Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

226 Az országgyűlés képviselőházának amelyet a bankok és a pénzintézetek jónak látnak a maguk érdekeinek szoros szemmeltartásával engedélyezni. Értsük meg egymást, igen t. Ház! Ha megállapodunk abban, hogy már évek óta ráfizetéssel dolgozunk, ha tudjuk, hogy nem vagyunk képesek fizetni, akkor nem lehet feltételekhez kötni a gazdasegítséget. Nem tudunk fizetni 100%-ot, nem tudunk fizetni 50%-ot, nem tudunk fizetni 25%-ot sem, mért hiszen annyi jövedelmünk sincs, amenynyiből adósságunknak kamatát fedezhetnők. De nem folytatom tovább ezeket a fejtegetéseket, mert^ ezeket eléggé meghánytákvetették a költségvetési vita kapcsán; csak néhány megjegyzést akarok még hozzájuk fűzni. Ügy halljuk, hogy az egyénenkinti elbírálás módja van most előtérben, illetőleg j ennek szükségessége vettetett 'bele a köztudatba. Én radikális, általános és egyformán mindenkire kiterjedő intézkedéseket kérek és várok. Az egyéni elbírálás könnyen vezet protekciókra. Ez bírósági eljárást igényel, ügyvédi képviseletet, vagyonfelügyelőt és egyéb olyan dolgot, amely az egész eljárást megdrágítja, már pedig nem arra van szükségünk, hogy más foglalkozási ágak ebből az eljárásból jövedelmet húzzanak, hanem arra, hogy lehetőleg olcsón rendeztessenek a mi adósságaink. Szükségesnek tartanám a részlettörlesztés sürgős bevezetését. Lehetetlen dolog, hogy amikor valakinek volna vevője a birtokára, és a birtok egy része eladásával adósságát rendezhetné, akkor bankérdekből, illetőleg elavult érdekeik szem előtt tartásával nem engedik meg, hogy eladja, pedig az mindkettőjük érdeke volna. Óhajtom természetesen az árverések beszüntetését is, mert addig, amíg ezeket nem szüntetik be, nem áll helyre ebben az országiban a nyugalom. T. Ház! Most áttérek a mezőgazdasági termelés problémájára. Ezt szintén meglehetősen részletesen letárgyalták az előttem szólók, úgyhogy ehhez is inkább csak megjegyzéseket fűzök(Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A termelés átalakítása, illetőleg olcsóbbátétele s ezáltal a kiviteli lehetőség megadása — hogy terményeink a külföldi piacokon megjelenhessenek — csak kétféleképpen történhetik meg. Vagy nagyarányú gépi termelés bevezetésével, vagy pedig az olcsóbbítás más módon való lehetővé tételével, tehát olyanoknak adjunk földet, akik saját verejtékükkel és igénytelen életmódjuk segítségével teszik olcsóbbá a termelést. Itt kapcsolódom bele a telepítés problémájába. Telepítés nélkül nem lehet megoldani ezt a kérdést. Ulainigen t. képviselőtársam örökbérletek alapítását tartotta etekintetben helyesnak. Habár ennek jogi lehetősége, jogi körülírása, vagy kodifikálása nincs meg, mégis kénytelen vagyok ezzel szembeszállani, mert, azt hiszem, képviselőtársam talán nem ismeri a magyar nép pszihéjét úgy, mint én. A magyar embernek nem kell örökbérlet, neki telek kell. ő csak az úgynevezett telektulajdont ismeri, csak ezt tekinti tulajdonnak. Ha most meghatározom azt, hogy a birtokbahelyezett telepes, ha nem fizeti az örökbérletet, akkor onnan kimozdítható és egy másiknak adják azt a telephelyet, akkor nem tekinti a magáénak, 'ha pedig a birtokbahelyezést úgy kodifikálom, hogy nem lehet onnan kimozdítani, akkor a 197. ülése 1933 június 12-én, hétfÖn. birtokbahelyezés pillanatától fogva egy krajcárt sem fog fizetni a telepes. A telepítéshez mindenesetre nemcsak sok pénz kell, hanem sok hitel is. Ha az állam nem rendelkezik ezekkel a pénzekkel és hitelekkel, — és pedig valószínű, hogy a közeljövőben sem fog ezekkel rendelkezni — akkor nem tudunk telepítést csinálni, illetőleg meg kell kerülnünk a telepítés gondolatát. Erre más módot nem. tudok, minthogy bérleti telepítést csinálok, amíg nem hozhatom a telepest olyan helyzetbe, hogy a maga bérletét megválthassa. . i Ezt úgy képzelem el, hogy a telepes gazdának a telepes falu területéből kihasított házhelyet meg kellene venni készpénzen, erre saját pénzén alkalmas lakóházat kell bizonyos határidőn belül felépíteni. Ha van annyi instrukciója, amennyi azon a birtokon a segítség nélküli gazdálkodást lehetővé teszi, akkor azt — a belteleknek a kauciója, a garanciája mellett — 20—25 esztendőre bérletbe adnám neki és lehetővé tenném azt is, hogy amikor tartalékai, vagy takarékoskodása által akkora összeghez jut, a birtok egy-egy részét megválthatja. Ezáltal elősegítenénk nemcsak a takarékosságot, hanem azt isi, hogy az a birtok szukeesszíve a birtokostól megváltatnék és lassanként, legalább egypár bérleti cikluson keresztül, a bérlő kezére jut. Erre alkalmas birtokaink vannak. Ezek elsősorban a vagyonváltság alkalmával elvett birtokok és — sajnos — azok a birtokok, amelyek máris bankkézen vannak, amelyek a tulajdonos részére meg nem .menthetők. Ezek azok a pontok, ahol telepes birtokokat lehetne alakítani. Ezenkívül lehetne próbálkozni az olaszrendszerű Mezzadria telepítéssel. Nagyon helyes volna, ha a kormány ezt a telepítési rendszert megvizsgálná. Ezeknek a szisztémáknak magyar viszonyokra való alkalmazásával nagyon sok munkásembert lehetne elelhelyezni. Nem megvetendő az Albrecht kir. herceg által felvetett, úgynevezett konvenciós telepítés gondolata sem. Még a búza kérdésről szeretnék egypár szót (szólni. Schandl Károly t. képviselőtársam meglehetősen kimerítette ezt a problémát. Én azonban, amidőn ezzel a kérdéssel foglalkoztam, arra a megállapításra jutottam, hogy annak a búzafajtának az elterjedését, amelynek elterjedésére a lehetőségek tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt megvoltak, csak egy tudós professzornak hihetetlen akaratossága akadályozta meg. Ezzel a csökönyösséggel, hogy úgy mondjam, mérhetetlen károkat okozott az országnak; hogy ez újból ne történhessék meg. szükségesnek tartanám, hogy az új búzafajtának al szabadalmazását, amely búzafajtát majd vetőmagcélokra fognak használni, egy bizottságra bíznók, s annak jóváhagyása nélkül ne lehessen egyetlen egy holdat sem olyan vetőmaggal bevetni, amely kipróbálva nincsen. Ha minőségi termelést akarunk csinálni, akkor nem szabad megengedni, hogy a másik oldalról ugyanezt^ elrontsák. Mivel ezt bizonyos érdekek részéről veszélyeztetve látom, éppen azért! szeretném, ha minél előbb megcsinálnák. . Többször olvas az ember hirdetéseket, őszszel is olvastam arról, hogy a manitobabúzát hirdették a legjobb vetőmagnak, holott mindenki tudja, hogy a manitoba-búza ötven néhányfajta őszi és tavaszi búzának a keveréke, tehát vetőmagnak seinmiképpen nem alkalmas. Hirdették újabban az orosz dur-búzát, de ez is tavaszi búza. Megtörténhe-