Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

198 Az országgyűlés képviselőházának kát nem gyakorolhatok a kormány erősen nacionális álláspontja felett, szociális téren tett intézkedéseivel azonban a kormány a régi hibába esett vagy nem is esett bele, hanem benne maradt. Régi bedohosodott dogmák, régi elavult pénzügyi elméletek alapján igyekszik, — elismerem, becsületes, jószándékkal — az országot megmenteni, az országot a gazdasági bajból kivezetni. Ezt aláírom és elismerem. A kormányt azonban azért nem támogatom, a kormány programmját, célkitűzéseit különösen gyakorlati szempontból azért nem tartom helyesnek, mert nem nyúl radikális kézzel a gazdasági dzsungelbe, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem jön az operációs késsel. Örökké csak bemosakodni az operációhoz, de sohasem kézbevenni a kést és sohasem operálni, csak mindig úgy tenni, mintha operálnának!? Elveszítjük a türelmünket egyrészt, másrészt elveszítik az emberek a szanálás, az adósságrendezés, a gazdasági bajok orvoslásának komolyságába vetett hitet. T. Képviselőház! En sokkal radikálisabb intézkedéseket vártam a kormánytól. Azt mondták Gömbös Gyuláról, hogy majd jön a diktátor. Ez volt a köztudat Magyarországon. Belátom, hogy az emberek többet várnak attól, akit diktátornak tippelnek és jön mint nem diktátor. Ö eléggé erélyes, de imégi erélyesebb dolgokat vártak tőle. Gazdasági téren azonban nem tartom őt erélyesnek. Ö talán jobban tudja — koncedálom — hogy miért nem lehet, én azonban nem nagyon nézném, nem érdeklődném, miért nem lehet, én azt mondanám, itt van egy adottság. Ma a gazdasági helyzet tarthatatlan. Az ország gazdatársadalma, kisiparostársadalma el van adósodva. Itt valamit tenni kell. Itt ráolvasással, hideg-meleg borogatással, aszpirinadagolással nem lehet gyógyítani, itt már a vakbélgyulladás súlyosan előrehaladt. Tessék a kést megfogni, tessék operálni. Es amikor azt látom, hogy egy operációval esetleg 10—20.000 ember tönkremegy, vagy nem is megy egészen tönkre, de érdekében érintve van, akkor mindenesetre azt nézem, hogy ez az operáció kinek használ: 5 millió magyar embernek. .. (Huszár Dezső: Vagy az orvosoknak!) Vagy az orvosoknak. Nagyon köszönöm az ilyen kormánypárti közbeszólásokat. (Derültség.) örülök, hogy egyetértünk és meg vagyok szentül győződve, hogy ebben a kérdésben nemcsak az én kedves barátom, de a nagy magyar közvélemény is teljesen az én álláspontomon van, sőt ha belátnék az igazságügyminiszter úr lelkébe, (Derültség.) ő is azt mondaná, hogy az igazsághoz legalább is nagyon közel járok. T. Képviselőház! Mondom, itt nem lehet már mókákkal elintézni ezt a dolgot, nem lehet már itt programmokkal és értekezésekkel elintézni. Nálunk mindennel megkésünk. Várjuk, hogy a külföldön mit csináltak, aztán jövünk mi. Bocsánatot kérek, ez sajnos így van. Nem merünk az adósságelengedéshez hozzányúlni. (Kun Béla: Az adósságátértékeléshez!) Kérem, én magyarul beszélek. Nem szoktam cifrázni! (Derültség.) Arról van szó, hogy.arányba kell hozni a mai terheket azokkal a terhekkel, amelyeket annakidején felvettek. (Zaj balfelől.) TTgy beszélek, amint a szívemen van és józanul, amint gondolom (Kun Béla: Átértékelni az adósságot!) Átértékelni. (Zaj balfelől.) Ha Ulain képviselő úr ezt így beveszi, én így is beadom neki. (Derültség.) Ellensége vagyok, itt a demagógiának, a ha197. ülése 1933 június 12-én, kétfon. táskeltésnek, nincs annak semmi értelme. Az ember ne hirdessen olyasvalamit, amit annakidején, ha tőle függne, nem tudna megvalósítani, (Helyeslés.) Beszéltem kiváló bírákkal és azt kérdeztem, hogy a bírói gondolkodással, a bírói lelkiismerettel összefér-e az, ha valaki az adósságot számszerűleg nem abban az összegben fizeti vissza, amelyben annakidején felvette, hanem devalváltan és a mai értékben. Az illető azt mondta nekem, ez a legigazságosabb dolog a világon. (Mozgás.) A jelvényt is viseli, a Gömbös-párti jelvényt. (Ulain Ferenc: Akkor nem bíró!) Nyugdíjas kúriai bíró. Bocsánatot kérek, azoknak talán szabad még. (Derültség jobbfelöl.) Azért, hogy valaki nyugdíjba megy, t. képviselő úr, még nem vesztette el ítélőképességét. Nem lehet itt,ügyvédi fifikákkal dolgozni az ellenzéken. (Elénk derültség.) Azt mondom, hogy, igenis, az igazságosság is amellett szól, hogyha értékben adom vissza azt, amit nekem értékben adtak, akkor ezzel nem csaptam be a hitelezőimet. Nem lehet tömegeket, nem lőhet százezreket tönkretenni csak azért, hogy ezáltal tízezreket megmentsünk. Itt meg kell találni a kiegyenlítődést itt valahogy -; egy kényszeregyessóget kell csinálni, t. igazságügyminiszter úr! Ez meg volt a békében a kereskedő világban, itt a fővárosban, csak a gazdára, a kisgazdára nézve nem volt meg. Meg voltak a csődönkívüli kényszeregyességek, a barátságos és nem tudom miféle kiegyezések. Miért ne lehetne ezt megcsinálni? Ha nem lehet megcsinálni általánosságban, tessék megcsinálni egyenként. (Kun Béla közbeszól.) Sajnálom, hogy ez a képviselő úrnak nem tetszik. T. képviselő úr, én nem szeretem azt, ha itt bizonyos pártféltékenység nyilvánul meg. Nincs annak semmi értelme, nekünk az ország érdekét kell néznünk. (Kun Béla: Ügy van! Ez igaz!) Nem az a fontos, hogy ki találta ki ezt a gondolatot, ki volt az első, aki ezt mondta, a lényeg az, hogy megcsinálják. Azt hiszem, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr nem mondhat ellent ennek. Amikor valaki tíz hold földecskéjére, amely 10.000 pengőt ér, felvett 3000 pengőt, akkor ezt a földet egyharmadával terhelte meg, hiszen nem a szép szeméért adták neki azt a pénzt, hanem a földjére kebelezték be az adósságot. A legnagyobb igazságtalanság, amit csak el lehet képzelni, az, hogy csak a föld árát, csak a búza árát hagyták esni. a pénz értékét ellenben mesterségesen tartják. Ezt ebben az országban senki sem tudja megérteni. Ez lehet magasabb államtudomány, ez lehet nagy pénzügyi szaktekintélyek csodaszere, de, hogy az ország mellette tönkre megy, az egészen biztos. Ezeket voltam bátor ebben a kérdésben a t. Ház figyelmébe ajánlani. Itt van egy másik kérdés, a tisztviselőkérdés. Csökkentették . a fizetéseket, csökkentették a nyugdíjakat és csökkentették a nyugdíjasok lakbérét. Szeretnék egyszer igazán betekintést nyerni abba, hogy mit jelent ez az államnak, mert valószínűnek tartom, hogy az állam a dupláját veszti el ennek, amit az egyik oldalon a csökkentés által nyert. Mert ki vásárol ma, t. Képviselőház? A fixfizetésű magántisztviselő és köztisztviselő, igaz, hogy az is három nap alatt költi el fizetését, 1-én megkapja és 5-én már nincs pénze. Amit pedig ez a társadalmi réteg elkölt, az a kereskedőhöz, a kisiparoshoz kerül, végül pedig adóban viszszamegy az államhoz. Most az a kérdés, hogy nena kétszer annyival kevesebb a,dó folyik^e be