Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

92 Az országgyűlés képviselőházának Esztergályos János: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. nagybirtokos képviselőtársam... (Kabók Lajos: Dohánytermelő! — Kuna P. András: Nem baj, nem lehet mindenki szakszervezeti titkár!) Elnök: Kabók képviselő

1 urat kérem, ne szóljon közbe! Esztergályos János: ... felszólalásában nagyon sok olyan gondolat jutott kifejezésre, amelyekkel érdemes volna részletesen foglalkoznom. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezt ez alkalommal ne tegyem meg. Erre engem — ismétlem, amint már többízben mondottam — a .csapnivalóan rossz házszabályok kényszerítenek, ezért csak a legszükségesebb mondanivalókhoz vagyok kénytelen ragaszkodni. Kénytelen vagyok azonban a képviselő úr beszédéből egy mondatot kiragadni, és azzal röviden foglalkozni. Igen t. képviselőtársam a dohánytermelés kérdésével foglalkozott nagy szakszerűséggel. Ebből megállapítható, hogy a képviselő úr is azok közé a nagybirtokosok közé tartozik, akik csupa önzésből és hazafias felbuzdulásból iparkodnak minél több dohányt termelni. Igen t. képviselőtársam mondotta, hogy ott, azon a vidéken néhány nagybirtokosnak van dohánytermelési engedélye és ez a néhány nagybirtokos... (Br. Vay Miklós: Látott már ilyent? — Dinnyési Lajos-* Micsodát? — Br. Vay Miklós: Termelési engedélyt látott már?) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Esztergályos János: En valószínűleg láttam, de ön valószínűleg termelési előleget is látott már, t. képviselőtársam. (Derültség. — Mikecz István: Az vele jár. — Kuna P. András: Az a munkásoknak kell, hogy tudjanak kapálni! — Kabók Lajos.' Nagyon keveset kapnak a munkások! Hatvan fillért naponta! í— Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. képviselőtársam, szükségesnek éreztem elmondani, hogy ott Biharban, vagy Hajdúban, (Felkiáltások jobbfelől: Szabolcsban!) vagy Szabolcsban néhány nagybirtokos negyvenezer munkásnak ad kenyeret és így a dohánytermelés szociális szempontból végtelenül fontos kérdés. Az egész kérdést úgy állította be, mintha a nagybirtokos urak, csakis a munkásság érdekében termelnék a dohányt. Negyvenezer munkás él a dohánytermelésből. Méltóztassék igen t. képviselőtársam megengedni, hogy én ezt a beállítást megfordítsam és kellő szerénységgel megállapítsam az igen t. képviselőtársam által hangoztatottak alapján, hogy annak a néhány szabolcsi dohánytermelő nagybirtokosnak az a negyvenezer munkás juttatott fehérkenyeret, ezzel szemben az a negyvenezer munkás, aki ott dolgozik annak a néhány nagybirtokosnak a birtokán, a nyomorúság legszörnyűségesebb kínjaival küzködik. Az a negyvenezer munkás adott egynéhány nagybirtokosnak fehérkenyeret, ezzel szemben az a néhány nagybirtokos, ott Szabolcsban, még feketekenyeret is alig juttatott a munkásoknak. (Ellentmondások a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget — Br. Vay Miklós: Hagyja ezt a témát, nem érti!) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel ezt a kérdést be is ^ fejezzem, mert különben beleesem abba a hibába, amelybe a túlsó oldalról felszólaló, úgyszólván valamenynyi képviselőtársam tudatosan beleesett. (Jánossy Gábor; Bn is beleestem? En nem is be19 h. ülése 1933 június 7-én, szerdán. szeltem!) Ez az, igen t. képviselőtársam. Önt nem is lehetett hallani, nem is beszélt. (Jánossy Gábor: Nem jutottam szóhoz!) Méltóztassék megengedni azt a (megállapítást, hogy a túlsó oldalról tudatosan vagy tudat alatt a költségvetési vita egész idejét arra használták fel, hogy ezekből a padokból a nagybirtokososztály szörnyű, nyomorúságos helyzetét ecseteljék és a maguk részéről iparkodtak mindent elkövetni, hogy a kormányzat a nagybirtokososztálynak még további kedvezményeket adjon azokon felül, amelyeket különböző formában már idáig is kaptak és élveztek. (Kabók Lajos: Boletta lesz újra!) Méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam, hogy ebben az országban a nagybirtokososztályon kívül van még más társadalmi osztály is és ha az urak a túlsóoldalon kerületük érdekét őszintén, komolyan és lelkiismeretesen óhajtották volna képviselni, akkor ez alatt a hosszú, hetek óta tartó költségvetési vita alatt foglalkozniuk kellett volna a társadalom legszegényebbjeivel, foglalkozni kellett volna a munkanélküliség problémájával, a kiskereskedők és kisiparosok sorsával is. (Jánossy Gábor: Eleget foglalkoztunk, csak nem tetszett itt lenni! — Gr. Serényi László: Teljesen azonos az érdeke a nagybirtokosnak és a falusi kisembernek! — Br. Vay Miklós: Közös érdekek! Feles dohánykertészek például!) Ezt az urak mint nagybirtokosok közösen állapítják meg, de méltóztassanak megengedni, hogy én magam is megállapítsam az én véleményemet. (Br, Vay Miklós: Az azután autentikus!) Az urak például nem igen beszéltek itt a kisiparosságról, pedig higyjék meg, igen t. uraim ott a t. túloldalon, a kisiparosság megérdemelné, hogy velük . ebben a teremben ugyanolyan elszántsággal és ugyanolyan nagy lendülettel, szóláskedvvel beszéljenek, amint azt idáig a nagybirtokososztály érdekében hallottuk. A kisiparososztály megérdemelte volna, hogy az ő érdekeit ugyanúgy képviseljék, mint ahogyna a nagybirtokososztály a maga érdekeit képviselte. De itt van még, igen t. Ház, a hadikölcsönjegyzők érdeke is. (Jánossy Gábor: Tegnap beszélt róluk a miniszterelnök úr!) Lojálisán elismerem, hogy a hadikölcsön jegyzőkről az igen t. miniszterelnök úr két mondatban megemlékezett, de nézetem szerint többet érdekelnek a hadikölcsönjegyzők, mint hogy egyik vagy másik képviselő úr egy-két mondatban megemlékezzék róluk. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a hadikölcsönjegyzők szörnyű kálváriát járnak ma azért a nagy áldozatért, amelyet annak idején hoztak, amidőn minden harangszó azt zúgta az országon végig, hogy adjatok a haza oltárára, adjátok oda, amitek van, vagyonotokat, mert attól függ a győzelem, vagy a bukás, hogy adtok-e, jegyeztek-e hadikölesönt. Minden szószék, minden hivatalos helyiség, minden vasalt nadrágú úr az ország minden részében a hadikölcsön jegyzésre buzdított és vitték az emberek tömegei a milliókat és a milliárdokat, (Mikecz István: Hazafiak voltak!) odaadták azt a kis vagyonkájukat, az egyszerű szegény emberek bevitték megtakarított kis pénzüket, mert hittek a hívó szóban, (

hittek az ígéretekben, hittek abban, hogy pénzük nem fog elveszni. (Mikecz István: De jött az októberi kormány! — Egy hang jobbfelöl: Jött az őszirózsás forradalom! — Kabók Lajos: Mit értenek ehhez a képviselő urak! — Zaj.) Es a hadikölcsön jegyzőknek meg kellett érniök, hogy felállott az egyik mi-