Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

116 Az országgyűlés képviselőházának 1 ügyi minisztérium előtt felállított szobra talapzatához ezt a megcáfolhatatlan megállapítást, mint csokrot letenni nem lehet. Ha tehát elfogadom is a tételt, hogy a független kisgazdapárt és az egységespárt bölcsője egymás mellett ringott, mondjuk, hogy ez így volt, de a mi programmunk tápláló dajkája — beszéljünk erről — a népjogok, a politikai szabadságjogok eszméjéhez való tántoríthatatlan ragaszkodás volt és az ma is. Mi nem engedtük, hogy ebbe a bölcsőbe a nagytőke, a plutokrácia alakulatai berakják (Dinnyés Lajos: Kakuktojásaikat!) a maguk veszedelmes tojásait, amint engedte, sajnos, az egységespárt a 12 éves rendszer uralma alatt. Egyéb nagy politikai érdemein felül Gaal Gaston, a mi néhai vezérünk éppen azért nőtt naggyá az ország közvéleménye előtt és a föld népének szemében, mert a kartellekkel való határozott és kíméletlen leszámolást hirdette és követelte és ha hatalmon lett volna, egy pillanatig: sem engedte volna, hogy a túlzott vámvédelemmel dédelgetett nagyipar továbbra is kiszolgáltatott zsákmány gyanánt kezelje a magyar agrártársadalmat és vele együtt a fogyasztórétegek széles tömegeit. Az önök rendszere ezt engedte 13 éven keresztül. Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr most, elismerem, más húrokat penget, de az a kérdés, hogy e húrpengetéshez miképpen adja a tust a t. pénzügyminiszter úr? (Zaj.) Mert Bethlen István gróf is, az önök, voltaképpen nem tudom, meglevő, múltbeli vagy jövőbeli vezére (Dinnyés Lajos: A szülőapjuk!) szintén tett kijelentést két évvel ezelőtt Debrecenben adósságátértékelésről, kamatmérséklésről, új adóstatisztikáról (Dinnyés Lajos; Miért nem csinálták meg?) és Korányi Frigyes t. volt pénzügyminiszter úr abban az időben itt jelentette ki ebből a bársonyszékből, hogy nem járulhat hozzá azokhoz a kijelentésekhez, mert más dolog felelős helyről beszólni, mint felelősség nélkül. Idáig degradálta le Korányi Frigyes t. volt pénzügyminiszter úr (Jánossy Gábor: Ezt nem ő mondta, ezt te mondod!) Bethlen István akkor már néhai miniszterelnököt és önök ezt is tűrték. (Jánossy Gábor: Ezt Kun Béla mondja, nem Korányi!) Az a kérdés, hogy Imrédy t. pénzügyminiszter úr vállalja-e a gyakorlati megvalósítás szempontjából azokat, amiket tegnapelőtt Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr mondott. Ha vállalja, akkor konkretizáljuk a dolgokat. Le kell szállítani a kamatokat legalább is 4%-ra. (Meskó Zoltán: Kettőre!) Az adót mérsékelni kell, az adósságokat át kell értékelni, a dollárkölcsönökkel folyó bankszédelgést meg kell akadályozni, akár gazdaadósságokra, akár pedig a városok igen nagy terhét képező úgynevezett Speyer-kölcsönadósságokra vonatkozzanak azok, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) mert mégis lehetetlen, — erre több képviselőtársam már rámutatott, a túloldalon is rámutattak — hogy ezeket a zálogleveleket régi névértékük harmad-, negyedrész árán vásárolják meg bankok és zugbankárok és ezzel szemben a záloglevelekkel, a kötvényekkel fizetni éppen a kormányhatalmasság, a pénzügyminisztérium nem engedi a szeren esetlen^ sorsba jutott adósokat, legyenek azok egyénileg akár mezőgazdák, akár pedig városi polgárok. Lehetetlen dolog, hogy egy transzferkassza elnyelje azt, amit végrehajtások és árverési eljárások során a gazdáktól beszednek, vagy amit a városok fizetnek, hogy ebből ne fizes5. ülésé 1933 június 8-án, csütörtökön. sék ki a hitelezőt, hanem ezt az állam kölcsön vegye. Erkölcstelen dolog, hogy azt a pénzt, amely a kormányprogramra szerint megvédendőknek kikiáltott kis- és nagyobb gazdák elleni végrehajtási eljárásból és elárverezésből befolyik, kölcsön vegye az állam. Egyáltalában, ami e körül a kérdés körül folyik, az gonosz jájék és — hogy úgy mondjam — szabad rablást képez. Hát ki fizeti meg a számlát mindezekért — kérdezte a t. pénzügyminiszter úr. Talán a mezőgazdaság fizesse meg? Hát nem eleget áldozott a mezőgazdaság a köz oltárán ? Ha meg kell fizetni a számlát, hát fizesse meg a nagytőke, fizesse meg a plutokrácia. Gömbös Gyula ezt vállalja, vállalja tehát a t. pénzügyminiszter úr is. Üjra azt kérdezem tőle: kik védik meg ennek az országnak a rendjét, kik védik meg magát a kapitalizmus? Nem a nagykapitalisták, hanem a dolgozó, küzdő és verejtékező kisemberek tömegei, megvédik a mezőgazdák, a kisiparosok, a kiskereskedők, a tisztviselők és azok a munkások, akik a partiszakadással és a vörö* lángtengerrel szemben a nemzeti alapon nyugvó becsületes, demokratikus naladás útján állanuak, annak a zászlaját viszik előre. (Zaj.). Mikor látja be végleg a t. pénzügyminiszter úr, hogy ez így van és hogy itt nem lehet felemás és öszvérpolitíkát f oly tani? (Derültség.) Itt egy nagy küzdélem folyik. Lehet, hogy ez a kijelentés, amelyet tettem olyan, hogy ez a t. pénzügyminiszter urat mosolygásra indítja, azonban mindjárt bebizonyítom, hogy ez végzetesen fontos körülmény. T. pénzügyminiszT ter úr, akinek egyéniségét nagy tiszteletben tartom, itt egy nagy kérdésről van szó. Nemcsak Európa többi államaiban, hanem főleg nálunk, Magyarországon kirívó példákkal lehetne bizonyítani, hogy irtózatos nagy küzdelem folyik a sokszor lelketlenül dolgozó nagytőke, a plutokrácia és az ennek verejtékező kisgazdák, általában a kisexisztenciák milliói, a becsületesen értelmezett agrárgondolat között, a plutokrácia között és a között az agrárgondolat között, amely más társadalmi osztályok és foglalkozási ágak boldogulását nem akarja megakadályozni, sőt azt elő is mozdítja, de az elsőbbséget itt, az agrárországban önmagának vindikálja. Elismerem, hogy a nagytőkének nem megy ma olyan jól, mint a múltban ment, nem tud olyan nagy hasznokat zsebrevágni, mint a múltban cselekedhette. Ennek az az oka, hogy éveken át a kelleténél jobban megkopasztoita azokat a fogyasztókat, a kisembereknek azokat a légióit, akik kezeügyébe kerültek. Sajnos, hogy a büntetőtörvénykönyvnek nem voltak és nincsenek rájuk alkalmazható paragrafusai, mert sokkal nagyobb volt a sarcolás és a zseb vágás, mint azt meg lehetett volna engedni, nem az eszményileg értelmezett altruizmus jegyében, hanem csak a becsületes józanság kérdésének a felvetésével: Nem mondom, t. Képviselőház, hogy milliók pusztulnak egy miatt, de hogy milliók gazdasági végválságba jutottak ebben az országban 12 esztendőn keresztül tízek, százak és ezrek uralma miatt, ezt igenis, állítom és bizonyítani is tudjuk. A tönkrement kisgazdák és kisiparosok jajkiáltásaitól hangos ma az ország. Erre vonatkozólag — mivel beszédidőm tejárt — csak a bajbajutott •hódmezővásárhelyi és környékbeli gazdák részéről jött memo randumot nyújtom át itt a Ház színe előtt a t. pénzügyminiszter úrnak, de hivatkozhatom