Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 191 mikénti felhasználására nézve az ország^ köz­gazdasági élete jeleseinek bevonásával és a parlament bevonásával fog annakidején a kormány dönteni és határozni. Ez már bizo­nyos fokig a felelősség megosztása szempont­jából sem volna a kormányra nézve közöm­bös, mert hiszen utólagosan könnyű, a bölcs kritika szavaival leszólni és elítélni azokat a beruházásokat, amelyek megtörténtek. Ennek kapcsán még csak azt volnék bá­tor kiemelni, amire úgy tudom, Inkey Pál báró képviselőtársam is utalt, hogy szerény megítélésem szerint a költségvetés tárgyalását nem kizárólag a pénzügyi bizottság kompe­tenciájába kellene utalni úgy, amint ez^ ma van, hanem az egyes tárcák tárgyalásánál az illető szakbizottságot is be kellene vonni. Elnök: Kérem, képviselő úr, ezt a'felszóla­lást abszolúte nem lehet kapcsolatba hozni a pénzügyi tárca költségvetésének első címével. A bizottságok hatásköre a házszabályokban megvan állapítva, a bizottságok a költségveté­sen változtatásokat eszközölhetnek, elfogadhat­ják, vagy visszautasíthatják. Ezek a kérdé­sek inkább tartoznak a házszabályokhoz,^ de semmiesetre sem a pénzügyi tárca első címé­hez. Méltóztassék a képviselő úrnak felszóla­lását kapcsolatba hozni a tárggyal. Szinyei Merse Jenő: Méghajlom az elnök úr figyelmeztetése előtt s igazolásomul azt vagyok bátor megjegyezni, hogy úgy érez­tem, hogy ezekre a kérdésekre a pénzügymi­niszter úr nagybecsű figyelmét mégis cél­szerű felhívnom, mert e tekintetben az ő kom­petenciája igen erősen érvényesül. Elnök: A házszabályok irányadók a tár­gyalásra, ehhez méltóztassék alkalmazkodni. Szinyei Merse Jenő: Ha meg méltóztatnak engedni, pár szót volnék bátor szólni az adó­reformról, amelyre nézve, úgy emlékszem, a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést volt szíves tenni, hogy átfogó adóreformra a mai viszonyok között, az időt nem látja elérkezett­nek. Ámbár ezt aláírom, mégis bátor vagyok a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy ezek a mai rendkívüli viszonyok viszont annyira plauzibilisekké és észlelhetőkké teszik a mai adórendszerben fennálló hibákat, hogy az úgynevezett előkészületi munkákat egy át­fogó szerves adóreformhoz, meggyőző ddésem szerint, célszerű volna^ már most folyamatba tenni. Itt azután természetesen az arányos és progresszív adózás gyakorlati keresztülvitelét kellene szem előtt tartani és azt a valóságban megpróbálni keresztülvezetni. Ezeknek az előkészületi munkálatoknak feladatköréhez tartozik az adóstatisztika kér­dése, amelynek elkészítését éppen csekélysé­gem volt bátor a tavalyi költségvetési vita so­rán határozati javaslatban kérni. Ezt annak­idején az akkori pénzügyminiszter úr el is fo­gadta s amint méltóztatnak tudni, az adósta­tisztika meg is jelent. E nagy és igen komoly munka mindenképpen csak dicséretére válhatik a pénzügyminisztérium illetékes tisztviselői­nek, akik ezt a nagy haszonnal forgatható munkát összeállították. Nagyjában és egészé­ben azokat a szempontokat, amelyek engem az adóstatisztika összeállításának javasolására vezettek, honorálva is látom ebben a munká­ban. Most, az idő rövidsége miatt, csak egy megjegyzésem volna, ez pedig az, hogy kérném a mélyen tisztelt miniszter urat, hogy a leg­közelebbi adóstatisztika összeállításánál szíves­ülése 19SS június 3-án, csütörtökön. 121 kedjék a vállalatok neme szerint is részletezni a társulati adóból eredő jövedelmet. Azt lát­juk ugyanis, hogy az összes többi adónemeknél foglalkozási ágak szerint is csoportosítva van­nak az adók, ellenben a társulati adónál nem látunk egyéb összeállítást, mint vármegyék, városok és községek szerint, hogy tudniillik melyikben hány lakos van, hány vállalat esik egy ilyen városra, megyére és így tovább, el­lenben nem látjuk a különböző vállalatok mi­neműsége szerint a társulati adó részletezését és csoportosítását, ami pedig, azt hiszem, a mélyen t. Ház minden egyes tagját nagyon melegen érdekli s szerintem az adóreform elő­készítésének kétségtelenül igen fontos alapját, előmunkálatát kell, hogy képezze. Bátor vagyok végül még a mélyen t. mi­niszter úr szíves figyelmét felhívni az első­fokú adókivetés nagy fontosságára és jelentő­ségére, ami, szerény megítélésein szerint, nincs tökéletesen megoldva. Az adókivető elsőfokú hatóságnál működő pénzügyi tisztviselők képe­sítéséről, megítélésem szerint, továbbképzés út­ján is kellene gondoskodni, mert az ő kezük­ben egyrészt óriási hatalom összpontosul, más­részt pedig mindenre kiterjedő ismeretkörre van szükségük, ha tényleg a helyzet magasla­tán állva akarják az adókivetést elsőfokon he­lyesen megejteni. Továbbképzés nélkül nem lehet azt kívánni, 'hogy egy valamikor — meg­engedem — kiválóan képesített tisztviselő ebbe a pozícióba kerülve, a gyakorlati élettől mégis csak nagyrészben elzárva a legkülönfélébb gazdasági kérdésekkel állandóan tisztában le­gyen és ennek folytán az adókivetést helyesen is tudja végezni. Amennyiben erről megfelelő gondoskodás történnék és itt bizonyos állandó továbbképzés nyújtatnék az elsőfokú adókivető tisztviselőknek, meg vagyok győződve arról, hogy az egész másodfokú és harmadfokú fel­lebbviteli eljárás is sokkal kisebb mértékre csökkenne, ez pedig mindenképpen örvendetes és kívánatos volna már csak a költség szem­pontjából is, amelyek természetesen vele jár­nak az ügyeknek ilyen, több fórumon való keresztülvitelével. Azonkívül vagyok bátor rámutatni arra is, hogy szerény megítélésem szerint az alsó­fokú adókivető hatóságoknál működő tisztvi­selőknek jelenlegi fizetési osztályai túlalacso­nyan vannak megállapítva, holott óriási mun­kateljesítményt várunk és kívánunk tőlük, és oly nagy hatalom fut össze kezük között, hogy ezeket a tisztviselőket anyagilag függet­lenebbekké kellene tenni és jobban kellene őket alátámasztani. (Egy hang a jobboldalon: Működési pótlék!) Valamiféle működési pót­lék vagy hasonló más megoldás segítene talán a helyzeten, de ismétlem, hogy megítélésem szerint egyik legfontosabb és legnehezebb munkát a pénzügyigazgatás körében az első­fokú adókivető hatóságoknál működő tiszt­viselők végzik. Egyébként a mélyen t. miniszter úr, iránt zrzett bizalomtól vezettetve, a tárgyalás alatt levő címet elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Legna gyobb sajnálatomra már csak pártállásom miatt sem csatlakozhatom az előttem szólott t. kép­viselő úrhoz és a költségvetést nem fogadha­tom el. Nem tartom elég radikálisaknak a mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom