Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 19 állam a mai lehetetlen viszonyok mellett. Elsősorbán nem bírja fizetni a kisgazdatársadalom, amely fundamentuma egész állami létünknek. Állandóan hallunk ilyeneket, hogy csak a nagygazdák vannak eladósodva, hogy a magyar paraszt, a kisgazda nincs eladósodva, az tud tovább termelni. E tekintetben bátor vagyok a statisztikáira hivatkozni, amelyből világosan kitűnik az, hogy a legtöbb baj az adóalanyok száma szempontjából 50 katasztrális holdon alul van. Hivatkozom egy nagyon komoly közgazdasági íróra. Juhos Lajosra, aki esztendőkön keresztül vizsgálta a kisgazdaságokat és megállapította, hogy míg az 1928-ban megvizsgált 28 kisparasztgazdaságból nyereséges üzem — amely az 5% kamatot megkereste — voU 5, veszteséggel dolgozott 13 és teljesen ráfizetéssel dolgozott 1(1, addig az arány 1932-ben úgy alakult, hogy a vizsgálat tárgyává tett 20 parasztkisgazdaságból az 5% normálkamatot megkereste 1, már nem jövedelmezett 7, és 12 volt, amely effektíve ráfizetett. Valamennyien tudjuk, nogy a kisgazdabirtoktípus az, amely a legolcsóbban dolgozik és ennek következtében legrentábilisabb. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a típus

% a kisbirtok az, amely a jövő mezőgazdasági típusa kell, hogy legyen a nemzeti, polgári, társadalmi érdekek kidomborítása szempontjából is. Ezek a megvizsgált gazdaságok túladunai kisgazdaságok voltak és ha ott ilyen szomorú a helyzet, méltóztassék elhinni és erről meggyőződve lenni, mélyen t. pénzügyminiszter úr, de azok, akik a pénzügy miniszter úrnak súgnak és ennek ellenkező jét állítják... (Jánossy Gábor: Nem szorul súgásra!) Igen t. képviselőtársaim, éppen azok a súgók súgnak ma a pénzügyminiszter úrnak, akik Búdnak, Wekerlének és Korányinak is súgtak. Éppen itt van a baj. Bármilyen tisztelettel viseltetünk a pénzügyminiszter úr személye iránt, a súgókban van a hiba. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Majd ha más fog súgni, akkor nem fognak ilyenek előfordulni. Lehetetlen állapot az, hogy amikor az országban ilyen súlyos viszonyok vannak, akkor legyenek még egyes vidékek, amelyek a súlyos adókon és egyéb közterheken kívül még olyan közületi terhekkel legyenek megterhelve, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy valami, amit a múltban kívántak, megvalósult, de amely közterhekkel éppen a pénzügyi hatóságok, a súgók, akik még most is súgnak... Elnök: Képviselő úr, tessék ezekkel a személyeskedésekkel felhagyni. Tessék a személyes vonatkozásokat kerülni. Dinnyés Lajos:... ezek hozták létre ezeket a lehetetlen állapotokat. Gondolok itt elsősorban egyeis vidékek speciális bajaira, gondolok a különböző csatornaérdekeltségekre s elsősorban a Duna—Tisza-közi csatorna kérdésére. Hihetetlen, fantasztikus terheket rónak itt a gazdatársadalomra, amely azokat egyáltalában nem bírja el. Ezek már közismert dolgok, az unalomig hangoztattam mindezt, de valóság az, hoiry előfordulnak olyan esetek, hogy egy bér lőtársaság, amelynek tagjai körülbelül 4000 holdon gazdálkodnak, 1926-ban 3522 pengőt fizetett ártéri járulék címén s 1932-ben 22.889 pengőt fizetett. Ezenkívül fizetnie kell az összes adókat és mivel a jövedelem nem emelkedett, az árverések mindennaposak. A Duna—Tisza közének lakossága ma ott tart, hogy napról napra szegényedik s a végrehajtó valóságos házibarát lett, mert nemcsak az adót hajtják végre, hanem végrehajtják ezeket a különböző csatorna járulékokat is. Nagyon jól tudom, méí. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 119 lyen t. pénzügyminiszter úr, hogy éppen a múlt hetekben történt bizonyos könnyítés ebben a kérdésben, hogy felfüggesztették az árverések kétharmadát. Kérdezem azonban, van-e egyáltalában létjogosultsága annak, hogy megterheljenek valakit olyan dologért, amely neki egyáltalában semmi néven nevezendő mezőgazdasági és kereskedelmi hasznot nem hozott. Méltóztassék megkérdezni a szakértőktől, meg fogják mondani, hogy ezek a földek csak 10— 15 év múlva lesznek termőképes állapotban és így csupán bizonyos pénzügyi ortodox elgondolások következtében vannak ezek az érdekelI tek sújtva. Nem akarom ezt a kérdést részletezni, mely nagyon is közismert és addig nem lesz megnyugvás a Duna—Tisza-közén, amíg ezt a kérdést egyszersmindenkorra úgy el nem méltóztatnak intézni, hogy az érdekeltekkel csak a fenntartási költségeket fizettetik meg. Majd ha a földek effektíve jók lesznek, ha ezek a csatornák meghozzák a jövedelemtöbbletet, akkor lehet szó ezekről ál járulókokról, addig azonban sok víz lefolyik ezen a csatornáin. Itt nemcsak egyes falvakról, hanem egész megyéről van szó, amelyet ez a teher hibáján kívül sújt, amit a mai súlyos viszonyok, mellett sem miképpen sem nevezhetek célravezető és megnyugtató pénzügyi politikának. Már többször hallottunk itt beszélni a dohánytőzsdék revíziójáról. A túloldalról Kóródi igen t. képviselőtársam — elismerem és méltányolom — a pártfegyelem ellenére ,is nagyon élesen állást foglalt ebben a kérdésben. Erről az, oldalról is állandóan ostorozzuk a pénzügyi kormányt ebben a kérdésben. Az ő megnyugtatására közlöm, hogy már annyi történt ebben a kérdésben, hogy statisztikákat állítanak össze, amelyekben a szegény kistrafikosoknak vagyoni viszonyai után kutatnak. Egyelőre megnyugtatásul csak ennyi történt. (Kóródi Katona János: Statisztikát csak így lehet csinálni!) Ez a kérdés szomorú és komoly kérdés, amellyel foglalkozni kell: éppen az a pénzügyi rendszer, amely létrehozta ezeket az állapotokat, akarta volna ezt tovább is folytatni, de el kell ismernem, hogy a pénzügyminiszter úr hivatalbalépése óta e téren az anomáliák kezdenek megszűnni és javulás mutatható ki. (Helyeslés a baloldalon.) Háromféle trafiktipust lehet megkülönböztetni. A kis-, nagy- és a különlegességi trafiktőzsdéket. A kistőzsdéknél elsősorban azt kell leszögezni, hogy éppen a Hangya-szövetkezetek ós a különböző állami szubvencióban ré.szesülő szövetkezetek csinálnak nagyon sok esetben konkurrenciát annak a nyomorult kis hadirokkant-, hadiárva-, hadiözvegy trafikosnak, akinek ez az egyetlen falat kenyér a megélhetése. Az, első lépés az volna, hogy ezektől a szövetkezetektől elvennék a trafikjogot és odaadnák azoknak a hadirokkantaknak, akiket ez megillet és lehetővé tennék áruhitel formájában, hogy ezek exisztenciájukat meg is tudják alapítani. A nagy trafikok az a dzsungel, amelybe állandóan bele lehet nyúlni, amelyet állandóan ostorozni kell, mert ott vannak a legnagyobb anomáliák. 1931-es adatokat említek fel, mert a többire árgusszemekkel, nyolc lakattal vigyáznak. Ezekből az adatokból meg lehet állapítani, hogy a nagy trafikengedéyesek között 130 nő van, az összes engedélyesek 59%-a, férfi 85, vagyis az öss'ses engedélyesek 38%-a, vegyes, amelynél férfi és nő közösen bírja a trafikengedélyt, 3%. Ügylátszik, a nagytrafikengedélyek kérdése a női mosolytól függ, mert e kategóriában 59, majd18*