Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 képviselőtársam beszédének legnagyobb részével egyetértek. Ö beszédének tengelyében a kisiparosság szomorú helyzetét vázolta és nagyon örülnék, ha miost, amikor a szociáldemokratapárt egyik tagja, így előadta a kisiparosság helyzetét, a párt a gyakorlati életben is hóna alá nyúlna a kisiparosságnak (Farkas István: Ezt mi csináljuk, csak maguk nem csinálják!) és nem úgy volna, mint a múltban volt, (Farkas István: A múltban is csináltuk!) amikor nem tapasztaltuk azt, hogy éppen a legsúlyosabb helyzetben lévő kisiparosságnak .a: szociáldemokratapárt a gyakorlati életben segítségére lett volna. (Farkas István: Ebben téved uram!) Nem egyszer hallottuk azt, hogy aki nem tud boldogulni ... (Esztergályos János: Abban, hogy a kisiparosság idejutott, önöknek is részük van!) Elnök; Esztergályos képviselő úr már elmondta beszédét most maradjon csendben! Müller Antal: ... az menjen el segédnek, proletárnak, ellenben nem védték meg azokat a kis egyedeket, azokat a kisipari műhelyeket, amely kisipari műhelyeknek most a legnar nagyobb örömömre védelmére keltek. (Farkas István: Ebben téved ön! Sokkal előbb védtük, mint ön a világra született!) T. Ház! A pénzügyi tárca tárgyalásai alkalmával szeretném felhívni egy-két kérdésre a pénzügyminiszter úr figyelmét. Elsősorban arra, hogy ez^ évben lejár a 30 éves házadómentesség. Kénviselőtársaim tudják azt, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken, mit jelentett az, hogy az új épületekre, az új házakra adókedvezményeket adtak. Látjuk azt, hogy egy-egy városrészen bontották le az ósdi, meg nem felelő házakat és modern, higiénikus házakat építettek. Már most felhívom a pénzügyminisKter úr figyelmét, hogy az ez év végével lejáró házadómentességet további időre hosszabbítsa^ meg. Tudomásom van róla, hogy egy úi törvénytervezet készül, amely 15 évben jelölné meg maximálisan a házadómentességet. Tekintettel a mai súlyos gazdasági viszonyokra, a nagy munkanélküliségre, ha valaha, úgy éppen most ebben az időben volna szükség egy hosszabb házadómentességre azért, hoffv ennek beszámítása alapján tudjanak építtetni az építkezők. T. Ház! A súlyos helyzettel, amelyben élünk, számolni kell az adókivetéseknél és az árveréseknél egyaránt. Nagyon sok igazság van abban, amit az előttem szólott Esztergályos t. képviselőtársam elmondott és én éppen ezért, nehogy esetleg a kisembereket a szélsőbaloldal karjaiba kergessük, idejekorán felhívom a pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy leaven tekintettel a mai helyzetre és ne tegye földönfutóvá azt a kispolgárt, aizt az adófizetőt, akiben nemi az adófizetési készség hiányzik, mert készségére! fizetne adót, ha tudna, hiszen egész múltja, tradíciója bizonyíték arra, ogy soha nem vontai ki a kisember, a kis5oaros magát az adófizetési kötelezettség alól; de ha ez az áldatlan szomorú helyzet ránézve lehetetlenné teszi az adófizetést, akkor ezzel a lehetetlen helyzettel a pénzügyi kormányzatnak is számolnia kell. T. Ház! A lanok megemlékeztek arról, hogy az egvjk vidéki kisvárosban 50 kisinarost ítéltek el Oti. tartozásokért. Sőt 50 kisiparos közül tíz már börtönbüntetését le is ülte, a többi pedig a kormányzóhoz folyamodott kegyért, hogy engedje el a büntetést. Kérdezetni, olyannak ismerik-e kénviselőtársaim a kisiparos mentalitását, hogy, ha tudna fizetni, KÉPVISELŐHÁZI CtTAPLó XVII. >4. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 95 hajlandó lenne magát lecsukatni, egy egész életre megbélyegéztetni? Itt csak az a helyzet lehetséges, hogy lehetetlenség részükre a fizetés, ezért kénytelenek adósak maradni és sajnálatos, hogy az ilyen köztartozásokat azután ilyen radikális módon intézik el. T. Ház! Itt vannak előttem iratok. Az egyiket Orosháza ipartestülete intézte hozzám, mint egyik iparosképviselőhöz és kértek benne, hogy tegyem szóvá a Házban, hogy Orosházán napirenden vannak a végrehajtások és az árverések, hogy mennyire tönkremennek az emberek anélkül, hogy a kincstárnak, a pénzügyi kormányzatnak ebből haszna lenne, mert nem folyik be annyi azokból a kis ingóságokból, mint amennyit az árverési költségek kitesznek. Ugyanígy a> pécsi iparosok beadvánnyal fordultak a pénzügyi kormányzathoz, amelyben kérték az ingatlan árveréseknek legalább egy időre való felfüggesztését. Azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket igazán meg kell szívlelni. Itt, a fővárosban is, azonos a helyzet. Például az asztalosmesterek szaklapjának egyik legutóbbi számából olvasom, hogy az egyik iparosnak a IX/B. kerületben 158 pengős esedékessé vált adótartozása fejében elárverezték 2480 pengő értékű kombinált gépét, amelven mindennapi kenyerét kereste, 100 pengőért. Helyesebben mondva,, az árverésen megjelent hiénák kezére juttatta a végrehajtó a gépet, annak ellenére, — amint a cikk pontosan, a nevekkel együtt megírja — hogy a IX/B. kerületi adóügyi hatóságok és azok vezetői a legnagyobb megértést tanúsították ebben a kérdésben és az ebben az ügyben eljáró Füredi Lajos ipartestületi főtitkár kérésére fel is függesztették az árverést. Ezt igazolták is a helyszínen, a végrehajtó azonban ennek ellenére mégis árverezett és ezzel tönkretette ezt a kisiparost. Kérdezem, hogy amikor egy közel 2500 pengő értékű gépet 100 pengőért árvereznek el, — és ezek nemcsak szórványosan, hanem napnap után előforduló esetek — nem lehetne-e az adóügyi hatóságoknak éppen azért, hogy az adóalanyokat megmentsék, hogy adófizetőnek tudják megtartani azt a kisiparost, egy kis haladékot, moratóriumot adva, méltányosságot gyakorolni, ahelyett, hogy ilyen radikális eszközökkel dolgoznának. Igaz, hogy adómorálra szükség van, az adómorált nekünk ápolnunk kell. Hiszen mi képviselők elsősorban tartozunk az adózók figyelmét odairányítani, hogy az országnak szüksége van a pénzre, de talán tessék egy kissé könnyíteni a terheken, tessék azokat a gyengébb vállakról levenni és az erősebb vállakra rakni. Azt tapasztalom, hogy azok a vállalatok, azok a nagyobb üzemek, amelyeknek módjuk és alkalmuk van ügyvédet, adóügyi szaktanácsot tartani, mindig jobban ki tudnak bújni az adózás alól, ellenben azok a szegény kisemberek, akik becsülettel bevallják keresetüket, keresetükhöz, illetve jövedelmükhöz mérten nagyon is túi vannak adóztatva. Szeretnék itt egy konkrét esettel is foglalkozni. Örülök, hogy itt van a pénzügyi államtitkár úr, akinek nagyon szeretném ezt az esetet szíves figyelmébe ajánlani. Ügy hiszem, — minthogy az egyik lapban megjelent — talán már tudomása is van róla, de kérem őt, hogy ebben a konkrét esetben, amely kirívó példája annak, hogy miként lehet kibújniok az adóztatás alól az olyan vállalatoknak és üzemeknek, amelyeknek összeköttetések vagy nem tudom 1 milyen kiváló jogászok állanak rendelkezett