Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

120 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. nem 60% nő van. Itt van a névsor a kezemben. Közismert nevek, akik magas nyugdíjakat húznak. Közismert dolog, hogy báró' Arz Arthurnénak, báró Boroevics Szvetozárnénak, vitéz Hellebronth Antalnénak nagytrafikengedélye van és van még számos ilyen. Itt van a névsor, amelyben fel vannak tüntetve ezek a nevek. Ezek közismert dolgok, itt revizió kell. Nem, statisztikát kell itt összeállítani; az általam! említett pár egyénnek is nagyon tisztességes, becsület nyugdíja van, amelyből meg tud élni és tudomásul kell venniök azt, hogy ma nem Bécsben élnek, hogy itt ma ezrek és százezrek vannak, akiknek az a jövedelem, amelyet ők a trafikból húznak, becsületes és tisztességes megélhetést biztosítanának. Ezt tovább tűrni nem lehet, itt nem megnyugtató szavak, hanem megnyugtató tettek és cselekedetek kellenek. Minthogy ezeket a megnyugtató tetteket és cselekedeteket a kormány részéről, különösen a pénzügyi közesrek részéről nem látom, a pénzügyi tárca költségvetését részleteiben sem fogadom el. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Gé-'a jegyző: Szinyei Merse Jenő! Szinyei Mcrse Jenő: T. Ház! Az előttem szólott Dinnyés Jépviselő úr fejtegetéseire vonatkozólag csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy szerény megítélésem szerint azt a kíméletes adóbehajtást, amelyet, megengedem, a mai viszonyokhoz képest joggal kíván intézményessé tenni, nagyon nehéz a; gyakorlatban keresztülvinni és az elmúlt éveknek kíméletes adóbehajtási rendszere, fájdalom, ma már megállapíthat ju!-: bizonyos mértékig megbosszulta magát. Hoj- y most ezeknek a felszaporodott adóhátralékoknak oly sokszor nagyon súlyosan ható behajtása az állam nehéz pénzügyi viszonyai következtében szükségessé vált. ezt éppen aza kíméletes adóbehajtás okozta, amelyet — sajnos, meg kell állapítanom — az illető adózók nem fogtak fel a maga jelentőségében. Kénytelen vagyok itt a Ház színe előtt kijelenteni, hogy ezen a téren csodálatos meg nem értés és csodálatos számítani nem tudás tapasztalhat.'). Saját magamnak is volt nem egy esetem kerületemben, amikor az illető elhozta ötévi adóívét visszamenőleg és abból meg lenetett aüaoítani, hogy az illető öt éven belül csak egyei lenegy ízben fizetett adót és természetesen ennek következménye volt egyrészt a késedelmi kamatok felszaporodása, másrészt, hogy az akkor, bár megengedem nehezen, de mégis csak különösen a gazdáiknál a 32—34 pengős búzaárak idejében, a mai viszonyokhoz képest^ relatíve könnyebben megfizethető adóhátralékok a mai mizerábilis termény- és állatárak idejében kerülnek lerovásra és behajtásra. A közterheket illetőleg egyébként mindanyuyian egy véleményen vagyunk, hogy bizony azok igen magasak és igen súlyosak, de itt is fájdalommal kell megállapítanom, hogy a, modern államok költségvetése egy észszerű taka rékos összeállítás és lefaragás után sem csökkenthető egy bizonyos mértéken és fokon túl és hogy egy modern állam háztartása többékevésbbó másra, mint közbevételekre, adóbevé telekre bajosan támaszkodhatik, az másképpen bajosan tartható fel. A jövő szempontjából, ha egy modern államéletet és egy bizonyos meg engedett evolúciót koncedálunk és feltételezünk, ezek az adóbevételek, illetőleg az állam nak az adóbevételekre való szüksége és az államháztartás szükségletei, bajosan képzelhető, hogy csökkenő tendenciát fognak mutatni, sőt meggyőződésem szerint állandó felfelé ívelésre van küTátás. Éppen ezért volna szükség az adófizetőképesség alátámasztására és megerősítésére és ez az, ami kormányunk egész gazdasági programmjának felépítésében megnyilvánul: a gazdasági vérkeringés felfrissítése, a munka és a kereseti lehetőségek megteremtése, hogy ennek révén és ezen keresztül az adózó polgárok jövedelme és keresete megszaporodva, adófizetési képességük is emelkedjék. Ezen megjegyzések után legyen szabad megemlítenem itt, a részletes tárgyalásnál egy kérdést, amely régebben foglalkoztat engem, amelynek már más alkalommal is voltam bátor hangot adni és ez a költségvetéseknek és az appropriációknak mai tárgyalási rendszere a parlamentben. Szerény megítélésem szerint úgy a pénzügyi bizottságban, mint itt a plénumban • a költségvetési előirányzat tárgyalásánál, bármilyen sok hasznos, okos és bölcs felszólalással találkozunk, mégsincs ezeknek túlsók praktikus jelentőségük, mert, méltóztassanak megengedni, az utóbbi évtizedekben alig emlékezem vissza arra, hogy ezeknek a már készen ideterjesztett költségvetési füzeteknek megváltoztatására akár a plénumnak, akár a bizottságnak bármiféle ingerenciája lehetett volna. Ha jól emlékezem, a közelmúltban volt egy eset, amikor a kormányzó úr tiszteletdíját a Ház spontán szükségesnek tartotta megváltoztatni, illetőleg felemelni, de máskülönben itt a legokosabb javaslatok, a legokosabb tervek és a legindokoltabb kívánságok is többé-kevésbbé pium desideriumok maradnak a jövőre nézve; közben változnak a viszonyok, sokszor talán az illető képviselőtársam is, aki a múlt esztendőben még annyira kívánta, kérte és követelte elgondolásának honorálását, a következő évben már maga is megfeledkezik róla, hogy azt az elmúlt évben mennyire óhajtotta és kívánta. Szerény megítélésem szerint, mégis helyes volna módot adni a Háznak és a képviselőknek arra, hogy a költségvetésnek esetleges számszerű megváltoztatására is befolyást nyerhessenek. (Heyleslés a baloldalon.) En tanulmányoztam a múltnak, a jó régi békebeli múltnak pár költségvetési tárgyalását a Ház Naplóiból és tudom, hogy például még az 1870-es és 1880-as években is még megvolt az, hogy a pénzügyi bizottság a beterjesztett és kinyomatott költségvetési füzeteken saját elhatározásából változtatást eszközölt. Nagyon természetesen az illető miniszter úrnak megvan a joga bármikor felvetni a bizalmi kérdést, mint ahogyan az, úgy tudom, a külföldi parlamentekben ma is szokásos és azt mondani, hogy ebből nem enged, ezt kabinetkérdésnek tekinti, de máskülönben mégis a több szem többet lát elvénél fogva talán nem volna teljesen célszerűtlen, ha a bizottságban — hiszen oda koncentrálódik a költségvetés tárgyalásának súlypontja — a változtatásokra a képviselő uraknak is mód nyújtatnék. Szerény véleményem szerint például a beruházásoknál nem mindegy az, hogy a parlament hogyan vélekedik, hogy melyik cél. melyik feladat volna a rendelkezésre álló eszközökkel inkább megvalósítható és esetleg azt a beruházási hitelt így vagy amúgy használják fel. Méltóztatnak emlékezni, amikor 2—3 évvel ezelőtt megszavaztuk a külföldi kölcsön felvételénél a beruházásoknak mikénti végrehajtását, már ott is volt bizonyos provideálás arranézve, hogy ennek a kölcsönnek