Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 1 képviselőtársam beszédének legnagyobb részé­vel egyetértek. Ö beszédének tengelyében a kisiparosság szomorú helyzetét vázolta és na­gyon örülnék, ha miost, amikor a szociálde­mokratapárt egyik tagja, így előadta a kis­iparosság helyzetét, a párt a gyakorlati élet­ben is hóna alá nyúlna a kisiparosságnak (Farkas István: Ezt mi csináljuk, csak maguk nem csinálják!) és nem úgy volna, mint a múltban volt, (Farkas István: A múltban is csináltuk!) amikor nem tapasztaltuk azt, hogy éppen a legsúlyosabb helyzetben lévő kisipa­rosságnak .a: szociáldemokratapárt a gyakor­lati életben segítségére lett volna. (Farkas Ist­ván: Ebben téved uram!) Nem egyszer hallot­tuk azt, hogy aki nem tud boldogulni ... (Esz­tergályos János: Abban, hogy a kisiparosság idejutott, önöknek is részük van!) Elnök; Esztergályos képviselő úr már el­mondta beszédét most maradjon csendben! Müller Antal: ... az menjen el segédnek, proletárnak, ellenben nem védték meg azokat a kis egyedeket, azokat a kisipari műhelyeket, amely kisipari műhelyeknek most a legnar nagyobb örömömre védelmére keltek. (Farkas István: Ebben téved ön! Sokkal előbb védtük, mint ön a világra született!) T. Ház! A pénzügyi tárca tárgyalásai al­kalmával szeretném felhívni egy-két kérdésre a pénzügyminiszter úr figyelmét. Elsősorban arra, hogy ez^ évben lejár a 30 éves házadó­mentesség. Kénviselőtársaim tudják azt, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken, mit jelen­tett az, hogy az új épületekre, az új házakra adókedvezményeket adtak. Látjuk azt, hogy egy-egy városrészen bontották le az ósdi, meg nem felelő házakat és modern, higiénikus há­zakat építettek. Már most felhívom a pénz­ügyminisKter úr figyelmét, hogy az ez év vé­gével lejáró házadómentességet további időre hosszabbítsa^ meg. Tudomásom van róla, hogy egy úi törvénytervezet készül, amely 15 évben jelölné meg maximálisan a házadómentességet. Tekintettel a mai súlyos gazdasági viszo­nyokra, a nagy munkanélküliségre, ha valaha, úgy éppen most ebben az időben volna szük­ség egy hosszabb házadómentességre azért, hoffv ennek beszámítása alapján tudjanak építtetni az építkezők. T. Ház! A súlyos helyzettel, amelyben élünk, számolni kell az adókivetéseknél és az árveréseknél egyaránt. Nagyon sok igazság van abban, amit az előttem szólott Esztergá­lyos t. képviselőtársam elmondott és én éppen ezért, nehogy esetleg a kisembereket a szélső­baloldal karjaiba kergessük, idejekorán felhí­vom a pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy leaven tekintettel a mai helyzetre és ne tegye földönfutóvá azt a kispolgárt, aizt az adófize­tőt, akiben nemi az adófizetési készség hiány­zik, mert készségére! fizetne adót, ha tudna, hiszen egész múltja, tradíciója bizonyíték arra, ogy soha nem vontai ki a kisember, a kis­5oaros magát az adófizetési kötelezettség alól; de ha ez az áldatlan szomorú helyzet ránézve lehetetlenné teszi az adófizetést, akkor ezzel a lehetetlen helyzettel a pénzügyi kormányzat­nak is számolnia kell. T. Ház! A lanok megemlékeztek arról, hogy az egvjk vidéki kisvárosban 50 kisinarost ítéltek el Oti. tartozásokért. Sőt 50 kisiparos közül tíz már börtönbüntetését le is ülte, a többi pedig a kormányzóhoz folyamodott kegyért, hogy engedje el a büntetést. Kérde­zetni, olyannak ismerik-e kénviselőtársaim a kisiparos mentalitását, hogy, ha tudna fizetni, KÉPVISELŐHÁZI CtTAPLó XVII. >4. ülése 1933 június 7-én, szerdán. 95 hajlandó lenne magát lecsukatni, egy egész életre megbélyegéztetni? Itt csak az a helyzet lehetséges, hogy lehetetlenség részükre a fize­tés, ezért kénytelenek adósak maradni és saj­nálatos, hogy az ilyen köztartozásokat azután ilyen radikális módon intézik el. T. Ház! Itt vannak előttem iratok. Az egyiket Orosháza ipartestülete intézte hozzám, mint egyik iparosképviselőhöz és kértek benne, hogy tegyem szóvá a Házban, hogy Orosházán napirenden vannak a végrehajtá­sok és az árverések, hogy mennyire tönkre­mennek az emberek anélkül, hogy a kincstár­nak, a pénzügyi kormányzatnak ebből haszna lenne, mert nem folyik be annyi azokból a kis ingóságokból, mint amennyit az árverési költ­ségek kitesznek. Ugyanígy a> pécsi iparosok beadvánnyal fordultak a pénzügyi kormány­zathoz, amelyben kérték az ingatlan árveré­seknek legalább egy időre való felfüggeszté­sét. Azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket iga­zán meg kell szívlelni. Itt, a fővárosban is, azonos a helyzet. Pél­dául az asztalosmesterek szaklapjának egyik legutóbbi számából olvasom, hogy az egyik iparosnak a IX/B. kerületben 158 pengős ese­dékessé vált adótartozása fejében elárverezték 2480 pengő értékű kombinált gépét, amelven mindennapi kenyerét kereste, 100 pengőért. Helyesebben mondva,, az árverésen megjelent hiénák kezére juttatta a végrehajtó a gépet, annak ellenére, — amint a cikk pontosan, a ne­vekkel együtt megírja — hogy a IX/B. kerületi adóügyi hatóságok és azok vezetői a legna­gyobb megértést tanúsították ebben a kérdés­ben és az ebben az ügyben eljáró Füredi Lajos ipartestületi főtitkár kérésére fel is függesz­tették az árverést. Ezt igazolták is a helyszí­nen, a végrehajtó azonban ennek ellenére mégis árverezett és ezzel tönkretette ezt a kisiparost. Kérdezem, hogy amikor egy közel 2500 pengő értékű gépet 100 pengőért árvereznek el, — és ezek nemcsak szórványosan, hanem nap­nap után előforduló esetek — nem lehetne-e az adóügyi hatóságoknak éppen azért, hogy az adóalanyokat megmentsék, hogy adófizetőnek tudják megtartani azt a kisiparost, egy kis ha­ladékot, moratóriumot adva, méltányosságot gyakorolni, ahelyett, hogy ilyen radikális esz­közökkel dolgoznának. Igaz, hogy adómorálra szükség van, az adómorált nekünk ápolnunk kell. Hiszen mi képviselők elsősorban tartozunk az adózók figyelmét odairányítani, hogy az országnak szüksége van a pénzre, de talán tessék egy kissé könnyíteni a terheken, tessék azokat a gyen­gébb vállakról levenni és az erősebb vállakra rakni. Azt tapasztalom, hogy azok a vállala­tok, azok a nagyobb üzemek, amelyeknek mód­juk és alkalmuk van ügyvédet, adóügyi szak­tanácsot tartani, mindig jobban ki tudnak bújni az adózás alól, ellenben azok a szegény kisemberek, akik becsülettel bevallják kerese­tüket, keresetükhöz, illetve jövedelmükhöz mérten nagyon is túi vannak adóztatva. Szeretnék itt egy konkrét esettel is foglal­kozni. Örülök, hogy itt van a pénzügyi állam­titkár úr, akinek nagyon szeretném ezt az ese­tet szíves figyelmébe ajánlani. Ügy hiszem, — minthogy az egyik lapban megjelent — talán már tudomása is van róla, de kérem őt, hogy ebben a konkrét esetben, amely kirívó példája annak, hogy miként lehet kibújniok az adózta­tás alól az olyan vállalatoknak és üzemeknek, amelyeknek összeköttetések vagy nem tudom 1 milyen kiváló jogászok állanak rendelkeze­tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom