Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
94 Az országgyűlés képviselőházának A földmívelésügyi miniszter úr mondotta!) hogy a bolettával a kenyeret és a lisztet olcsóbbá fogja tenni kilónként 4—5—6 fillérrel. (Felkiáltások jobb felől: Nyolc fillérrel!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy erre vonatkozólag is azt mondhassam, hogy ez is semmi egyéb, mint gimpli-fogás, esíz-fogás. Ha tényleg bekövetkezik az, hogy a boletta iítt lesz és tényleg néhány fillérrel olcsóbbá válhatik a kenyér, akkor is gondoskodik az igen t. pénzügyi kormányzat arról, hogy amit a vámon elveszített, azt 'behozza a réven, mert gondoskodni akar arról, hogy a textil ós a szán árának emelésével a boletta révén olcsóbbá vált kenyér árcsökkenését duplán behozza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így van ez az adóbehajtási illetékkel is. Az igen t. pénzügyminiszter úr most nagyot nézett rám, (Derültség.) amikor én azt mondottam, hogy 3% helyett 5%-ot is elér a behajtási illeték. Á miniszter úr értelmetlenül néz most rám (Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Megfordítva, barátom!) é$ nem tudja megérteni azt a megállapításomat, hogy amióta az adóbehajtási illetéket 3%-ra csökkentették, azóta sűrűbben járnak a végrehajtók, sűrűbben tűzik ki az árveréseket, sűrűbben [jelennek meg a transzferkoesik és az ezzel járó költségek lényegesen magasabbra emelik fel 3%-nál azt a behajtási illetéket. (Fábián Béla: Sok kicsi sokra megy!) • De el kellene mondanom, hogy milyen kiméletlenséggel hajtják végre a kisiparosokat és minden kisembert, aki adójával hátralékban van. Miután beszédidőmből még csak néhány perc van hátra, így legyen szabad csak röviden megemlítenem, hogy Harkány községben, Baranya megyében, van egy hadirokkant, aki végigküzdötte a háborút s hogy most mindennapi kenyerét megkeresse, két rozoga autót tartott fenn Harkány-fürdő ós az állomás között. Az egyik egy autóbusz, amellyel nagyobb kirándulásokat csináltak, a másik a vasút és a fürdő között (tartotta fenn a közlekedést. Az adóval hátralékban van, tartozik 200 vagy talán 300 pengővel. (Fábián Béla: Majd becsukják!) Már nem. (Jánossy Gábor: Meg van cáfolva!) Kitűzik az árverést a két autóra, amellyel az a szerencsétlen hadirokkant kenyerét kereste. Nem tud fizetni. A második árverésre összeszed annyi pénzt, hogy 120 pengőt felajánl a végrehajtónak, könyörög, hogy hagyja meg részére a két autót, mert máskülönben nem tud megélni. A végrehajtó urak nem hallgattak a jó szóra, elvitték és behajtották a két autót Pécsre s ott eladták aj két autót, a Ford-autót, egy kis könnyű személyszállító kocsit, 56 pengőért, a másikat, az autóbusz pedig valami 48 pengőért. Sokkal kevesebbet kapott tehát az állam ai végrehajtás útján, mint amennyit az a szerencsétlen hadirokkant felajánlott az államnak. De, mert az egész pénzügyi kormányzat szelleme kíméletlen és lelketlen a kisemberekkel szemben, képesek voltak a végrehajtók ezt a kisembert elárverezni. Nagy kedvem volna elmondani Hangya Sándor esetét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hangya Sándor szintén élő tanuja annak a szellemnek, amely a pénzügyi kormányzatot jellemzi. Hangya Sándor, egykor megszállott területen élő magyar kisgazda, eljött erre a területre, Csonka-Magyarországra. Ott eladta birtokát és az árából Magyarországon vett egy másik birtokot, de most, a ; pénzügyi kormányzatnak érzéketlen politikája és kíméletlen zsugoriskodása következtében, odajutott ez a szerencsétlen Hangya Sándor, hogy 194. ülése 1933 június 7-én, szerdán. az elmúlt karácsonykor egy fészer szögéről vágták le, mert öngyilkos akart lenni, mivel mindene elveszett. Az igen t. miniszterelnök úr annakidején, amidőn rádión bemutatkozott, azt mondotta, hogy majd gondoskodni fog arról, hogy a kisegzisztenciákat megvédjék a bankok túlkapásai ellen. Hát kérdem ón, igen t. pénzügyminiszter úr, mi történt ezen; a téren, mit tett a kormányzat a bankok kíméletlenségével és lelketlenségével szemben, amely megnyilvánul szintén a kisiparossággal szemben, az apró egzisztenciákkal szemben? Történt-e valami a kamatnak olyan mértékű lecsökkentése céljából, amely megvédené az iparosokat vagy a kereskedőket? Moratóriumot adtak az urak a gazdaközönségnek. Helyes ez a védelem, ha ez főleg a kisegzisztenciáknak jutott. Azt hiszem •azonban, elsősorban a nagybirtokos osztályt védték; meg. Kérdezem az igen t. pénzügyminiszter urat, nem tudják önök azt, hogy a kisiparostársadalom mennyire eladósodott? Azokban az években, amikor még könnyebb volt pénzhez jutni, pénzt vettek fel és a bankok kíméletlenül a nyakukon tartják a hurkot. Mintegy tíz nappal ezelőtt például Pécsett 150 végrehajtást kértek a bankok. Hogy miért? Ugyanazért, amit már rövid beszédemben elmondtam. Hogy milyen az a bankpolitika, amely szabadon garázdálkodik ebben az t országban, végig az egész területen, arranézve legyen szabad az Iparosok Lapjából a következő pár esetet felolvasnom. (Olvassa): «Egy vállalkozó 1929-ben 160.000 pengő bankkölcsönt vett igénybe. Befizetett tartozására 110.000 pengőt. Tartozása ma 240.000 pengő. Egy másik vállalkozó 1926. évben igénybevett 39.000 pengőt, törlesztésre fizetett 18.000 pengőt, kamatra 39.000 pengőt, összesen tehát 57.000 pengőt és tartozása ma 23.000 pengő.» (Zaj és mozgás.) «Egy harmadik vállalkozó 1928. évben 8000 pengő értékű telekre 67.000 pengő költséggel üzletházat épített, igénybevett 32.000 pengő kölcsönt első és 25.000 pengőt második helyen, öt év alatt 56.000 pengő kamatot fizetett, a házat pedig elárverezték 20.000 pengőért.» (Zaj.) «Egy negyedik vállalkozó Összesen 174.000 pengő kölcsönt vett igénybe. Törlesztett 124.000 pengőt, kamatot csak 24.039 pengőt fizetett, 27.000 pengőért a bank árverésen megvette minimálisan 100.000 pengős ingatlanát csak azért, hogy az illetőnek ne legyen több adóssága ezentúl, mint circa 60.000 pengő.» (Zaj a bal- és a joboldalon. — Elnök csenget.) Igen t. pénzügyminiszter úr, igen t. egysegespárt, a túlsó oldalon. (Zaj a jobboldalon.) ha komolyan meg akarják védeni azokat az embereket, akiknek védelméről az igen t miniszterelnök úr a rádió-szózaton keresztül és a sárga füzetben a 95 pontban szólt, ha, meg akarják védeni a kisiparosságot, akkor méltóztassanak komolyan hozzálátni ehhez a védelemhez, mert erre nagyon is szükség van, ha világ szégyenére nem akarják elpusztulni hagyni azt a néhány százezer kisiparost, aki ma az; élet szörnyű harcát vívja ebben az országban. Minthogy én a pénzügyi kormányzat politikájában ezt a becsületes jószándékot nem látom, éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Előttem szólott t
