Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

162 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. mánynak itt a Ház előtt vagyok bátor felhívni a figyelmét arra az elaboratumra, amely már a pénzügyminiszter úr előtt van és amelyet Frisch Ferenc egyetemi tanár, miniszteri tanácsos, dolgozott ki. A terv az 500 milliós mezőgazdasági adósság likvidálását kamatozó sorsolási kötvények és céladó bevezetése útján akarja megcsinálni. Vgy tudom, hogy pénzügyi körök a legnagyobb érdeklőddéssel és figyelemmel fogadták ezt a tervet és járható útnak találják, amelyen ez a kérdés megoldható. E mellett én még szükségesnek tartom a vidék szempontjából a hátralékos adók kérdésének rendezését. Sokszor felmerül a vád közéleti tényezők és hatóságok részéről a vidék gazdaközönségével szemben, hogy nem akar adófizető kötelezettségének eleget tenni. En már egyszer itt a Házban rámutattam ennek a kérdésnek a rákfenéjére. Szerintem egy drasztikus közmondással lőhetne rámutatni ennek a kérdésnek a gyökerére, azzal, hogy: «FejétŐl büdösödik a hal», mert a destruálás felülről, a nagy adófizetők részéről történt. Legutóbb is megkérdeztem több pénzügyigazgatótól, hogy mi itt a valódi és objektív megállapítások alapján mutatkozó helyzet.* A helyzet az, hogy a tavalyi adó legnagyobb részét befizették s a nehézséget az elmúlt esztendőkből megmaradt hátralékok okozzák. Ezt a hátralékot ugyanis mint terhet vonszolja magával a késedelmi kamattal együtt az adófizető. A gazdasági (helyzet nem javulhat olyan rohamosan, — még ha javul is — hogy egy esztendő alatt lerázhatná ezt & terhet az adófizető. Itt tehát valami megoldást kell találni, mert minél tovább késik a megoldás, annál nehezebb lesz az. Tehát minél előbb meg kell oldani a kérdést,, mert ez a kérdés az, amely legjobban nyomja a vidék agrártársadalmát. Meg vagyok győződve, hogyha ez a két kérdés megoldódik, a vidéki élet szempontjából teljesen új helyzet áll elő és magától levezetődik az a feszültség, amely vidéken rajta ül a lelkeken. T. Ház! Ezzel kapcsolatban a pénzügyminisztériumnak, nézetem szerint, egy nem 'helyes intézkedésére kell a figyelmet felhívnom. En megértem azt, hogy szorítani kell az adók behajtását, mert ha a bevételek nem folynak be, magától értetődik, hogy sem az állam, sem a kormány nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, azonban est modus in rebus: az egyik pénzügyigazgatóság területén ugyanis olyan rendelet ment ki, hogy a tej szövetkezeteknek a bevételeit, illetőleg azokat a pénzeket, amelyeket a tej szövetkezetek a beszállított tej után kifizetnének a tagoknak, foglalják le adóba és a tej szövetkezetek csak akkor fizethetik ki ezeket az összegeket az illető gazdáknak, ha nincs adóhátralékuk. Nézetein szerint, ez az intézkedés a földmívelésügyi tárca szempontjából sem lehet közömbös. Mert mi lesz a vége annak, ha a gazdáknak a tej szövetkezetektől járó járandóságait lefoglalják. Az, hogy az illetők nem fogják beszállítani a tejet a tej szövetkezetekbe és állattenyésztésük, amely a gazdasági depresszió folytán már úgyis sokat szenvedett, még jobban szenved minőségben és mennyiségben. Tény az, hogy bizonyos forgótőkére feltétlenül szüksége van annak a kisgazdának, és ha ez nincs meg, akkor megáll nála az egész gazdasági élet. Éppen azért én ezt az intézkedést túlzott szigornak, túlkapásnak vélem és felhívom a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ilyen úton-módon ne akarjon az állam az adóhátralékokhoz jutni, mert több kárt okoz vele, mint amennyi hasznot lát belőle, s rosszabb az orvosság a 'betegségnél. T. Ház! Még egy kérdéssel kívánok itt röviden foglalkozni, amelyben azt hiszem, pártokra való tekintet nélkül nincs köztünk különbség. Mindenkinek lelkében benne van és senki sem meri megmondani. Annak idején évekkel ezelőtt, még Bethlen kormánya alatt, amikor láttam, hogy az ülések látogatottságát illetően sok kívánnivaló van, javasoltam, nem volna-e jó, ha megváltoztatnék a rendet és a délelőtti tanácskozás rendjéről áttérnénk a délutáni tanácskozásra. AÉkor, mivel Bethlen István ellene fordult ennek a véleménynek, a t. Ház sem szavazta meg. Most néhány hónap óta tart ez az új rend és este, illetve éjjel vannak az ülések. Azt hiszem, mielőtt széjjelmennénk, jó, ha megállapítom itt a Ház színe előtt, hogy az éjjeli ülések rendje^ nézetem szerint nem vált be. Sem a tanácskozások nívóját nem emelte, sem a tanácskozások iránt való érdeklődés hiányát nem szüntette meg és nem emelte az érdeklődést. Hiába állítjuk át itt a parlamentben a rendet, az élet nem állítja át és ha mi " este és késő éjjelig tanácskozunk is, a képviselő uraknak, a minisztereknek és a miniszteriális hivatalnokoknak délelőtt kell dolgozniok és fáradt emberekkel a legfontosabb ügyeket, az állam ügyeit, az ország ügyeit intézni, nézetem szerint nem

j jó. En magam, aki valamikor azon az állásponton voltam, hogy váltsuk át a tanácskozások rendjét és tegyük át az üléseket délutánra, ma kénytelen vagyok konstatálni, hogy azok a remények és várakozások, amelyeket e változáshoz fűztem, nem váltak be. Lehet, hogy egy-két úrnak kényelmesebb, hogy az ülések este legyenek, de nézetem szerint a közéletnek és a parlamenti életnek nem érdeke és a miniszterelnök urat arra kérem, tegye konszideráció tárgyává, vájjon majd az új ülésszakon folytatódjék-e ez az új rend, és nem volna-e indokolt, — mert szerény véleményem szerint indokolt — hogy a parlament térjen vissza a régi rendhez, ellenben találjon a t. Ház olyan utakat és módokat, amelyekkel azok a képviselők, akik nem tesznek eleget képviselői kötelességüknek és nem jelennek meg az üléseken, rászoríttassanak arra, hogy a Képviselőház tanácskozásain résztvegyenek és a maguk részét a munkából kivegyék. igen t. Ház! Még csak egy-két mondatban rá kívánok! térni arrai a kérdésre is, amelyet itt Griger Miklós t. képviselőtársam és utánna nagyon érdekesen Kállay Tibor t. képviselő társíaan fejtegetett. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Amit Kállay Tibor t. képviselőtársam most itt elmondott, annak nagy részét osztom. Csak egyet nem osztok vele és azokkal a képviselőtársaimmal, akik ezt a kérdést most idehozzák. (Téglássy Béla: Nem_ idevaló!) Ők abban tévednek, hogy ez al kérdés aktuális. A magyar lelkekben lehet aktuális, de vilíágpolltiikai szempontból nézetem szerint neim aktuális. Amiről itt szó van,> az benne él minden magyar ember lelkében és mi szeretnők, ha így lenne, de amikor az urak itt ezt úgy tüntetik fel, mint realitást, akkor tévednek, mert csak azt vetítik fel a külpolitikai horizontra, ami saját lelkünkben és minden magyar lelkében él. Kállny t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a Hitler-féle Németországgal újjá ébredt Németországnak a régi német impérium felé való törekvése, amely résyi német impérium alatt szerinte sokszor szenvedett Magyarország. Ez a megállapítása