Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának az államhoz, mint amennyivel csökkentették a tisztviselői fizetéseket. A végén ki fog sülni, hogy hiába sanyargattunk egy nemzetfenntartó társadalmi osztályt, a számadás, legjobb esetben, null auf null, megy fel. Nagyon megfontolnék egy ilyen intézkedést, mert az ilyen csak játék a számokkal. Azt hiszem, ha a fizetéseket nem csökkentettük volna, adóban bejött volna ez az öszszeg és nem kellett volna egy hatalmas társadalmi osztályt nélkülözésnek kitenni. Ami a tisztviselői családi pótlékokkal történt, az a legnagyobb humbug, ámítás, képmutatás, falra hányt borsó, tekintetbevéve, hogy mi az egyke, vagy az egyse ellen küzdünk. A kistisztviselők családi pótlékát leszállították, mégpedig a feleségre eső pótlékot 13 pengő 60 fillérről 6 pengőre, a gyermekek családi pótlékát pedig 13 pengő 60 fillérről 12 pengőre. Ez a legantiszociálisabb dolog, ezt egy percig nem szabad fenntartani, mert aki ezt fenntartja, azt le kell ültetni abban a percben, amikor az egyke ellen kezd itt beszélni. Minden szociális érzék ellen van, a szociális igazság ellen van, aki ezeket a családi pótlékokat leszállítja. A másik dolog az, hogy miért ne adjuk meg az alsó kategóriáknak azt a címet és jelleget. Ha már azért a kis fizetésért dolgoznak azok a szegény kistisztviselők, adjuk meg ezeknek is éppúgy, mint a felső kategóriáknak, ez igazán mégcsak pénzbe sem kerül, legfeljebb csak egy kis jóindulatra mutat. Itt van a németországi kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel előszeretettel foglalkozom. Pintér képviselő úr szóvátette, hogy a nemzeti szocialista mozgalom, szerinte, a Hackenkreuz, Hitler mozgalma erősen terjed, különösen sváblakta vidékeken, ahol Heil Hitlerrel üdvözlik egymást az emberek. Sőt azt is elmondotta, hogy egy iskolában a tanító — 60—70 gyermek van abban az iskolában — tévedésből, minden szándék nélkül kezét felemelte, erre az egész iskola felugrott és azt kiabálta, hogy Heil Hitler. Ügy tüntetik fel ezt a mozgalmat, mintha az nem színtiszta magyar mozgalom lenne. Hivatkozom itt a miniszterelnök úrra, aki idegen Führerről beszélt. Hivatkozom Pintér képviselő úrra, aki idegen jelvényekről beszélt. Hát mi nem ismerünk idegen jelvényeket, nem ismerünk idegen Führereket, nem ismerünk idegen jelszavakat, ez a mozgalom színtiszta, fajvédő, magyar nemzeti szocialista mozgalom. Ez a mozgalom független mindentől és mindenkitől, ez a mozgalom a magyar népnek, a dolgozó millióknak érdekeit tartja szem előtt, ez a mozgalom a magyar nép lelkéből fakad s jelvényünk a nagy ieihér Magyarország. Mi nem Heil-Hitlerezünk, mi egymást bátorsággal köszöntjük és egymást testvérnek szólítjuk. Mi igenis, ezt a nagy nemzeti összefogást meg akarjuk teremteni a dolgozó milliók körében. Meg akarjuk teremteni azok körében, akik szenvednek, dolgoznak, verejtékeznek. Ki akarjuk egyensúlyozni a társadalmi osztályok közötti ellentéteket. Nem engedünk a nagybirtok és a kisgazda közé éket verni, nem engedünk a kisiparos, kiskereskedő és a lateiner osztály közé éket verni, mi azt akarjuk, hogy mi, a keresztény magyarság összefogjunk, összetartsunk, hogy a társadalmi egyensúlyt megteremtsük, hogy a tanult, képzett ember vezessen, mert a vak nem vezetheti a világtalant, azt akarjuk, hogy itt, ebben az országban, a krisztusi erkölcs, a krisztusi morál diadalmaskodjék. Mert ez a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ SVH. 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 199 mozgalom három jelmondatot, három célkitűzést ismer. Az első, — és evvel kezdem — Isten, az abszolút keresztény világnézet, a pozitív, hívő kereszténység. A második a százszázalékos nacionalizmus telítve a harmadikkal, a modern kor által megkövetelt szocializmussal. Ez a három együttvéve felvértez minket mindennel és mindenkivel szemben. Akkor, amikor magyarnak vallom magam, akkor istenfélő, istenimádó, hűséges kereszténynek vallom magam, akármelyik ^felekezethez tartozzam, nyugodtan szocialistának vallhatom magam és szembehelyezkedhetem mindennel és mindenkivel szemben, aki ezért gáncsot akar elém vetni, mert mi, nemzeti szocialisták igenis, egy jobb, szebb, boldogabb nagy Magyarországot akarunk megteremteni. Mi azt akarjuk, hogy egymásra találjon testvér a tesvérrel. A. magyar nyelv az egyetlen nyelv a világon, amely ezt a szót, testvér, e két szóból alkotta össze: test és vér. Kiket kell tehát összefognom? Azokat, akik egy test és egy vér velem és akkor kacaghatnak rajtunk, gúnyolódhatnak felettünk, maradiaknak, antiszemitáknak mondhatnak bennünket, mindent mondhatnak, de azt nem mondhatják, hogy mi ezt a hazát és a fajtánkat nem szeretjük. Rátérek a zsidókérdésre. Nem kertelek, nyíltan megmondom, hogy a mi mozgalmunk nem párt, nem pártoskodás, nem az erők és a pártfrakciók összecsapása, hanem egy új politika, talán nem is politika, hanem egy becsületes kinyilatkoztatás. Csak azok egyesüljenek mozgalmunk keretében, akik lelkileg és^ a célkitűzésben egyek, akik egyet akarnak végeredményben hasonló eszközökkel. Azt mondják, hogy az antiszemitizmus negatívum. Mi tette tönkre 1920-ban a keresztény irányzatot? A negatívum, a tartalom nélküli kereszténység, a krisztusi moráltól való eltérés, az utcai handabandázás, a kiskocsmák berúgott keresztényeinek handabandázása, akik nem azt nézték, hogy gazdasági téren törjön elő fajtánk a gazdasági pozíciók elfoglalásával, hanem utcai harcokban merítették ki az antiszemitizmust. Meg kellett buknia ennek az antiszemitizmusnak, mert nem volt szociális tartalmú. Mondhatnám, talán nem is vagyunk antiszemiták, vagy nem lennénk azok, ha az arány meglenne ebben az országban, ha azt látnám például a mezőgazdaságban, hogy a zsidóság a kanászi pályából is ugyanazt a részét venné ki, mint a bankigazgatói pályából, ha azt látnám, hogy a kondási pályán is ugyanabban az arányban vannak, mint a kartellvezéri pályán, ha azt látnám, hogy parádéskocsisok is vannak közöttük, ha a, .'bányászok közt is lennének, akik leszállnak a bánya méhébe és a halálos veszedelemmel járó nehéz munkát végeznék. Ha ez az arányszám kiegyenlítődnék, én lennék az első, aki azt mondanám, hogy ki az országból azzal, aki itt egyenetlenséget akar. Mi arányosítani akarunk. Mi azt akarjuk, hogy egyik társadalmi osztály se, a zsidóság se érvényesüljön számáránván felül, igazságtalanul a másik rovására. Mi azt akarjuk, hogy a kereszténység is foglaljon el gazdasági pozíciókat, éppen úgy, mint a zsidóság. Ezen lehet mosolyogni, ezt lehet leikicsinyleni, lehet támadni, de ez abszolút igazság. A zsidók maguk bevallják és mondják, hogy bizonyos túltengés van, sőt, bizonyos túlerőszakolt meneteléssel foglaltak el pozíciókat a kereszténység, az őslakók elől. Mi az ellen küzdünk, hogy itt aránytalanság legyen. Nem mi vagyunk antiszemiták, hanem az arányta30