Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

200 Az országgyűlés képviselőházának lanság és sokszor az aránytalanságok előidézőinek életmódja és viselkedése. Mi igazságot akarunk. Egész életemben igazságos ember voltam, nehéz pozíciómban a legnehezebb időkben bebizonyítottam, hogy igazságos ember vagyok és most is azt hirdetem, amikor már sokan nem ezt hirdeti<k, amikor már sokan másfelé helyezkedtek el, más vizeken eveznek, hogy az. igazságtalanságok, a kirívó, sokszor égbekiáltó aránytalanság megszüntetésével tudjuk csak a társadalmi békét helyreállítani. Itt vannak a német események. Németországban más világ keletkezett. Ez az ő belügyük. Már a Hitler-kormányt megelőzőleg — Hugenberg és Papén alatt, tehát nem a mostani fajvédő irányzat alatt — történtek megszorítások gazdasági téren. Akkor nem hallottam támadást. Helytelenség tehát most támadni az ottani vezetőket személyükben azért, mert más világnézetük van, amely világnézettel mi itt Magyarországon nagyon sokan világnézeti szempontból egyetértünk. Támadni az ottani vezetőket, személyüket, egyéniségüket: ez nem szolgálja az ország közgazdasági érdekét. Mi azt akarjuk, hogy Nagykőrösről minél több salátát és gyümölcsöt vigyenek ki. Mi folyton azt kérdezzük, miért nem engedik be a tojást? Ha tehát mi ezt mind akarjuk, (Rakovszky Tibor: Nekik is kellene akarniok!) akkor mindenesetre olyan atmoszférát kell teremteni a két állam között, amely ezt lehetőbbé és valószínűbbé teszi. Én kint jártam s akkor azt mondották, hogy ide fognak jönni a német emberek. Jöttek is a német kormány kiküldöttei. Hivatalos helyről hallottuk, hogy Németország bizonyos engedékenységet tanúsított a múlttal szemben, sokkal nagyobb engedékenységet. Tessék megkérdezni Mayer János volt földmívelésügyi minisztert és tessék megkérdezni ma Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter urat: sokkal nagyobb előzékenységet tanúsítottak most, mint a múltban. (Zaj balfelől.) Itt van a másik dolog. A német nemzeti szocialistapárt kiküldte négy emberét, hogy ezek itt a gazdasági kapcsolatokat előkészítsék és bizonyos hangulatot teremtsenek, amely kedvezőbbé teszi a viszonyt a két állam között. Ezeket is megtámadták. Érthetetlen, mintha a nemzet ellen dolgoznának! Jöttek erős támadások, ahelyett, hogy várakozási állásponton lettek volna, legalább is az ország érdekében. Mert az ország érdekében teljesen mellékes az, hogy zsidó viszi-e ki az uborkát, vagy keresztény, a fő az, hogy az az uborka kikerüljön. Hát, ha a zsidók nem csinálnak üzletet a németekkel, legalább ne rontsák el a keresztények üzletét! Várták volna meg, hogy mi történik. Ehelyett megtámadták azt a királyi herceget, aki minden magyar ügyben szívvel-lélekkel, becsülettel benne van, aki velünk együtt érez. Albrecht királyi herceg megjelent az előadáson; a legnagyobb elismerés és hála illeti, ő kezdeményezte a telepítési akciót, szóval minden magyar ügyben, mely a magyar fajtánk érdekeit szolgálja, benne van. Hozzám nem tartozik, pártunknak nem tagja, tehát igazán önzetlenül és minden szempontból az igazsághoz híven és tárgyilagosan beszélek, amikor azt mondom: fájt nekem és fájt minden igaz magyarnak ez a támadás, amely azért érte, mert elment és meghallgatta ezeket a német urakat. Hát már ezt sem szabad? Hát a tizenhárom évi keresztény kurzus idáig fejlődött? 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. (Felkiáltások jobb felől: Ki támadta? A Népszava támadta!) Nemcsak a Népszava; nem kell mindent a Népszavára kenni, elég van rajta. (Felkiáltások jobb felől: Kicsoda?) Voltak más liberális sajtóorgánumok. (Felkiáltások a, jobboldalon: Melyik?) Többet olvastam. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi nem ovastuk!) Én nem csinálok egyik lapnak sem reklámot, nem akarom, hogy több fogyjon a zsidó liberális lapokból, ha most megdicsérem. Mondom tehát, azt a kiváló embert, aki akkor is vezető szerepet játszana ebben az országban, ha történetesen nem főhercegnek születik, aki minden magyar ügyben szívvel-lélekkel benne van, megtámadták. Megtámadták azokat az előadó urakat is, akik eljöttek ide önzetlenül. Az első lépés volt ez a Hitler-kormány részéről. Egy országba sem küldték még ki az embereiket. A hivatalos német kormány kiküldte a titkos tanácsosát és maga a nemzeti szocialista német munkáspárt kiküldte a négy emberét. Ezzel tanújelét akarták adni annak, hogy az új Németország a volt szövetségesét, — és most térek rá arra amit a képviselő úrnak mondottam — igenis, a volt szövetségesét, bennünket, más elbánásban akar részesíteni. Ezt mondta nekem Hitler, amikor nála voltam. (Zaj balfelől. — Rakovszky Tibor: Az a kérdés, hogy miért csinálja?) Hogy miért csinálja, az nekem mindegy. Mindegy, hogy miért viszik ki az uborkámat. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) Látja, ön is mindjárt királykérdésről beszél, pedig most uborkáról van szó. (Zaj.) A lényeg most csak az, hogy kivigyék a terményeinket. (Felkiáltások a baloldalon: Hát vigyék De nem viszik!) Már megkezdték. (Zaj és ellentmondások balfelől. — Elnök csenget.) Nagyon sajnálom, tessék a hivatalos köröket megkérdezni. Itt van a miniszter úr, mondja meg, ha nincs így. Igenis, megindult egy kedvező tárgyalás, kedvező r mederben vagyunk, már viszik is ki a termény eket

% (Kun Béla: Hűtlenül és szívtelenül éveken át elzárkóztak! — Zaj a baloldalon.) Ha mi a német szövetség mellett hűséggel kitartottunk, akkor igenis, elvárhatjuk, hogy ahogyan a kisentente háta mögött ott áll a nagy Franciaország, ahogyan a szerbek, románok, csehek, és most újabban az úgynevezett magyarbarát lengyelek mögött is ott áll Franciaország, ugyanúgy a legkevesebb, amit elvárhatunk Németországtól, amelylyel Schulter an Schulter együtt harcoltunk, utolsó csepp vérünkig kitartottunk, ők is ott álljanak a hátunk mögött, nekünk is legyen egy nagyhatalom a hátvédőnk, hogy ne legyünk kiszolgáltatva védtelenül szélnek és viharnak. Ha nem is cselekesznek még ebben a pillanatban így, én mint magyar ember — mert ebben a kérdésen igazán nem lehet különbség, akármilyen párthoz tartozzunk is, elsősorban magyarok vagyunk s a magyar érdekeket tartjuk valamennyien elsősorban szem előtt (Helyeslés.) — hiszem, hogy Németország megértést fog tanúsítani a' magyar indokok

t iránt és én ezt akarom, odakint embereim útján ebben az irányban küzdök. Nem szolgálja azonban ezt az ügyet, ha olvasom a hozzám nem közelálló «Penzvilág» című lapból, hogy: «Magyar orvos nem ír fel német gyógyszert!)) Mindenesetre nem horogkeresztes lap, nem nemzeti szocialista lap, nem jobboldali lap. Ezt írja (olvassa): «A német gazdasági elzárkózás, amelyen állítólag csekély rést ütöttek a mostani budapesti tárgyalások, Magyar-