaságot újra szervezzék, akik f hallgattak arra a felhívásra, hogy egy kalász helyett két kalász teremjen a magyar földön, akik a többtermelésben résztvettek, akik az állat­tenyésztést akkori háború utánig elesettségé­ből a mai magas nívójára emelték. Ezek vol­tak azok, akik a forradalom által felizgatott niunkástömegeket munkához juttatták, meg­rendeléseikkel a gyáripart foglalkoztatták és ezáltal azt az elégedetlenséget, amelyet a for­radalmak kirobbantottak, levezették. Mindezt kölcsönpénzzel voltak kénytelenek tenni, mert hiszen majdnem minden gazda azokat a tőké­ket, amelyeket; a háborúban, a. konjunktúra idejében szerzett, gyűjtött, csaknem kivétel nélkül hadikölcsöiiire fordította. Ha megnéz­nők azoknak az eladósodott gazdáknak tre­zorját — ha vao — vagy tárcáját, mindegyik­nek tárcájában annyi hadikölcsönt találnánk ott szégyenkezni leértéktelenédésében, ameny­nyivel Összes bajaikat, nemcsak orvosolni le­hetne teljes összeglében, hanem még egész jó­létet lehetne rajta biztosítani. Ezek a gazdák azok, akik mélyszántást és műtrágyát használtak és most gondolkodnak, nem tudják, hogy tulajdonképpen a mezőgaz­daságnak használtak-e, vagy a gyáriparnak, amikor ezeket a befektetéseket megtették. Ezek azok a gazdák, akik 900 pengőért vettek svájci teheneket, hogy azután a tejét 7 fil­lérért, a borját meg 25 pengőért értékesítsék. amikor százakat adnak ki csak kamat fejében. Ezek azok, akik a 10 holdhoz 3—4 holdat vásá­roltak hozzá és ennek a 3—4 holdnak ára el­vitte a másik tíz (holdat is. Ezek azok, akik kölcsönpénzen új honfoglalásra indultak saját birtokukban, hogy az oláh megszállásból eredő károkat helyrehozzák. Ezek azok, akik — csak például említem meg — komlót telepítettek arra a majdnem hazafias felhívásra, hogy az elszakított területeken levő komlóterületeket nálunk pótolni kell és amikor befektetéseiket megtették, komlókertjeiket megalakították, amerikai rendszerű szárítótornyokat építettek, akkor ugyanannak a minisztériumnak, amely a felhívást intézte hozzájuk, egy másik osz­tálya a 200 aranykoronás komlóyámot, ipari érdekekből, 20 pengőre leejtette és ezáltal el­érték, hogy azt a komlót, amelyet drága pén­197. ülése 193$ június 12-én, hétfőn. 225 zen termeltek, nem volt érdemes évekig és nem érdemes most sem leszedni, mert a szedési költ­ség többe került, mint amennyit a komlóért kaptak. Ezek voltak azok, akik yorkshirei te­nyészeteket alapítottak, amelyekkel ma a ha­sonló fajú angol sertéstenyésztéseket verik. Ezek voltak azok, akik cséplőgépet, traktort vásároltak és a harmadik ráta lefizetésénél jöttek rá, hogy még mindig ugyanannyival tartoznak, mint először. (Ügy van!) Mindezek után, amikor már ezekbe a befektetésekbe belementek, jött a dekonjunktúra és hogy meg­menthessék magukat, hogy köztartozásaikat fizethessék, hogy kamatkötelezettségeiknek ele­get tehessenek, mindenféle más kölcsönöket vettek fel, hízlalási hitelek, vetőmag-, takar­mánykölcsönök címén, csak azért, hogy köte­lezettségeiknek eleget tegyenek és ez okozta azután halálukat. Ezek azok a rossz gazdák, akiken a mezőgazdasági kávéházi Konrádok szerint nem kell segíteni, ellentétben azokkal a jó gazdákkal, akik megtartották földjük te­lekkönyvi érintetlenségét. Ezek a jó gazdák pedig azok, akik Pató Pálként nem fektettek be, akik nem foglalkoztattak munkásokat, akik bérbeadták birtokaikat és akik helyett bérlőik mentek tönkre, akik ügyvédekkel szán­tottak és végrehajtókkal vetettek, akiknek is­tállóiban, ilyenkor tavasszal egypár éhenhalás­sal küzdő tinó várta a legelőrehajtást; ezek azok, akiket jó gazdáknak neveznek, azokkal szemben, akik a többtermelést iparkodtak elő­segíteni. Ha a háborúban elesettek hozzátartozóin segítettünk, 'ha a hadirokkantakon segítettünk, akkor segíteni kell a gazdasági háború elesett­jein is, mert ezek éppen úgy megérdemlik a segítséget, mint amazok. Ha a gazdákon nem segítünk, akkor a hadirokkantakon sem kellett volna segítenünk, mert mondhattuk volna ne­kik: miért mentetek oda, ahol lőttek s miért nem fejtettek ki idehaza eredményes közgaz­dasági működést 1 ? Vagy a hadikölcsönjegyzők­nek ezt lehetne mondani: Miért jegyeztetek hadikölcsönt, miért nem síboltatok, valutázta­tok, spekuláltatok inkább? Ezzel mindenesetre sokkal jobb helyzetbe kerülhettek volna, mint vannak most. A miniszterelnök úr legutóbb egy küldött­ség előtt kijelentette, hogy a gazdasegítség ebben az évben jön. Habár a pénzügyminisz­ter úr ezt a mondását itt a Házban nem ellen­jegyezte, mégis annál a határtalan bizalomnál fogva, amellyel a miniszterelnök úr iránt viseltetem, megnyugszom és remélem hogy ez a segítség bekövetkezik. Jobban szerettem yolna azonban, ha a miniszterelnök úr nem tette volna hozzá kijelentéséhez, hogy bolse­vista eszközök használatát azonban nem en­gedi meg. Nem azért mondom ezt, mintha bolsevista eszközökkel szeretnék a gazdákon segíteni, hanem azért, mert azok, akiknek ez a gazdasegítség nem fog majd kedvezni, akik­nek mai kellemes állapotán ez a gazdasegít­ség változtatni fog, nagyon könnyen azt mond­hatják majd, hogy mindaz, ami miatt ők valami rövidséget szenvednek, bolsevista intézkedés. A rablott holmi visszavétele a rablók szemé­ben szintén bolsevista cselekedet.^ A gazda­segítség pedig erélyes rendelkezések nélkül szerintem lehetetlen. Valakinek ebben a dolog­ban károsodni kell; olyan javakat, amelyek jogtalanul vétettek el a gazdáktól, vissza­venni, azt hiszem, jogos cselekedet. Nem me­gyünk semmire, ha a gazdasegítséggel csak olyan téren "maradunk, olyan téren mozgunk, 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom