Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
Az országgyűlés képviselőházának 11 niszter úr és olyan kijelentést tett, amely joggal felháborította a hadikölosönjegyzők nagy tömegeit, kilátástalanná tette a hadikölcsönjegyzők jogos igényeinek kielégítését. Ezzel szemben igaz, tegnapelőtt, vagy valamelyik nap a miniszterelnök úr felállott és kijelentette, hogy folyamatban van már & hadikölcsönjegyzők igényeinek kielégítése. (Simon András: Az tegnap volt!r) Ezt örömmel hallom, de még jobban szeretném hallani, ha az igen t. pénzügyminiszter úr tenne itt olyan kijelentést, amely teljes egészében fedi a miniszterelnök úrnak e tekintetben tett kijelentéseit. Mert valami légköri zavar van a t. miniszter urak felfogása között. (Ellenmondások jobbfelől.) Az elmúlt napokban például a kereskedelemügyi miniszter úr az iparosság érdekében — elismerem — nagyszerű beszédet mondott. Az Ígéreteknek egész virágos csokrát nyújtotta az iparosság a kisiparosság felé is és tegnap, egy nappal később a miniszterelnök úr feláll és lelkének égés® őszinteségével bejelenti itt a Házban nyilt színen az egységespárt egységes tapsa mellett, hogy ha az agrártársadalom és az iparostársadalom között valami konfliktus támadna, akkor ő egészen bizonyosan az agrártársadalom mellé állana. (Temesváry Imre előadó: A nagyiparról volt szó! — Kun Béla: A kartellekre értette!) Nem tudom mire értette az igen t. miniszterelnök úr, én csak szárazon ezt a két mondatot rögzítem meg. Magyarország miniszterelnöke kijelenetette itt nyilt ülésen, hogy ha az agrártársadalom és az iparostársadalom között konfliktus állna be, akkor ő egész lelkével az agrártársadalom mellé állana. (Kuna P. András: Az az alap!) őszintén szólva, nem érdemli meg az iparostársadalom, a kisiparosság, hogy Magyarország miniszterelnöke ilyen elfogult legyen vele szemben. (Téglássy Béla: Nem elfogult!) De meglátszik ez az egyoldalú magatartás a pénzügyminiszter úr költségvetésén is. Ha a költségvetést nézem, nem látom mindannak a pénzügyi beváltását, amit például az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr itt beígért. Nem látom ebben az irányban azt a szellemet sem a pénzügyi politikában, amely méltányos volna s amelyből az látszanék, hogy van szív a pénzügyi politikában és meg tudja érteni aat ; az irtózatos küzdelmet a mindennapi kenyérért, amelyet a kisiparosság és a kiskereskedelem folytat. Itt vannak például a kisiparosság által állandóan hangoztatott sérelmek, a végrehajtásoknak kíméletlen és lelketlen foganatosítása. Milyen szörnyű esetek adódnak abban az irtózatos kíméletlenségben, amely megnyilvánul a pénzügyi politikában minden új stílushirdetés ellenére is. Mert a kisiparosságnak ez, a panasza ne'm mai keletű, nehogy azt méltóztassanak gondolni. íhogy a rosszemlékű Bethlenkormányzat idejében talán másként volt és hogy talán csak az új stílus pénzügyi kormányzata az, amely az adóvégrehajtásokkal vérig gyötri és a halálba kergeti a hátralékban levő adós kisiparosokat. Nem! Ez megtörtént a múltban is és mi tízi esztendőnél hosszabb idő ótai kérjük a mindenkori pénzügyi kormányzatot, hogy ne legyen irgalmatlan a kisiparossággal szemben, tíz esztendőnél hosszabb idő ótia. kérjük a pénzügyi kormányzatot, hogy irgalmazzon annak a pusztuló kisipiatrosságnak, amely becsülettel dolgozik ebben a hazáiban, ebben az országban és 'amely erején felül mindent megtesz az állam . ülése 1933 június 7-én, szerdán. " r V 93 érdekében, aimit csak tőle kívánnak. Süket füleknek beszélünk! Időközönként hallunk itt a Képviselőlházbiain szép körmondatokat, biztató ígéreteket, megnyugtató kijelentéseket a kisiparosság felé, de ha ezzel szembeállítjuk a tényeket, amelyek pénzügyi téren megnyilvánulnak, mindenki megállapíthatja, hogy a gyakorlati életben épp az ellenkezője történik annak, amit hirdetnek laiz igen t. miniszter urak itt iái Képviselőházban. A kisiparosok már régen kérik a pénzügyi kormányzatot, hogy ne szaporítsák az ő terheiket. Hiszen a kisiparosság fizet, Iha fizetni tud; nincs közöttük egyetlen egy ember sem, akinek lelkén az adónemfizetés akarata erőt vett volna; egyetlen egy ember sincs a kisipar rosok között, aki ha fizetni tud, megtagadná aat az állammal szemben. De azt kérik, — és kérik ezt rnár régen — hogy iái pénzügyi kormányzat gondoskodjék arról, hogy az ő becsületes munkájuk következtében neosak az állalmi terheket, tudják elviselni, hanem az élethez is legyen valamilyen joguk. Régóta kérik például a késedelmi kamatok törlését. Miért fizet kisiparos késedelmesen? Miért nem fizeti kellő időben ia reá kirótt adót? Elárulom, ha az igen t. pénzügyminiszter úr nem tudná: azért, mert esztendőkön keresztül alig van a kisiparosságnak annyi munkája, hogy a mindennapi élethez való legszükségesebbet elő' tudja teremteni. Igen t. képviselő urak, önök talán nem tudják azt, hogy a szükségmunkások között, áz egyes városok által kiadott szüksógmunkálatoknál az iparosok tömegei kénytelenek lelentkezni csak azért, hogy a mindennapi száraz kenyeret meg tudják maguknak ós gyermekeiknek szerezni. Egész tömegei vannak ezeknek. Nem restellem bevallani itt, a Ház nyilt színe előtt, hogy Beesett is a kisiparosok közül naigyon sokam voltak kénytelenek az elmúlt télen elmenni a népkonyhára egy tányér rántott lelvesért, hogy valami ennivalójuk legyen és hogy valami odahaza is legyen. Olyan iparosok, akik például Pécsett hosszú évtizedek óta becsülettel végezték munkajukiat és fenm tudták tartami ipairukat, kénytelenek viszszaadni — aiz egész országban így van ez — iparengedélyüket és elmenni a nagyvilágba, oda, ahol a mindennapi száraz kenyeret éppen meg tudiák keresni. Lojális akarok azonban lenni. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr az elmúlt hónapokban olyan intézkedést tett, amelynek kifelé az a bemaöndott^ célja volt, hogy a kisiparosság súlyos helyzetén enyhítsen és ez az adóbehajtási illetéknek 5%-ról 3%-ra való csökkentése volt. Ekkor elmentek a t. egységespárti képviselő urak a falvakba, a községekbe és iminden ajtónál, aihol kisiparos él s ahol kisiparosnak családi ottJhona van, bekopogtattak (Jánossy Gábor: Ott volt? Látta?) és azt mondották: «Momdja. t. Kovács úr, hallotta-e, (Jánossy Gábor: Nem úgy volt! — Fábián Béla: Te nem kopogtattál'? —Jánossy Gábor: Dehogy kopogtattam! — Zaj. — Elnök esen.aet.) hogy milyen nagyszerű intézkedést tdtt a Gömbös-kormány: leszállította az adóbehajtási illetéket 3%-ra. Mit szól hozzá'b Es mindenütt be akarták hajtani az elismerés babérját. Ez éppen olyan dolog, minit a bolettának a mostani, új beharangozása. Azt mondotta, ha jól tudom, az igen t. pénzügyminiszter úr, ha nem ő, akkor bocsánatot kérek, akkor egyik minisztertársa, (Derültség. — Fábián Béla-" Sorsközösségben élnek mind! — Farkas István:
