Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 193, ülése 1933 június 6-án, kedden. 11 ország, annál jobban kell takarékoskodnia mindenhol, a véderőnél is, mert hiszen a véderő sem boríthatja fel a gazdasági egyensúlyt,, mert ha a gazdasági egyensúly felborul, akkor végeredményben mindegy, hogy milyen okok borították fel. Kétségtelen, hogy egy más rendszerrel — amint nagyon helyesen mondotta előttem szólott képviselőtársam is — nagyobb átütő erőt lehetne biztosítani, mint a mai költségekkel- Erre, azt hiszem, nem figyelmeztethetjük az illetékeseket elég sokszor. Ami előttem szólott t. képviselőtársamnak a pacifizmusra vonatkozó megjegyzését illeti, — ő a párt nevében beszélt, tehát nem egyéni nézetet mondott — a pacifizmusra vonatkozólag erre nézve az a véleményem, hogy e tekintetben jobb, ha az általános pacifista szempontokról és az általános pacifista r elleni szempontokról lehetőleg keveset beszélünk, különösen a pártok részéről. Ha ugyanis egy párt, mint ilyen, leszögzi azt az álláspontját, hogy ő a pacifizmusban egyáltalában nem hisz, hogy a pacifizmus humbug és pacifizmus ezen a világon soha nem lesz, akkor logikusan mégsem kövétkezhetik más, mint az, hogy — akármit is mondjanak a párt vezetői — az a párt, amely pláne a többséget akarja képviselni, tulajdonképpen mégiscsak militarista eszméket hangoztat. Ennek szükségességét pedig a mai viszonyok között nem tartom helytállónak, nem tartom időszerűnek. (Gr. Hunyady Ferenc: Rendkívül veszedelmes.) Sokkal okosabbnak tartom, ha olyan dolgokról, amelyekben mindnyájan egyetértünk itt és kell is, hogy egyetértsünk, kevesebbet beszélünk és többet cselekszünk. Vannak ugyanis dolgok, amelyekben anélkül, hogy az országot egységbe kellene terelni, vagy meg kellene szervezni ebben az országban egypár teljesen lecsúszott és lezüllött exisztencián kívül, amely mindenhol van, eltérés nincs; szerintem nem használunk az ügynek, ha ezekről a kérdésekről bizonyára a legjobb szándékkal, de talán nem időszerűén és ezáltal éppen a legrosszabbkor nyilatkoznak. Én azt hiszem, hogy ebben az országban, bárkinek a feladata legyen az, hogy az ország nyugalmát és biztonságát megvédje, — lehet, hogy tévedek, lehet hogy sokan nem értenek ezzel egyet — még akadna egy Noske. Ne felejtsük el, hogy lehetséges egy általános szolidaritás és hogy e szolidaritáson csak akkor rontunk, ha olyan dolgokat támadunk vagy dicsérünk nagyon, amelyeknek támadása vagy dicsérete egyformán káros az ország szempontjából. Minthogy a honvédelmi tárcánál, az én elgondolásom szerint egészen másképen történik az adminisztráció, mint ahogy azt én helyesnek tartanám, mert például én a zsoldos hadseregnek nem vagyok híve s nem tartom felfogásommal összeegyeztethetőnek azt sem, hogy zsoldos hadsereg intézményét, mint magyar ember megszavazzam, a honvédelmi tárca költségvetését nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Fráter Jenő! Fráter Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a honvédelmi tárcához egészen röviden hozzászóljak. Belekapcsolódom Farkas Tibor igen t. képviselő úr, t. barátom szavába, aki azt mondja, hogy: keveset beszélni, többet cselekedni. Hát, a t. képviselő úr eddig még minden tárcához ^ hozzászólt, (Derültség.) nem^ lehet tehát azt mondani, hogy keveset beszélne, nem is állítom viszont, hogy nem cselekszik sokat. (Kállay Tibor: Azért vau itt, hogy beszéljen! Azért képviselő! — Igás!) T. Képviselőház! Az előadó úr és Szilágyi Lajos képviselő úr után, akik learatták előttem azt, amit én mondani akartam s így én csak a tallózást fogom megkísérelni, két ellenzéki képviselő úr nem fogadta el a tárca költségvetését. Vagyok bátor figyelmeztetni arra, hogy a világháború előtt is az ellenzék a közös hadsereg céljaira előirányzott összegeket nem fogadta el. Higyjék el uraim, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világháborúba hadseregünk olyan kevéssé felszerelve ment el (Ügy vaun! Úgy van!) és szent meggyőződésem, hogy ellenkező esetben ma Magyarországon sok minden nem úgy történt volna, ahogy történt és néhány ezer emberrel több élne az országban. Ha a leveles ládámban lapozok és kiveszem onnét a leveleket, csaknem mindig azt olvasom a levelekből, hogy mennyivel jobb idő volt azelőtt. Most is ezt halljuk egyesek készéről, amikor azt mondják, hogy mennyivel jobb volt a régi hadsereg, mint a mai. Nekem, aki 35 esztendeig effektíve szolgáltam, ebből 32 esztendeig a régi hadseregben, három esztendeig a mostani honvédségben, jogom van ehhez a kérdéshez hozzászólni. (Andaházi Kasnya Béla: Mindenkinek jósra van! Mindenki katona ebben az országban!) De nincs két ember, akinek, ha összeadjuk a szolgálati idejét, együtt annyit szolgált volna ténylegesen, mint én. (Felkiáltások a jobboldalon; Éljen Fráter.) Bn mint vérbeli katona nemcsak Budapesten, de bárhol is, a katonaságot, úgy a kivonult osztagokat, mint az egyes embereket megfigyelem és tisztbajtársaimmal állandó összeköttetésben vagyok. (Helyeslés.) Meg vagyok arról győződve, hogy a mai hadsereg felette áll a régi hadseregnek. (Éljenzés.) Ma: a közkatonától többet követelnek és többet is tud a közkatona, mint 'tudott azelőtt egy altiszt. Egy csapattiszttől ma anynyit követelnek, mint követeltek a régi időben egy vezérkari tiszttől. A mai hadsereg tehát egy mákszemmel sincs lejjebb, sőt felette áll a régi hadseregnek. Farkas Tibor képviselőtársam, aki elsőrangú huszárkapitány volt (Éljenzés.) egy múltkori felszólalásában többek között a miniszterelnök^ urat is említette, — mint aki hadiiskolát, tehát szerinte nem főiskolát, végzettItt a kapitány úr tévedhetett, (Derültség.) mert a hadiiskola mindenesetre van ott, ahol egy főiskola vagy az egyetemi végzettség. A legelső- jól minősített csapattisztek mentek a felső tisztitanfolyamra, mondjuk 30-an a honvédségből és azok közül öten kerültek a hadiiskolába, talán a miniszterelnök úr is. Akik három év után ott jelesül, igen jól feleltek meg, azoknak csak egy bizonyos részét osztották bo a vezérkari testületbe. Azt hiszem, két esztendővel ezelőtt volt szó itt arról, azóta már érvénvbe is lépett, hogv a gyalogságból kikerült tisztek lovas- és tüzértisztekkel szemben egyévi előléptetést nyernek, (írömhös (Ívnia miniszterelnök: TTgy van! Be is következett!) Felhívom a miniszter úr figveimét arra. hogv ez azokra a lovastisztekre, akik a világháborúban gyalog harcoltak, — méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy 1916-ban. de már 1915-ben is leszállítottak bennünket a lóról — sérelmes. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy ha 2*