Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Áz országgyűlés képviselőházának 196, hogyha ebben a négyespaktumban a revízió ügye nincs olyan határozottan, élesen és imperatíve kimondva, mint ahogy az Mussolini eredeti tervében volt, akkor azt kell felelnem, hogy ennek oka elsősorban Németország. Az a Németország, amely Genfben' nemrégiben a leszerelési konferencián, még a Papen-kormány idejében, ki tudta verekedni magának az egyenjogúság elvi kimondását és amely Németországnak mai — hitleri — agresszív külpolitikája a revízió kérdésében az olasz nemzet nagy vezérét izolálta, mert Angliát az általános revízió ellen fordította. Legszentebb meggyőződésem szerint ez volt a legfőbb ok, amiért a négyespaktum nem az, aminek reméltük és aminek lennie kellett volna. Ha valaki számára vereség ez az egész négyespaktum, akkor r a német birodalom számjára vereség. Nemrégiben Göhring porosz miniszterelnök olyan megalázkodó beszédet mondott Franciaországgal szemben, amire nem vetemedett volna a weimari Németországnak egyetlen politikusa sem és erre a megalázkodó beszédre mondotta a régi német konzervatív nacionalista politikai orgánum, a Deutsche Allgemeine Zeitung, hogy ez valóságos úji Jéna, jénai vereség. Emiatt, ennek az igazságnak a kimondása miatt szüntették meg három hónapra a német konzervatív nacionalizmusnak ezt az ujságlát. Intő példe mindez számunkra, magyarokra is, hogy végre-valahára jussunk annak tundatára: nekünk el kell választanunk egyszersmind enk orra a német revíziót a magyar revíziótól! (Ügy van! a baloldalon!) A versaillesi békeszerződés revíziója számára tíz esztendőre bezárultak a kapuk, a magyar revízió: Trianon revíziója számára nem zárultak be akkor, ha a magyar nemzet helyes és okos politikát folytat. (Ügy van a baloldalon.) Méltóztassék csak elolvasni, hogy mit ír Georges Roux francia újságíró a magyar sajtóban, milyen élesen hangsúlyozza, hogy a magyar revíziónak Franciaországban mennyi barátja van és hogy a magyar revíziónak ez a gondolata, ha a kettőt, v ersaillest és Trianont elválasztjuk, mennyire érik Franciaországiban. Ez a nagy német vereség^ is kell. hogy útmutatás legyen a magyar politika számára. Nekünk nem a Német birodalomhoz való szolgai alkalmazkodás az utunk a revízió felé, hanem a magyar külön igazság hangsúlyozása, annál is inkább, mert mihelyt ennek a 14 esztendőnek diplomáciai történelmét valaki alaposan át fogja vizsgálni, be fog bizonyulni, hogy ezt az elválasztását Trianonnak és Versaillesnek nem mi hajtjuk most végre, a németek 14 észtendJől óta mindig élesen különválasztották a versaillesi békeszerződést^ a trianoni békeszerződéstől és annak revíziójától s mindig csak a ma erük revízióját hangsúlyozták. Most azután elérkezett az ido arra, hogy a magunk külön igazságát külön hangsúlyozzuk és végre-valahára megszűnjék az a hamis látszat, hogy a magyar politika el van kötelezve a német birodalmi politika számára, hogy nekünk nincsenek önálló gondolataink, nekünk nincsenek! ónálló terveink a Dunavölgye szániára, hogy a magyarság életrehalálra együtt van és együtt masíroz, Németorsizággal. (Rüehler József: Ne tessék kacérkodni Hitlerrel!) Egy másik kérdést is szóvá kívántam tenni és ez az osztrák-német feszültség kérdése. Lehetetlenség, hogy a magyar nemzet szó, hang nélkül, állásfoglalás nélkül nézze, hogy az osztrák-német nemzet ma a maga állami KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 189 és nemzeti önállóságának védelmében egyedül állva valósággal hoferandrási hősiességgel küzd azzal a hitleri német birodalommal szemben, amely Ausztriát el akarja nyelni. (Ügy van! balfelől.) A Reggel cknű újságban Lázár Miklós t. barátom egész sorát hozta a legelőkelőbb osztrák politikusok nyilatkozatainak, amellyekben nemcsak magyarbarátságról tettek tanúságot, hanem az osztrák-magyar együttműködést is a legkonkrétebb formában hangsúlyozzák, a magyar-osztrák közeledésnek nyitnak utat nemcsak a vezető osztrák államférfiak, hanem olyan gazdaságpolitikusok is, akik^a múltban talán bizonyos aggodalommal nézték a magyar-osztrák gazdasági kooperáció ügyét. Méltóztassék csak elolvasni gróf Colloredo-Mannsfeld-nek, az osztrák Omge vezérének a Reggelben megjelent nyilatkozatát, amely azt mondja: igaz, hogy az osztrák mezőgazdaságnak vannak bizonyos aggodalmai a magyar-osztrák szoros kooperáció kérdésében, ezek azonban részletkérdések, amelyeket nagyon könnyűszerrel át lehet hidalni. Azt lehet mondani, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak sorában az egész osztrák politikai-, gazdasági- és társadalmi élet nyilatkozik meg abban az irányban, hogy szorosan együtt akar működni velünk magyarokkal. Erre a miniszterelnök úr az egységespárt pártértekezletén beszédet mondott, amelyben élesen állást foglalt a restauráció ügyében. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy én magam meggyőződéses és hajlíthatatlan szabadkirályválasztó vagyok. Hajszálnyira nem tértem el és nem térek el attól a meggyőződésemtől, hogy egyesegyedül a magyar nemzet hivatott arra, hogy a királykérdést eldöntse; a magyar nemzet olyan rettentő nagy úr, hogyha kell, még forradalomhoz is van joga, tehát semmiféle múltbeli megkötöttség nem állíthatja meg abban az irányban, hogy a maga jó voltát, a maga szuverén akaratát kifejezésre és érvényre juttassa. Ezért a legélesebben visszautasítom a legitimista gondolkodásnak azt a hangját, amelyet Hunyady Ferenc gróf használt nemrégiben, amikor azt mondotta, hogy a magyar nemzetnek kutyakötelessége a királykérdést legitimista irányban megoldani. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét 'befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Pár mondatra való időt kérek. Hangsúlyozom, hogy a legitimizmus kérdésében hajlíthatatlan szabadkirály választónak érzem magam. Helyeslem, amikor azt mondotta a miniszter úr, hogy a királykérdés megoldása nem aktuális, de viszont a legmesszebbmenőén tiltakoznom kell az ellen, hogy a restauráció veszedelmének ürügye alatt az osztrák-magyar közeledésnek és barátságnak útjai torlaszoltassanak el! (Ügy van! balfelől.) Ez az egész kérdés nem állítható az antilegitimizmus vicinális mellékvágányára, amelyre a miniszterelnök úr állította. Megmondom azonban a magam igazságát a legitimistákkal szemben is: hibát követnek el, amikor az osztrák-magyar közeledés ügyét átviszik a másik vicinális vágányra, a legitimista^ vágányra. Mert ma arra van szükség, hogy Ausztriában minden olyan erő együtt legyen, amely az önálló Ausztriát védi. Ausztriának ma szüksége van a jóhiszemű szociáldemokratákra is, akik sokkal inkább együtt működnek Dollfuss2§