Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. balközépen.) Amikor én tradíciókat említek, hangsúlyozni kívánom, hogy nem azt óhajtom és nem azt óhajtjuk, hogy visszaállíttassák a múlt, hogy kiváltságok konzerváltassanak' vagy restauráltassanak. (Ügy van! a balközépen.) Ha egyáltalán lehet szó arról, hogy egyik polgár, vagy a polgároknak valamely rétege vagy osztálya közelebb állhat az uralkodóhoz, mint más polgár, vagy más réteg és osztály, akkor azt kell mondanom ós erről biztosíthatom a^ t. Házat, hogy az, akire Szent István koronája vár, elsősorban a szegényeknek, a nélkülözőknek és szorongatottaknak kíván ^ a királya lenni. (Ügy van! a balközépen.) Azért, mert ha valaki, akkor ő megtanulta, hogy a szerencse nem mindig érdem és al sors nem mindig igazságos bíró. (Ügy van! Taps a balközépen.) De ismétlem, t. Ház, itt

1 nem a múltról, hanem a jövőnek megalapozásáról van szó. Arról van szó, hogy amikor keleten, északon és délen (Halljuk! Halljuk!) és immár mostan nyugaton is olyan törekvések és tendenciák érvényesülnek, amelyektől joggal féltem a magyar szuverenitást,'akkor legyen valaki, aki erre jog és^ törvény szerint hivatott, aki mindnyájunk képviseletében fellovagol a koronázódmmbra s ősi szokás szerint valamennyi égtáj felé jelzi azt, hogy ebben az országban nem az idegen érdekek szolgálatának és a meghunvászkodásnak, hanem a nemzeti célokért és a függetlenségért való küzdeni akarásnak a szelleme él. | "Fin nem fogadom el a felhatalmazási javaslatot azért, mert úgy látom, hogy bár sok elgondolásban felfogásban és elvben egy alapon állok a miniszterelnök' úrral: mert amíg én levonom ennek az elvi alapnak (konzekvenciáit, addig sajnálatomra, a miniszterelnök úr nem vonja le. (Élénk helyeslés és ta,ps a balközénen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Nemrégen az egyik politikai napilapban hosszú cikk jelent meg arról a különös jelenségről, hogy az ország nyugati részén a horogkeresztes mozgalom egyre terjedőben van. Erre a témára azért térek itt rá a miniszterelnök úr előtt, hogy rámutassak arra, mi ennek a háttere. Sokan ezt tisztára azzal akarják elintézni, hogy a szomszéd Ausztriában ma erős politikai hullámverés vaoi, erős küzdelem folyik ott a horogkereszt és az uralmon lévő keresztényszocialistapárt között, és ennek a hullámverésnek •habjai csapnak át a határon, én azonban ennek! nemcsak: lélektani magyarázatát látom s ezért vagyok bátor a miniszterelnök úr figyelmét erre felhívni, ennek ott a határszélen erős gazdasági oka van. A trianoni 'határt sehol sem vonták meg oly lelketlenül és lehetetlenül, mint éppen az országnak ebben a hármas határszögében, amely két határ közé lévén szorítva, az ország testéről teljesen el van vágva. Mosón ós Magyaróvár a háború alatt ipari centrummá fejlődött, a. közös hadsereg vezetése Mosonra és Magyaróvárra koncentrálta a hadianyagot előállító gyártelepeket. Ezek a gyártelepek a háború végén, különösen az*ország megcsonkítása után, természetesen 'megszűntek működni. Ott állanak a gyönyörűen és modernül felépített gyártelepek, de üresek. Hozzájárult ehhez mégí hogy úgy Mosonban. mint Magyaróvá- I rótt a gazdasági depresszió következtében beKÉPVISELÖHÁZI iNAJpLÓ XVII. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 161 zártak a többi gyárak is. Innét van az a sa^ játságos jelenség, hogy a 9000 lelket számláló Magyaróvárott

1 és a 6000 lelket számláló Mosonban több a munkanélküli, mint a 32.000 lelket számláló Sopronban. Mosonban még most is 1000, Magyaróvárott pedig 800 ellátatlan! van. Természetes, hogy a mezőgazdaság mai állapotában kénytelen felvenni ezt a munkanélküli tömeget, hogy nyáron át biztosítson részére munkát. Hangulat szempontjából nagyon háládatos lenne utalni azokra a tragédiákra és jelenetekre, amelyek nap-nap után a Városházán, illetőleg |a községházán lejátszódnak. A miniszterelnök urat arra kérem, — és amikor ezt teszem, a munkanélküliek nevében intézem hozzá a kérésemet — hogy dacára az ország nehéz pénzügyi helyzetének, találjon arra utat^ módot és lehetőséget, hogy ezen a nemzeti szempontból igen fontos nyugati határvidékeken a munkanélküliek munkát találjanak. A horogkeresztesek rossznéven vették tőlem, hogy itt parlamenti felszólalásomban ellenük fordultam és kifogásoltam, hogy egy magvar párt, egy német nemzeti pártnak jelvényét viselje és tagjai «Heil Hitler»-rel köszöntsék egymást. Meskó t. képviselőtársam itt az ülésen megkérdezte, hogy ezt miért teszem. Megmondom. Én, mint magyar képviselő, csak megismételhetem azt, amit a miniszterelnök úr mondott költségvetési beszédében, hogy egy magyar pártnak nem a horogkereszt, hanem egy másik: az apostoli kettős kereszt lehet a jelvénye. (Meskó Zoltán: Fehér Nagymagyarország!) Tény, hogy Nyugatmagyarországon > a horogkeresztesek Hitler nevével^ köszöntik egymást. Ezt én a magam részéről nem tartom sem kívánatosnak, sem megengedettnek. Szeretném látni, mit csinálnának Németországban, ha ott «Heil Meskó»-val köszöntenek egymást az em'berek. (Meskó Zoltán: «Bátorság» — a hivatalos köszöntés! Hamarább volt a miénk!) T. Ház! Egy pénzügyi életet közelről érintő jelenségre vagyok bátor a kormány figyelmét felhívni. Méltóztatnak/tudni, hogy a vidéken a helyi pénzintézeteknél a bankzárlat következtében lassan, de biztosan megindult a betéteknek lassú 'elszivárgássá, amiben szerepük van azoknak a képviselőtársaimnak is, akik a devalvációt, legalábbis részben biztos hatású gyógyszernek hirdetik itt az országban. Mármost jött a kormány részéről a gazdavédelmi intézkedés, úgyhogy azok az intézetek kerültek a legnehezebb helyz'etbe, amelyek éppen a legjobb intézetek, mert hiszen a jó intézetekben halmozódtak fel a betétek. Ezek két malomkő között vannak. A kinlévőséget nem tudják mobilizálni, a betevőknek viszont, akik kérik betéteiket, kénytelenek betétjüket Ikifizetni. A Pénzintézeti Központ páholyból nézi az eseményeket és nem szolgál egyébbel, mint jótanácesal az intézeteknek. Arra kérem a kormányt, ne hagyja ezeket az intézeteket vergődni, mert sem nemzeti, sem közgazdasági, sem szociális érdek nem fűződik ahhoz, de legkevésbbé agrárérdek, hogy a vidéki intézetek tönkremenjenek, és ezeknek az intézeteknek helyét a bankok foglalják el. Arra kérem a kormányt, hogy e kérdést a Pénzintézeti Központtal tárgyalja meg és kérem azokat a módokat és lehetőségeket, amelyek az intézeteknek megmentésére alkalmasak. Patacsi Dénes t. képviselőtársam már foglalkozott a gazdaadósságok rendezésének kérdésével. En a miniszterelnök úrnak és a kor24