Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának kartelltörvény, sőt az ország egész közvéleménye pártkülönbség nélkül azt kívánja, sürgeti és követeli: méltóztassék ebben a kartelldzsungelben rendet csinálni! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Ulain Ferenc (a jobboldal felé): Önök maguk is azt követelik! Miért nem csinálják meg? — Zaj.) Ha valaha volt kormányzat, amely kétségtelenül kellemes atmoszférában kezdhetné meg egy ilyen új, népies reformpolitika inaugurálását, az éppen a mai kormányzat. Éppen ma adva vannak erre a feltételek, mert hiszen világszerte bebizonyosodott, hogy amiként a liberális-kapitalista rendszernek szabad nyerészkedési, szabad profit-tendenciái megbuktak, és tarthatalanná. váltak, ugyanúgy a nagytőke gazdálkodása által kitermelt marxista ideológia lejárta magát világszerte. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A szociális gondolat győzött, de a marxizmus lejárta magát. Es ha valaha, most volna meg a pszichológiai lehetősége a kormánynak arra, hogy egy népies, szociális tartalommal telített, a profit-éhséget illő korlátok közé szorító és — amit a külföldi nagy, népies mozgalmakban látunk — az ország 'belső rendjét erkölcsi alapokra helyező gazdasági és belpolitikával megalapozza azt az igazi nemzeti egységet, amelyet másként, mint erkölcsi alapokon, fel építeni nem lehet. (Igaz! Ügy van! — Taps a baloldalon.) A modern pszichológiának vannak bizonyos technikus terminusai, amelyekhez folyamodni akarok, hogy jellemezzem a helyzetet; az egész ha ; rcban, amelyre hiszem, hogy lelki diszpozíciójánál fogva a miniszterelnök úr szívesen vállalkoznék, hogy az egyoldalú nagytőke-uralomtól függetlenítse magát, kormányát és az országot, kérdés: hol van a SuperioritátsKomplex és az Inferioritáts-Komplex. Addig, míg a nagytőke bizonyos fölénnyel léphet fel a kormányhatalommal szemben, amíg nem a kormányelnök úrban és pénzügyminiszterében és munkatársaiban lesz meg az a Superioritáts-Komplex, amire szükség van ahhoz, hogy valaki egy országban intézményesen, gyökeresen és szervesen teremtsen megfelelő új rendet, addig tisztelt Ház, természetesen ki lesz szolgáltatva a kormány és az ország ezeknek az immár beidegződött, rendszerré vált, magyarán szólva a nyakunkra, száradt közgazdasági alakulatoknak, amelyekkel szemben a nemzeti érdeket csak hiányosan tudjuk érvényesíteni. Tisztelt Ház! Az egész konstrukciónak, az egész politikai elgondolásnak, amelyet ma a miniszterelnök úr itt reprezentál, nagy gyengéje, Achilles-sarka abban található, hogy ezt a rendszert nem alulról építette fel Gömbös Gyula, hanem felülről ereszkedett le, mint ahogy a pók egy pókhálón ereszkedik le, úgy ereszkedett bele Gömbös Gyula a miniszterelnöki piros bársonyszékbe. (Ügy van! a baloldalon.) Természetes, hogy nincs fundamentuma, természetes, hogy ennék a politikának érzékenynek kell lennie minden kritikával, minden szellővel szemben, minden legkisebb intrika lúdbőrössé kell, hogy tegye ezt a politikát, sehol nem érezheti magát biztonságban. Miért? Mert nincs gyökere, mert nem a magyar talajból és a nép lelkéből nőtt ki, mert a gyűléstilalmakon, mert nyiltszavazásos választási rendszereken keresztül, mesterkélten, a múltból örökölt svindli és erőszak fegyvereivel tudta csak magát ebben az országban hatalommá tenni, (ügy van! balfelől.) Az ilyen hatalom, 197. ülése 19$3 június Í2-én, hétfőn. 209 amely nem szervesen nő ki a nemzet életéből és lelkéből, az ilyen hatalom, amely a magyar népet éretlennek nyilvánítja saját maga sorsának intézésére, nem tud leszámolni a nála reálisabb hatalmakkal, mint amilyen a pénzhatalom, az ingótőkehatalom és számos más hatalom, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelynek szintén hiányzik az erkölcsi fundamentuma, de ennél a politikai rendszernél még mindig jobban meg van alapozva. (Simon András: Az előbb azt mondotta, hogy innen is azt kívánjuk, amit a képviselő úr!) Nem a vágyakban és nem a programútokban, hanem az organizáció felépítésében és cselekedeteiben van a hiba, tisztelt képviselő úr. Szeretném a magyar politikai életnek ezt a. jelenlegi arculatát összehasonlítani azokkal a politikai rendszerekkel, amelyek Európában vagy körülöttünk a szomszédainknál fejlődtek ki az elmúlt évtizedben, hogy az összehasonlítás révén lemérjük az egyes rendszerek bevált voltát, értékét, a nemzet szempontjából való teljesítő képességót. Azt látom, mindenütt a reformpolitika kora érkezett el, így Angliában, ahol MaeDonald egy nemzeti ikormány élén hallatlan energiával visz keresztül egy nagy gazdasági reorganizációs programmot, egy világbirodalomban a szabadkereskedelmi múlt és egészen más tradíció ellenére, sokszor szembeszállva saját országának népszerű és beidegzett felfogásával, de mindenkor tudva azt, hogy egy szabad és titkos választáson megszerzett többség birtokában joga van bármilyen messzemenő, reformokat keresztülvinni, mert a nemzet akaratának ő a megszemélyesítője. Ezt látom más országokban is, akár a fasiszta Olaszországban is. De 'tovább megyek, nézzük csak meg itt a közeli szomszédságban, hogy a ma Jugoszlávia területéhez tartozó horvát földön is micsoda hatalmas erővel nyilvánul meg a népi erő. Egy nemzet megszervezettségének a próbája nem a silker. Egy nemzet szervezettségének, egy nemzeti politika eredményességének nem a díszfelvonulások és nem a Tesz.-bankettek adják a próbáját. Méltóztassék megnézni azt a hősi harcot, amelyet Radics István, a halott parasztvezér pártja több mint tíz éve folytat a legkíméletlenebb katonai nyomás alatt, a jugoszláv diktatúrával^ szemben. Méltóztassék átnézni a Dráván és példát venni onnan, hogyan kell egy nemzetet a nemzeti politika szolgálatában helyesen megorganizálni. Radics István, a vezér, már régen halott, de Radics István az igazi vezér, akinek soha sem kellett esküt a kezébe letenni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) aki nem követelte, hogy vezérnek címezzék, aki egyetlen borítékra sem nyomatta rá soha, hogy a horvát nép vezére, Radics István mögött ott áll megingathatatlanul a horvát parasztnép és soha el nem választható ideáljaitól, eszményeitől, á vezér a síron túl isi vezér marad és a jugoszláv diktatúra nem tud megbirkózni azzal a szervezettel, amelyet a horvát nemzet a horvát nép, a horvát parasztság önmagának adott. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Méltóztassék ezzel összehasonlítani a magyar közéletet. Gondoljunk csak vissza a koalíciós időkre. Amikor Kristóffy József a titkos választójog fegyverét kijátszotta a nemzeti politikával szemben, egyszeriben érződött a nemzeti politikának az a gyengesége, amely az elmaradott választójog következtében mindig támadhatóvá, mindig felboríthatóvá tette éppen a nemzeti politikát, mert csak az a nemzeti 31*
