Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-196
148 Az országgyűlés képviselőházának . vállaira, mint terhet rakni kívánok, az, hogy igyekezzék életünket akként megerősíteni, hogy ezeket a nehéz időket valahogyan kibírjuk és magunkat átmentsük minél kevesebb áldozat árán egy boldogabb és jobb időre. Ügy érzem,^ hogy a kormányban ez a jószándék és tehetség megvan; ennek következtében bízom benne, hogy ez neki sikerülni fog. Ami az egyes kormányzási ágakat közelebbről illeti, közösen megállapíthatjuk, hogy a közterhek felette súlyosak és az is kétségtelen, hogy különösen a múlt hátralékait erős kezekkel behajtani ma csaknem reménytelen. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a múlt közterheinek (hátraléka tekintetében valamely nyugvópontot keressen és találjon meg. Ha nagyobb időtartamra osztaná fel a hátralékos adóterheket, talán biztosítaná a jövendő adók befolyását. Másik kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz szól, aki a magyar föld népének atyja és gondozója és akinek éreznie kell, hogy a gazdaadósságok tekintetében nyugvópontra kell juttatni a multat. A gazda teljesen tönkre megy, ha a múlt gazdaadósságai megfelelő módon nem rendeztetnek. Mert, hogy ma csak kamatot is törlesszen, hogy a közterheket is fizesse, hogy éljen is: ezt a mai terményárak mellett a gazdától lehetetlen kívánni. De van ennek egy másik oldala is. Kerületemben és egyebütt is az országban, igen sok az eladósodott gazda. Ezek között az infláció, a devalorizáció kérdése, mint álmodott kedves álom lebeg. Infláció után áhítoznak és lassan az egész gazdaközvélemény ilyen téves irányba terelődik s azt hiszi, hogy az infláció révén a gazdán segíteni lehet. Ennek a tévhitnek mindjobban való terjedése ellen egyetlen orvosság lenne, ha a földmívelésügyi miniszter úr kezébe venné a gazdaadósságoknak a múltra való rendezését és nyugvópontra való juttatását. Nem szabad elfelejtenünk, hogy éppen a derék, törekvő, jószándékú gazdák kerültek a legnagyobb bajba, akik igyekeztek földet szerezni, vagy intenzíven gazdálkodni. Ezek érdemesek is arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ügyüket magáévá tegye, a kormánynál keresztül vigye a múltra nézve a gazdaadósságok nyugvópontra juttatását. Az infláció vészes jelszavának gazdakörökbe útját állani csak a gazdaadósságok méltányos rendezésével lehet. Akinek vagyona fele értékre esett önhibáján kívül, az sohase fogja megérteni, hogy a pénz, a teher, az adósság változatlan értékben maradjon. S ez nem is igazságos. Egyelőre a múltra nézve, a kisgazdáknál úgy a tőke-, mint a kamattörlesztés pár évre felfüggesztendő, míg ezek az adósságok nemzetközi viszonylatban megoldódnak. Ha nem sietünk a gazdák segítségére, Önhibájukon kívül elvesznek. Megakad a termelés s tönkremegy a mezőgazdaság. (Éber Antal: A kisgazdaadósság!) Kisgazdaadósságokról, kisemberekről beszélek mindig. E tekintetben csak megköszönhetem a Tébe. legutolsó határozatát, amely szerint, hacsak egyetlen törlesztést eszközöl a kisgazda, akármennyi a hátraléka, a kebelébe tartozó pénzintézetek sem perlést, sem végrehajtást, sem árverést nem tartanak.^ Ez annak a rideg tőkének, amelyet oly szívesen megbélyegeznek itt, igen nobilis, humánus és önkéntes elhatározása,^ amelyet minden kisgazda csak örömmel és hálával fogadhat. (Éber Antal: A kisgazdákra kellene korlátozni a kérdést.) 96. ülése 1933 június 9-én, pénteken. T. Képviselőház!! Mint kifejezetten igazságügyi embernek kötelességem az igazságügyi tárca problémáival is foglalkoznom. Véleményem szerint az igazságügyminiszter úrra három nagyon súlyos feladat nehezedik az igaziságügyi kormányzás^ területén. Egyik a megfelelő jó adminisztráció, a másik az igazságügyii szervezet további leépítése, harmadik: gondosdokás az utánpótlásról és a jogászifjúság elhelyezéséről. Az igazságügyminiszter úr, akinek) halk, nyugodt, komoly vonalvezetése megfelel az igazságszolgáltatás szellemének és alki iránt teljes bizalommal viseltetem, megállapításom szerint hivatalba lépése első pillanatában észrevette, hogy a jó adminisztrálás ma többet ér minden törvénytárgyalásnál. Idevonatkozó intézkedéseiről s elért eredményeiről csak a legteljesebb elismeréssel nyilatkozhatom. Ebben igaza is van. A jó bíró többet ér, mint bármilyen jó törvény, a jó bírót pedig a jó adminisztráció termeli ki az igazságügyi szervezetből. Az igazságügyminiszternek joga és kötelessége törvényben biztosított főfelügyelet! jogánál fogva a megfelelő adminisztrálás. Ez a 'megfelelő adminisztrálás biztosítja, hogy megfelelő^ bíró megfelelő helyre kerüljön, hogy az igazságszolgáltatás szakágazataiba megfelelő ! szakerők kerüljenek, hogy senki ki ne neveztesség vezető állásra, aki arra külön hajlammal és tehetséggel nem bír, senki se lehessen törvényszéki egyesbíró vagy járásbíró, aki ; nem komoly és tapasztalt kiváló bíró és senki se lehessen királyi ügyész és vizsgálóbíró, ahol emberek becsülete és szabadsága dől el az első órákban, aki erre külön hivatással és tehetséggel nem bírj A jó adminisztrálás feladata a bíró magánéletére éppúgy felügyelni, mint a bíró nyilatkozataira, magatartására és egész hivatali ténykedésére. A bírónak magánéletében is jó példával kell előljárnia, hiszen mások felett ítélkezik, viszont hivatali ténykedéseiben és nyilatkozataiban mindig a legmagasabb és a legérdektelenebb tárgyilagosság kell, hogy vezesse. Fájdalommal hallunk sokszor olyan bíróig elszólásokat és - nyilatkozatokat, amelyek akár a feleket, akár a tanukat, akár a vádlottat sértik, különösen fáj oly! nyilatkozatot hallanunk, amely mintegy előre, ítélethozatal előtt elárulja a bíró állásfoglalását. Az angol bíró vógigíárgyalja az ügyet anélkül, hogy valakinek sejtelme volna, mi az ő véleménye. Erre kell törekednie a magyar bírói karnak is. Sajnálattal láttam, -— magam győződtem meg róla — hogy abban az óriási munkában, amelyet a bíróság végez, egyes bírák nem helyeznek elég nagy súlyt az ítélkezés és igazságszolgáltatás alakszerűségére, ünnepélyességére és komolyságára, amely hozzátartozik az igazságszolgáltatáshoz. Az a külföldön bevezetett talár nem minden lelki és tapasztalati alap nélkül való, ez tradíció. Az igazságszolgáltatás alakszerűsége, komolysága és. ünnepélyessége megőrzendő, hogy a felek és tanuk, akik életükben egyszer-kétszer jelennek ott.meg, érezzék, hogy most a bíró előtt állanak, szent helyen vannak, ahol emberek vagyona, élete és becsülete felett ítélkezik embertársuk. Hogy a bíróság az alakszerűségeket s ünnepélyességet betartsa, erről való gondoskodás az adminisztráció, a felügyelet feladata. Igen t. Képviselőház! A bírónak éreznie kell, hogy fölöttes hatóságának szeme minden ténykedésén rajta van. Igaz, a bíró független,
