Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

200 Az országgyűlés képviselőházának lanság és sokszor az aránytalanságok előidé­zőinek életmódja és viselkedése. Mi igazságot akarunk. Egész életemben igazságos ember voltam, nehéz pozíciómban a legnehezebb idők­ben bebizonyítottam, hogy igazságos ember va­gyok és most is azt hirdetem, amikor már so­kan nem ezt hirdeti<k, amikor már sokan más­felé helyezkedtek el, más vizeken eveznek, hogy az. igazságtalanságok, a kirívó, sokszor égbekiáltó aránytalanság megszüntetésével tud­juk csak a társadalmi békét helyreállítani. Itt vannak a német események. Németor­szágban más világ keletkezett. Ez az ő bel­ügyük. Már a Hitler-kormányt megelőzőleg — Hugenberg és Papén alatt, tehát nem a mos­tani fajvédő irányzat alatt — történtek meg­szorítások gazdasági téren. Akkor nem hallot­tam támadást. Helytelenség tehát most tá­madni az ottani vezetőket személyükben azért, mert más világnézetük van, amely világnézet­tel mi itt Magyarországon nagyon sokan világ­nézeti szempontból egyetértünk. Támadni az ottani vezetőket, személyüket, egyéniségüket: ez nem szolgálja az ország köz­gazdasági érdekét. Mi azt akarjuk, hogy Nagy­kőrösről minél több salátát és gyümölcsöt vi­gyenek ki. Mi folyton azt kérdezzük, miért nem engedik be a tojást? Ha tehát mi ezt mind akarjuk, (Rakovszky Tibor: Nekik is kellene akarniok!) akkor mindenesetre olyan atmosz­férát kell teremteni a két állam között, amely ezt lehetőbbé és valószínűbbé teszi. Én kint jártam s akkor azt mondották, hogy ide fog­nak jönni a német emberek. Jöttek is a német kormány kiküldöttei. Hivatalos helyről hallot­tuk, hogy Németország bizonyos engedékeny­séget tanúsított a múlttal szemben, sokkal na­gyobb engedékenységet. Tessék megkérdezni Mayer János volt földmívelésügyi minisztert és tessék megkérdezni ma Kállay Miklós földmí­velésügyi miniszter urat: sokkal nagyobb elő­zékenységet tanúsítottak most, mint a múltban. (Zaj balfelől.) Itt van a másik dolog. A német nemzeti szocialistapárt kiküldte négy emberét, hogy ezek itt a gazdasági kapcsolatokat előkészítsék és bizonyos hangulatot teremtsenek, amely ked­vezőbbé teszi a viszonyt a két állam között. Ezeket is megtámadták. Érthetetlen, mintha a nemzet ellen dolgoznának! Jöttek erős támadá­sok, ahelyett, hogy várakozási állásponton let­tek volna, legalább is az ország érdekében. Mert az ország érdekében teljesen mellékes az, hogy zsidó viszi-e ki az uborkát, vagy keresz­tény, a fő az, hogy az az uborka kikerüljön. Hát, ha a zsidók nem csinálnak üzletet a né­metekkel, legalább ne rontsák el a kereszté­nyek üzletét! Várták volna meg, hogy mi történik. Ehelyett megtámadták azt a királyi herceget, aki minden magyar ügyben szívvel-lélekkel, becsülettel benne van, aki velünk együtt érez. Albrecht királyi herceg megjelent az előadá­son; a legnagyobb elismerés és hála illeti, ő kezdeményezte a telepítési akciót, szóval min­den magyar ügyben, mely a magyar fajtánk érdekeit szolgálja, benne van. Hozzám nem tartozik, pártunknak nem tagja, tehát igazán önzetlenül és minden szempontból az igazság­hoz híven és tárgyilagosan beszélek, amikor azt mondom: fájt nekem és fájt minden igaz magyarnak ez a támadás, amely azért érte, mert elment és meghallgatta ezeket a német urakat. Hát már ezt sem szabad? Hát a tizen­három évi keresztény kurzus idáig fejlődött? 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. (Felkiáltások jobb felől: Ki támadta? A Nép­szava támadta!) Nemcsak a Népszava; nem kell mindent a Népszavára kenni, elég van rajta. (Felkiáltások jobb felől: Kicsoda?) Vol­tak más liberális sajtóorgánumok. (Felkiáltá­sok a, jobboldalon: Melyik?) Többet olvastam. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi nem ovastuk!) Én nem csinálok egyik lapnak sem reklámot, nem akarom, hogy több fogyjon a zsidó liberális lapokból, ha most megdicsérem. Mondom tehát, azt a kiváló embert, aki akkor is vezető sze­repet játszana ebben az országban, ha történe­tesen nem főhercegnek születik, aki minden magyar ügyben szívvel-lélekkel benne van, megtámadták. Megtámadták azokat az előadó urakat is, akik eljöttek ide önzetlenül. Az első lépés volt ez a Hitler-kormány részéről. Egy országba sem küldték még ki az embereiket. A hivata­los német kormány kiküldte a titkos tanácso­sát és maga a nemzeti szocialista német mun­káspárt kiküldte a négy emberét. Ezzel tanú­jelét akarták adni annak, hogy az új Német­ország a volt szövetségesét, — és most térek rá arra amit a képviselő úrnak mondottam — igenis, a volt szövetségesét, bennünket, más elbánásban akar részesíteni. Ezt mondta ne­kem Hitler, amikor nála voltam. (Zaj bal­felől. — Rakovszky Tibor: Az a kérdés, hogy miért csinálja?) Hogy miért csinálja, az ne­kem mindegy. Mindegy, hogy miért viszik ki az uborkámat. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) Látja, ön is mindjárt királykérdésről beszél, pedig most uborkáról van szó. (Zaj.) A lé­nyeg most csak az, hogy kivigyék a termé­nyeinket. (Felkiáltások a baloldalon: Hát vi­gyék De nem viszik!) Már megkezdték. (Zaj és ellentmondások balfelől. — Elnök csenget.) Nagyon sajnálom, tessék a hivatalos köröket megkérdezni. Itt van a miniszter úr, mondja meg, ha nincs így. Igenis, megindult egy ked­vező tárgyalás, kedvező r mederben vagyunk, már viszik is ki a termény eket % (Kun Béla: Hűtlenül és szívtelenül éveken át elzárkóztak! — Zaj a baloldalon.) Ha mi a német szövetség mellett hűséggel kitartottunk, akkor igenis, elvárhatjuk, hogy ahogyan a kisentente háta mögött ott áll a nagy Franciaország, ahogyan a szerbek, románok, csehek, és most újabban az úgynevezett magyarbarát lengyelek mögött is ott áll Franciaország, ugyanúgy a legkeve­sebb, amit elvárhatunk Németországtól, amely­lyel Schulter an Schulter együtt harcoltunk, utolsó csepp vérünkig kitartottunk, ők is ott álljanak a hátunk mögött, nekünk is legyen egy nagyhatalom a hátvédőnk, hogy ne le­gyünk kiszolgáltatva védtelenül szélnek és viharnak. Ha nem is cselekesznek még ebben a pilla­natban így, én mint magyar ember — mert ebben a kérdésen igazán nem lehet különbség, akármilyen párthoz tartozzunk is, elsősorban magyarok vagyunk s a magyar érdekeket tartjuk valamennyien elsősorban szem előtt (Helyeslés.) — hiszem, hogy Németország meg­értést fog tanúsítani a' magyar indokok t iránt és én ezt akarom, odakint embereim útján eb­ben az irányban küzdök. Nem szolgálja azon­ban ezt az ügyet, ha olvasom a hozzám nem közelálló «Penzvilág» című lapból, hogy: «Magyar orvos nem ír fel német gyógyszert!)) Mindenesetre nem horogkeresztes lap, nem nemzeti szocialista lap, nem jobboldali lap. Ezt írja (olvassa): «A német gazdasági elzár­kózás, amelyen állítólag csekély rést ütöttek a mostani budapesti tárgyalások, Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom