Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
Az országgyűlés képviselőházának 19 k* ülése 1933 június 7-én, szerdán. 91 lom, akik sok embernek adnak kenyeret és sújtani akarom azokat, akik nem veszik ki részüket a nemzetfenntartó munkából. Méltóztassanak megnézni az utódállamokat, amelyek földbirtokpolitikát csináltak. A románok brutálisan csinálták ezt meg. A szerbek szintén, de ugyanakkor a csehek ravaszul adópolitikával csinálták meg a földbirtokpolitikát s olyan adókat vetettek ki, amelyekkel lehetetlenné tették .annak a földbirtokosnak a helyzetét, aki rosszul gazdálkodott. Itt más kérdés is közbejátszott, de én ezt most kikapcsolom. Végeredményben leszögezem, hogy a pénzügyi politikának gerincében kell hogy legyen a földbirtokpolitika s olyan politikát kell folytatni, amelynek segítségével meg tudjuk oldani a földbirtokpolitikai kérdést és le tudjuk vezetni a munkanélküliség kérdését is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban voltam bátor egy tervet benyújtani, amely azt célozta, hogy mindaddig, míg ez a kérdés nagyobb vonásokban meg nem oldódik, azoknak a birtokosoknak, ^ akik több munkást foglalkoztattak az elmúlt esztendőben, bizonyos adóprémiumot adjunk. Ez nagyon gyakorlati kérdés és célra is vezetne, mert azt látjuk, hogy az egész ország a legkülterjesebb gazdálkodás felé kényszerül haladni. Azt látjuk ugyanis, hogy a kisbirtokos osztály és a középbirtokos osztály is saját maga végzi a munkálatokat és még azok is, akik idáig adtak kereseti lehetőségeket idegeneknek részesaratás formájában, harmados tengeri földek megkapálásával, azok ma saját maguk, családjukkal, gyermekeikkel, ezeknek a legnagyobb megerőltetésével végzik el a munkát, nem adnak ki semmi részt a terményből s ezáltal természetesen csak növelik a munkanélküliek számát. (Esztergályos János: Az önök adópolitikája okozza ezt!) Az én tervezetem szerint prémiumot kellene adni minden olyan munkaadónak és kisgazdának, aki idegen munkást felfogad s aki adóhátralékban van. En előirányoztam egy bizonyos adóelengedést ezek részére. Ez a kérdés gyakorlatilag, úgy látszik, nem olyan könnyen megvalósítható, mint a hogy én gondoltam, de remélem, hogy a jövő birtokpolitikájában mégis kénytelenek leszünk ezen az úton haladni. ( . Az adómorál kérdésében szintén felhívtam már más alkalommal a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék az adóhátralékoknak búzában való onegfizeitését t már a mostani aratással kapcsolatban lehetővé tenni és ezzel is elősegíteni azt, hogy^ az adóhátralékosok ki tudják egyenlíteni az állammal szemben való tartozásukat. Ez tulajdonképpen seimmi más nem volna, mint átértékelési folyamat. A pénzügyminiszter úrnak a londoni konferencián, azt hiszem, könnyebb volna a feladata, ha azt mondhatná: kérem, én ezeket az átértékeléseket odahaza megcsináltam, a kamatokat az adóhátralékok után is már le:s : zállí;tottam. Ismétlem, a pénzügyminiszter úrnak könnyebb volna a helyzete, ha ő ezt már saját országában megcsinálta volna. Az idő előrehaladottságára való tekintettel anéltózitassék megengedni, hogy most röviden még egy más kérdéssel . foglalkozhassam, a pénzügyminisztérium dohányjövedéki politikájával. Méltóztatnak ismerni a kérdést és azt a helytelen megállapítást, amelyet mindig hallunk a túloldalról azoktól, akik a dohánytermeléshez nem is konyítanak, csak hallottak valamit dohánytermelési kérdésekről, nagybirtokról, akik úgy állítják be a kérdést, mint ha itt dohánymonopólium volna külön a nagybirtokosok részére. Meg kell állapítanom, hogy az országban tényleg úgy fest a dolog, mert csak 5386 dohánytermelési engedély van kiadva, de az uraknak tudniok kell azit iSj hogy a dohánytérmelés az egész országban feles művelés alatt áll. Ez tehát azt^ jelenti, hogy ez az egész terület feles művelésbe van kiadva, ahol a felerész mindig az illető dohánykertészé, úgy számítva azt, hogy körülbelül négy katasztrális hold terület az, amely egy dohánykertészre esik. Körülbelül 40.000 ember él magából a dohánytermelésből, ne méltóztassék tehát a dolgot úgy beállítani, hogy az egész termelés pár nagybirtokos monopóliuma. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Le akarom szögezni, hogy a dohányjövedék, sajnos, kénytelen volt leszállítani a dohánytermelő területeket és ez a rossznál jobb megoldás abból a szempontból, hogy olyan dohányt nem termesztünk, amelyet külföldön nem tudunk értékesíteni. Az idei évben 43.000 katasztrális holdról 33.000 katasztrális holdra szállíttatott te a dohánytermő terület. Ez igen súlyos kérdés, különösen azokon a vidékeken, ahol a dohánytermelést intenzíven folytatják, mert ha az országban egyöntetűen és egyformán volnának ezek a dohánytermelési engedélyek kiadva, ez nem vonna maga után olyan megrázkódtatást, mint például Szabolcs vármegyében, amely megyére az egész ország dohánytermésének 50%-a esik. Szabolcs vármegyének 136 községét érinti közvetlenül, lehet mondani, majdnem minden községét érinti a dohánytermelés kérdése, úgyhogy a dohánytermelő területnek 30%-os csökkentése Szabolcs vármegyének igen fájdalmas pontja és ez a kiesés pénzben is körülbelül 4—5 millió pengőt tesz ki. De ez a kérdés egyúttal inimkáskérdés is és ez is igen fájdalmas pontja a vármegyének. Meg kívánom említeni, hogy az elmúlt esztendőben a pénzügyminisztérium már kétszer egymásután egyoldalúan leszállította a dohánybeváltási árakat a dohánytermelési szaktanács közbenjöttével, még pedig azzal az elgondolással, hogy mivel csak 18,800.000 pengő áll rendelkezésre a dohánybeyáltási ár céljára, a dohánybeváltási árakat kénytelenek leszállítani, hogy ezzel az összeggel fedezni tudják a különbözetet. Ennek a végkonkluziója az volt, hogy a dohánybeváltást eszközölték és csak 17,016.924 pengőt fizettek ki, tehát körülbelül másfél millió ^pengőnyi az az összeg, amennyit a dohányjövedék nem fizetett ki & termelőknek. Azért vagyok bátor ezt megemlíteni, mert az akkori tárgyalásoknak kiinduló pontja az volt, hogy 18,000.000 pengő áll a_ dohányjövedék rendelkezésére költségvetésileg. Méltóztassanak ezt az összeget utólag egyforma arányban kifizetni a dohánytermelőknek. Az idő rövidsége miatt — sajnos — ezzel a kérdéssel nem tudok tovább foglalkozni. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter urat' olyan embernek ismertem meg, akinek f igen nagy gyakorlati érzéke van minden kérdésben, aki nemcsak pénzpolitikai, hanem gazdasági kérdésekben is otthon van és fokozza az ő tettrevágyását az is, hogy most egy kisgazdakerület képviselője és így közvetlenül van módja és alkalma ezekről a súlyos gazdasági kérdésekről meggyőződést szerezni, én a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Dinich ödöu jegyző; Esztergályos János,
