Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. arra a memorandumra is, amelyet a makói gázdák Bálint György egységespárti felsőházi tag és Petrovics György egységespárti képviselőtársunk aláírásával nyújtottak be a magyar királyi kormányhoz és a t. pénzügyminiszter úrhoz. Nincsenek megelégedve a mai helyzettel, de nem is lehetnek. Sürgős, gyöke res orvoslást kívánnak. Hogy az iparosokról is beszéljek, itt van a pécsi ipartestület felterjesztése... Elnök: Most már ne tessék beszélni az iparosokról, tessék beszédét befejezni. Kun Béla: ... amelyben azt kérik, — minthogy 150 árverés volt kitűzve egy napra* — hogy a jövőben a hasonló processzusokat a t. pénzügyminiszter úr szíveskedjék megakadályozni. Kérik, hogy mérsékeljék az adósságok kamatát és az aratás utánig szüntessék be a végrehajtási és árverési eljárásokat. Ha a t. pénzügyminiszter úr maga is átérzi mindezt, — természetesen méltányolva minden más jogos érdeket, még a jogos bankérdeket is — választania kell a között, vájjon az alföldi búzatáblákon, a tisztes kisipari műhelyeken, a fehérre meszelt falusi házakon és alföldi tanyákon keresztül nézi-e a gazdasági élet irányítását, a vergődő magyar életet, vagy pedig az elméleti pénztudomany és a bankok páncélszekrényeinek szemszögéből. Döntenie kell a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy valóban magyar agrárminiszter-e és hogy méltányolva minden más jogos érdeket, elsősorban át tudja-e ezt érezni és cselekedeteiben meg tudja-e valósítani, hogy csakugyan a magyar föld minisztere legyen. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következik! Takách Géza jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy előttem szólott t. képviselőtársam felszólalását abban a részben, amely a gazdavégrehajtásoknak aratás utánig leendő elhalsztását kéri, én is a pénzügyminiszter úr jóindulatába ajánlom. A családos tisztviselők kíméléséről óhajtanék beszélni, mert ez, a kérdés állandóan izgatja és kétségbeejti a tisztviselői kart. A családi pótlékot a kormány leszállította, végeredményben azonban sem az állam szempontjából, sem szociális szempontból nem mindegy, hogy a családos tisztviselők milyen elbánásban részesülnek. Sajnos, eddig a fizetések és lakbérek terén nem érvényesült az az elv, hogy vájjon a nőtlen tisztviselő minő elbánásban részesüljön a fizetés, illetőleg lakbér szempontjából. Akinek családi pótlékra nincs igénye, az mindenesetre kevesebb lakbérre szorul, mint azok, akik nagyszámú családot nevelnek fel és iskoláztatnak a mai gazdasági viszonyok mellett. Én a pénzügyminiszter úrtól megnyugtató nyilatkozatot kérek arra vonatkozólag, hogy újabb tisztviselői fizetésleszállításra nincs kilátás, (Homonnay Tivadar: A nyugdíjról is beszéljen!) és avval a tiszteletteljes kéréssel fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, hogy ha lehetséges, állíttassék vissza a családi pótléknak csekély összege eredeti mivoltában, amekkora a családi pótlék a leszállító rendelet előtt volt, úgyszintén a családos tisztviselők számára itt Budapesten állíttassék vissza a közlekedési pótlék. Ha erre a célra megfelelő fedezet nem állana rendelkezésre, akkor jogosultnak és indokoltnak tartom, hogv ha redukcióról van szó, elsősorban hozzányúljanak a nőtlen tisztviselők lakbéréhez, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. , -, ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. ÍÍ7 és legalább egyharmadrésszel redukálják a nőtlen, illetőleg családi pótlékkal nem rendelkező tisztviselők lakbérét. Egy másik lehetőség volna a takarékoskodásra, mielőtt újabb tisztviselői fizetés leszállítást csinálnának. (Dinnyés Lajos: Lesz talán újabb!) Éppen erre vonatkozólag kérek megnyugtató választ a pénzügyminiszter úrtól. Takarékoskodni lehetne a napidíjaknak megfelelő mértékű leszállításával is. Ma a VII. fizetési osztályban a napidíj 16 pengőt tesz ki. Véleményem szerint ez az a maximum, amelyet egy kiszállásban résztvevő tisztviselő igényelhet, mert ma 16 pengőnél nagyobb költsége egy kiszállás alkalmával nem merül fel egy magasabb fizetési osztályban levő tisztviselőnek sem. A kiszállási költségeket ebben ,a 16 pengőben kellene maximálni és ezt a 16 pengő kiszállási költséget kellene adni a magasabb fizetési osztálybeli tisztviselőknek, mielőtt még akármilyen újabb redukció vagy pedig a nyugdíjaknak ' és a nyugdíjlakbéreknek bárminő megcsonkítása történnék. Ezt a kérdést ajánlom a pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy az elkövetkezendő időkben a családos tisztviselők bizonyos megkülönböztetésben részesüljenek a fizetésredukciók alkalmával. Az egész ínyugdíjaistáxsadialomban meglehetősen nagy ijedelmet keltett a nyugdíjlakbérek leszállításának híre. Erről ma, olyan különböző verziókban van szó a közvéleményben, hogy bátrak vagyunk kérni a pénzügyminiszter urat arra is, tegyen megnyugtató kijelentést, hogy ez a mai gazdasági viszonyok között lehetőleg nem fog megtörténni. Végeredményben a nyugdíjasok lakbérének összege érdekli nemcsak a nyugdíjastársadalmat, hamean az iparos- és kereskedőtársadalmat is, s azoknak, akik hozzá voltak szokva, hogy meglehetősen leszállított lakbér mellett bizonyos lakást tartsanak maguknak, mégis csak nehéz ezekhez a szűkebb viszonyokhoz hozzászokniok. Erről a oldalról is több alkalommal forszíroztuk a trafikengedélyek revízióját. En ezt a költségvetési vitát is felhasználom arra, hogy kérjem a pénzügyminiszter urat, hogy mivel a sajtóban ezzel a kérdéssel kapcsolatban is különböző hírek jelentek meg, hasson oda. bosry az a végrehajtási rendelet, amely a hadirokkanttörvénnyel kapcsolatban már úgyis régóta várat magára, minél előbb megjelenjék és a trafikok revíziója az egész közvélemény megnyugvására vitessék keresztül. Itt különböző kategóriákról beszélnek. Egyesek szerint 300 pengő, mások szerint 250 pengő lesz íWi el határ, amelyen túl a nyugdíjasoktól elveszik a trafikokat. Erre vonatkolag kérjük a pénzügyminiszter urat: méltóztassék a mai szociális viszonyoknak megfelelően 250 pengőben megállapítani azt a nyugdíjat, amelyen túl senkinek sincs trafikengedélyre jogosultsága. Hangsúlyozom, hogy a %0 nengős nvuprdíihai nincs beleszámítva az illető nyugdíjlakbére. Olyan nehéz és súlyos viszonyok között él fiatalságunk és olyan nagy a kenyértelensóg, hogy a trafikengedélyek ügyének megnyugtató módon való elintézése szociáis érdek és kormányérdek is. Felvetek végezetül egy másik kérdést: a dohányárak leszállításának kérdését Nem ismerjük azokat a belső okokat, amelyek a dohánymennyiségeknek ilyen nagyfokú felgyülemlését idézték elő. A hírek szerint rengeteg az eladatlan dohánymennyiség és a statisztika 18